A szöglet csak a mesében fél gól

Brazil v Germany: Semi Final - 2014 FIFA World Cup Brazil Football Soccer 2014 FIFA World Cup FIFA World Cup 2014 world cup FIFA World Cup topics topix bestof toppics toppix BELO HORIZONTE, BRAZIL - JULY 08: Thomas Mueller (2nd R) of Germany scores his te
BELO HORIZONTE, BRAZIL - JULY 08: Thomas Mueller (2nd R) of Germany scores his team's first goal during the 2014 FIFA World Cup Brazil Semi Final match between Brazil and Germany at Estadio Mineirao on July 8, 2014 in Belo Horizonte, Brazil. (Photo by Alex Livesey - FIFA/FIFA via Getty Images)
Vágólapra másolva!
A német válogatott 32 szögletet rúgott a világbajnokságon, és ezekből négy gólt lőttek – Brazília ellen például így szereztek vezetést. Mindez elsőre nem tűnik kirívóan magas számnak, hiszen tudjuk, hogy a szöglet fél gól. A mesében legalábbis. 
Vágólapra másolva!

A valóság ennél sokkal ridegebb. Hamarosan Magyarországon is megjelenik Chris Anderson és David Sally könyve, a Numbers game (Számháború), amely sokszázezer statisztikai adat alapján cáfolja vagy erősíti meg a futball dogmákká kövesedett mondásait.

"Hány olyan ország van, ahol egy szögletet ugyanakkora tapssal ünnepelnek, mint egy gólt?" – tette fel évekkel ezelőtt José Mourinho az emlékezetes kérdést. "Egy. Ez csakis Angliában fordul elő."

Igaza van: a szögleteket a Premier League-ben és az angol ligában szinte gólként ünneplik. A szurkolók felhördülnek, szinte tapintható a lelkesedésük, és őszintén bíznak benne, hogy küszöbön áll a gól. És miért is ne? Elvégre elég megnézniük a gólösszefoglalókban a sarokrúgások után született gólokat, és máris bizonyítást nyer a régi mondás, miszerint a szöglet fél gól. Vagy mégsem?

Nos, mint kiderült, mégsem. Az elmúlt tíz szezon Premier League-mérkőzéseinek adatai valóban igazolják, hogy a szögletek és a kapura lövések kéz a kézben járnak – minél többet lő egy csapat, annál több szögletet rúghat, és fordítva. Ugyanakkor az a csapat, amelyik több szögletet rúg, nem feltétlenül szerez több gólt. A csapatok által szerzett gólok száma nem nő egyenesen arányosan a kiharcolt szögletek számával. A két adat között nincsen érdemi összefüggés. Akár egy, akár tizenhét szögletet végez el egy csapat, ennek nincsen kimutatható hatása arra, hogy hány gólt szerez.

Az nem lehet, hogy a szögletek ennyire nem számítanak semmit, tiltakozhatnánk. Márpedig ez a helyzet, csak a labdarúgás mítoszai – és saját emlékeink – igyekeznek elhitetni velünk az ellenkezőjét. A StatDNA adatainak segítségével a Számháború szerzői megvizsgálták, mi történt a 2010/2011-es szezon 134 Premier League-mérkőzésén összesen elvégzett 1434 szögletrúgás után. Arra számítottak, hogy bebizonyosodik: a szögletek kapura lövésekhez vezetnek, a kapura lövések pedig gólokhoz. Tehát a szögletek gólokat eredményeznek.

Thomas Müller szöglet után szerzett vezetést Németországnak a brazilok elleni vb-elődöntőben Forrás: FIFA via Getty Images/2014 FIFA/Alex Livesey - Fifa


Bizonyos hibaszázalékot előre bekalkuláltak, hiszen nem minden szögletből lesz kapura lövés: a védelmek betömörülnek, hogy ezt megakadályozzák. Ezért a szögletek utáni kapura lövések aránya valószínűleg nem 100 százalék. Arra azonban nem számítottak, hogy ez az arány mindössze 20,5 százalék. Csupán minden ötödik szögletből lesz kapura lövés. Megfordítva: öt szögletből négy nem vezet kapura lövéshez.

Még nagyobb az eltérés, ha megnézzük, hogy a szögletek utáni kapura lövések hány százalékából születik gól. Azt látjuk, hogy csak minden kilencedik szöglet utáni kapura lövés eredményeként kezd az egyik csapat örömujjongásba, miközben a másik lehajtott fejjel középkezdéshez ballag. Megfordítva: a szögletek utáni kapura lövések 89 százaléka eredménytelen marad.

Hogyan fordíthatjuk le mindezt közérthető nyelvre? Ha kombináljuk a szögletekből generált kapura lövések valószínűségét az ezekből a kapura lövésekből szerzett gólok valószínűségével, akkor az adatok alapján egy átlagos szöglet 0,022 gólt ér, vagyis – még egyszerűbben fogalmazva – egy átlagos Premier League-csapat tíz mérkőzésenként egyszer talál a kapuba szöglet után.

Nem csoda, hogy Mourinhót annyira meghökkentette az angol közönség elragadtatott ünneplése minden kiharcolt szögletnél. Nem csoda, hogy a Barcelona – a Chelsea menedzserének nagy ellenfele – és Spanyolország, az utóbbi évtized legerősebb nemzeti válogatottja, gyakorlatilag feladta a szögleteket. Többre értékelik a labdabirtoklást annál, mint hogy beíveljék a labdát a büntetőterületen belülre. A szögletek gyakorlatilag értéktelenek. Sőt, mivel fennáll egy kontratámadás veszélye, miközben középső védőink az ellenfél tizenhatosán csatangolnak, kimondható, hogy a szögletek értéke a nullához közelít.

Legközelebb, ha a csapatunk kiharcol egy szögletet, kétszer is gondoljuk meg, mielőtt arra biztatnánk a csapat legmagasabb játékosát, hogy menjen fel az ellenfél kapujához. Inkább végezzünk el kis szögletet, és tartsuk meg a labdát, ahelyett, hogy beívelnénk és reménykednénk. A számok segítenek más megvilágításba helyezni a játékot. Azért, mert valamit mindig is így csináltunk, még nem feltétlenül kell továbbra is ugyanígy csinálnunk.

A németek viszont nem tréfálnak, 32 szögletből szerzett 4 góljuk 12,5%-os sikerrátát mutat. Valószínűleg nem a véletlennek köszönhető az adat, Müller góljánál például Miroslav Klose kosaras módra zárja el David Luizt a hosszúra érkező labdától, ami begyakorolt figurára enged következtetni.