Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
1982: Az a legendás 10-1 gyógyítani tudott
1986: Maradona Matthäus ellen, meg egy Sámson
1990: Az utolsó jugó csapat megmentette a vb-t
1994: Egy generáció bezzegvébéje lett
Nem tudom, miért, de a régi meccsekre, tornákra sokkal jobban emlékszem, mint mondjuk a legutóbbi vébére. Kimondani is ijesztő, hogy az 1998-as vébé óta már 16 év telt el, mégis sokkal több emlékezetes kép ugrik be a franciaországi tornáról, mint a négy évvel ezelőttiről, pedig abban a kivételes helyzetben voltam, hogy a helyszínen követhettem végig Afrika első vébéjét.
Ha nem néztem volna utána a Google-ben, akkor például sokára jutott volna eszembe, hogy 2010-ben Rafa Márquez szerezte Mexikó egyenlítő gólját Dél-Afrika ellen a nyitómeccsen, miközben a 98-as első meccsről tisztán előttem van César Sampaio fejese, Collins tizenegyese és Cafú szaltós gólöröme, ahogy azt ünnepli, hogy Brazília 2-1-re lenyomja a skótokat.
Sőt. Látom, ahogy Roberto Baggio ráemeli a chilei védő kezére a labdát, majd úgy dönt, leteszi a négy éve a vállát szaggató keresztet, és odaáll a labda mögé a tizenegyesnél, megmentve ezzel az olaszokat egy óriási blamától, egyben kiérdemelve egy Johnie Walker-reklám főszerepét.
Nem tudom már megmondani, miért pont az olaszokat és a franciákat kedveltem meg a külföldi válogattak közül, azt hiszem, a gombfocira kellene fognom. Úgy lettem Paolo Rossi-rajongó, hogy nem is láttam őt a 82-es vébén királykodni, a 80-as évek francia csapatából pedig Platini mellett Luis Fernandez volt a kedvencem, akitől az egyetlen momentum, ami megvan a fejemben, a brazilok elleni győztes 11-ese 86-ból. Szóval a gombfoci lesz az.
1998-ban Platini már a lelátón ült, volt helyette Zidane, akinek megszállott fanatikusként gyűjtöttem a cikkeit, képeit, góljait, egyedül azért nehezteltem rá, mert a mozdulataival elhitette velem, hogy a futball olyan egyszerű játék, hogy bárki meg tudja csinálni, amit ő.
Ha a Szaúd-Arábia elleni meccs kerül szóba, mindenki a kiállítást érő taposós mozdulatára asszociál, pedig volt egy jelenet, amely tökéletesen megmagyarázza, miért Zidane volt az isten számomra: egy átadást akart lekezelni, amikor elcsúszott, majd szinte fekvőtámaszba ereszkedve mégis átvette a labdát egy villámgyors mozdulattal, amivel egy ellenfelet becsapott, majd felpattanva egy másikat is kicselezett.
4:42-nél látható az emlegetett varázslat:
A legjobb formáját azonban a döntőre tartogatta, és ezt nem a két fejesgólja miatt mondom, hanem azért, mert a brazilok nem tudták elvenni tőle a labdát - ez ugyanígy volt 2006-ban is -, és ha nem a Guivarc'h-Dugarry páros játszik csatárposzton a franciáknál, akkor Zidane-nak a góljain kívül két-három gólpassza is lehetett volna.
Zidane össze labdaérintése a döntőből:
Hogy mi ugrik még be 98-ból? Vieri és Del Piero buddhás gólöröme a norvégok elleni nyolcaddöntőben, amivel Baggio előtt tisztelegtek. Bergkamp argentinokat hazaküldő, zseniális gólja Frank de Boer egészpályás indítása után. Beckham butasága és az argentinok pofátlan szabadrúgásvariációja. A mexikói Blanco nyuszi-hopp csele, amikor a két lába közé beszorította a labdát, és úgy ugrott át az ellenfelek között.
A horvátok csupaszív és látványos focija, amivel meg sem álltak a bronzéremig. Roberto Carlos teljesen felesleges, félresikerült ollózása, majd utána Brian Laudrup elfekvős, fejtámasztós gólöröme a brazil-dán negyeddöntőről. A nigériaiak által kiosztott számtalan kötény, esernyőcsel és az örömfoci, amely csak eredménnyel nem párosult, mert a dánok 4-1-re lepofozták őket a 16 között. Blanc kabalapuszija Barthez kopasz fejére. Di Biagio felsőlécre bikázott, kiesést jelentő tizenegyese. Petit gólja a döntő hosszabbításában, amely után a lelátón tomboló Chiracot mutatták.
Tényleg 16 éve volt?
