Egyesült Államok

Az amerikai fociválogatott eddigi vb-szereplései.

Az Egyesült Államok válogatottja az első világbajnokságon érte el eddigi legjobb eredményét, 1930-ban bronzérmes volt, majd az 1950-esen is szerepelt, ezt követően azonban a sportág háttérbe szorult az országban, így az amerikaiak négy évtizeden keresztül csak szemlélői voltak a vébéknek. 1990-től kezdve aztán valamennyi tornán ott voltak, de hiába játszik egyre több játékosuk Európában, az igazán nagy eredmény várat magára.

Vb-történetük eddigi legnagyobb meglepetését 1950-ben okozták, amikor 1-0-ra legyőzte Angliát. Az angoloknál ugyan Stanley Matthews nem játszott (akkoriban még nem lehetett cserélni, így a szélső csak a kispadról nézte végig a találkozót), de így is olyan klasszisok szerepeltek, mint Alf Ramsey, Billy Wright, Tom Finney vagy Stan Mortensen. Az amerikai csapat ellenben csupa amatőrből állt, ráadásul csak pár nappal a vébé előtt játszottak együtt először, mégis bravúros győzelmet arattak, köszönhetően kapusuk, Frank Borghi parádés védéseinek. A brazil közönség a lefújás után betódult a pályára, az emberek vállukon vitték a kapust.

Az 1994-es, hazai rendezésű vébén az amerikaiaknak sikerült továbbjutniuk csoportjukból, azonban a legjobb nyolc közé jutásért a szuperfavorit Brazília volt az ellenfelük. A meccsre éppen az ország nemzeti ünnepén, július 4-én került sor, minden adott volt tehát a szenzációhoz, és Alexi Lalasék nem is voltak messze ettől. Noha a selecao végigtámadta a meccset, egészen a 74. percig 0-0 volt az állás, Bebetónak csak ekkor sikerült megszereznie a mindent eldöntő találatot.

2002-ben valóban közel kerültek ahhoz, hogy bejussanak a legjobb négy közé. A negyeddöntőben Németország ellen remekül játszottak, a két csapat között csak egy kapusnyi különbség volt az első játékrészben, ami a szünet után sem változott. Donovanék beszorították a németeket, és csak Oliver Kahn bravúrjain, illetve a játékvezetőn múlt, hogy nem egyenlítettek, Hugh Dallas ugyanis nem észlelte, amikor a gólvonalon álló Torsten Frings kezéről pattant ki a labda. A németek végül Michael Ballack találatával 1-0-ra nyertek.

Négy évvel később a csoportkör jelentette a végállomást. Az utolsó mérkőzésen Ghána ellen nyerniük kellett volna, de a találkozón minden ellenük fordult. Az első félidő közepén csapatkapitányuk, Claudio Reyna megsérült, le kellett cserélni, majd a játékrész hosszabbításában, 1-1-es állásnál Markus Merk egy erősen vitatható tizenegyest ítélt ellenük, a második félidőben pedig McBride kapufát fejelt. Az afrikaiak 2-1-re nyertek, továbbjutottak, az amerikaiak kipottyantak.

Négy éve ugyan Anglia előtt sikerült megnyerni a csoportot, de hiába kerülte el az együttes a nyolcaddöntőben Németországot, a mumus Ghána ezúttal is elintézte, hosszabbításban 2-1-re verve búcsúztatta.