Nézze meg a sporthíreket is
Iratkozzon fel hírlevelünkre Nézze meg a sporthíreket is
Nem tudom, hogy más nyelvekben milyen kifejezést használnak, de az biztos, hogy a magyarban az „iparos csapat” nagyon jó kifejezés. A Svédország-Koreai Köztársaság mérkőzés két iparos csapat összecsapása volt.
Értem én, hogy ha Ibrahimovics játszik a svéd válogatottban, akkor minden róla szól.
Elszívja a teret és a figyelmet a többiek elől. Ha ő nincs, akkor a többiek más futballt játszanak, többet vállalnak, felszabadultabbak. Nem csoda, hogy azok után, hogy nélküle harcolták ki a világbajnokságon való részvételt, volt némi ellenállás, amikor felvetődött, hogy a vébére reaktiválják Ibrát. Nem lett a keret tagja, és most nélküle nyertek Korea ellen. Mi itt a gond?
Az, hogy az egész meccsből annyi maradt meg, hogy a felek becsülettel robotoltak, akkurátusan összerugdalták egymást – 43 szabálytalanság volt a mérkőzésen, nem véletlen, hogy az összesen 96 perc alatt 42 percig nem volt játékban a labda, mert folyton feküdt valaki – és végül egy olyan tizenegyessel nyertek a svédek, amit a videobíró adott meg – egyébként jogosan. Közben viszont kimaradt jó néhány olyan helyzet, amikből Ibra legalább két gólt lőtt volna, és csempészett volna némi színt a meccsbe.
Ez a mérkőzés a labdarúgás, mint megtanulható szakma szép(?) példája volt.
A meccs embere a győztes csapat középhátvédje(!), Andreas Granqvist lett, aki a 11-est is értékesítette. És most kéretik nem elkezdeni, hogy bárcsak nekünk lenne ilyen csapatunk és ilyen játékosaink, mert most a világbajnokságról és a labdarúgásról, mint abszolútumról beszélünk!
Anglia 1966-ban világbajnokságot nyert hazai pályán. Ezen kívül semmi. Se döntőbe nem jutottak, se egy bronzérmet nem szereztek. Már elég régóta folyik a vita, hogy vajon miért nem sikeresek az angolok a világ- és Európa-bajnokságokon.
Leginkább az angol bajnoki küzdelmeket okolják.
Egyrészt rengeteg meccset játszanak a csapatok és ezáltal a játékosok, másrészt nincs téli szünet. Lehet is benne valami igazság. A gond csak az, hogy például a belga válogatottban 12 olyan játékos van, akik szintén a Premier League-ben játszanak.
Ők miért nem szenvednek? Jó, rendben, igazából majd az egymás elleni meccsen derül ki, hogy mennyi ebben az igazság és egyetlen mérkőzésből ne is ítéljünk! Mindazonáltal a sztárokkal teletűzdelt angol válogatottat elnézve Tunézia ellen, megszólalt bennem a kisördög – vagy lehet, hogy egy nagy:
nem lehet, hogy az a baj, hogy az angolok egyszerűen nem tudnak focizni?
Belátom, ez azért elég meredek, és manapság ugyan már csak elvétve lehet angol játékost találni az angol csapatokban, volt idő, amikor kizárólag angol (brit) játékosokkal felállva nyertek zsinórban például több BEK-trófeát. Mindenesetre kíváncsi vagyok, hogy ezúttal meddig jutnak.
Belgium és Anglia is pályára lépett és ezzel bemutatkozott minden olyan csapat, amellyel kapcsolatban végső esélyről beszélnek. Hátra van ugyan még a H csoport, benne a kiemelt Lengyelországgal és Kolumbiával, de velük kapcsolatban maximum a legjobb nyolc a várakozás.
Szóval, lejátszotta első meccsét minden sztárcsapat és a kép még csak nem is vegyes.
Egyedül a belgák játszottak úgy, ahogy vártuk. Nyertek 3-0-ra, de a 60. percig ők is szenvedtek, másrészt papíron talán nekik volt a legkönnyebb dolguk Panama ellen. A többiek? Uruguay a 89. percben nyert Egyiptom ellen, Franciaország a 81.-ben szerezte meg a győztes gólt Ausztráliával szemben, Anglia pedig a 91. percben foszlatta szerte Tunézia álmait. Egyik sem volt sima győzelem. Argentína Izland, Brazília pedig Svájc ellen játszott döntetlent. Spanyolország és Portugália legalább egymás életét keserítette meg egy 3-3-mal.
A legkínosabb viszont kétségtelenül Németország veresége Mexikó ellen. A „nagyok” tehát elég nyögvenyelősen kezdték a világbajnokságot. Persze magam is írtam már korábban a formaidőzítés kérdéséről.
A gond csak az, hogy jelen állás szerint könnyen elképzelhető, hogy már a legjobb 16 között létrejön egy Franciaország-Argentína és egy Brazília-Németország összecsapás.
Kezdődik a második kör, most már mindenkinek bele kell húznia!
Pályára lép a H csoport négy csapata is, és ezzel befejeződik az első forduló. Talán ez a csoport a legkiegyensúlyozottabb. Lengyelország, Kolumbia, Szenegál és Japán szerepel ebben a négyesben, és bizony senki nem mehet biztosra, és egyik csapatot sem lehet előre leírni. Talán kevésbé kívánatos ez a négyes, az átlagnéző alig fog egy-két játékost megismerni. Viszont igazi ínyencfalatokra, jó kis meccsekre lelhetünk pont az ilyen csapatok összecsapásain. Nem lesz bunkerfoci, nem lehet tartalékolni, pontokat kell szerezni, lehetőleg hármat.
Az esti meccs már a második forduló kezdete, Oroszország Egyiptommal játszik. Kicsit többet tudunk majd meg Oroszország valós erejéről a Szaúd-Arábia elleni 5-0 után, és kiderül, hogy Mohamed Szalah válla mit bír. Mindenesetre nem voltak túl biztatóak azok a fotók, amiken az látszott, hogy ketten segítettek neki felhúzni az edzőmezt.
