A férfiak és a nők 25 kilométeres versenyszámával befejeződtek a vizes vb nyíltvizi úszó küzdelmei. Érmet ugyan nem sikerült végül nyernie a magyar csapatnak, az öt óra úszás után a Balatonból kikászálódó úszók mégsem voltak elégedetlenek. Még Rasovszky Kristóf sem, akinek pedig a legtöbb oka lett volna rá.
Reggel fél kilenckor rajtolt el a férfiak, majd tíz perccel később a nők 28, illetve 21 fős mezőnye (a világ- és kétszeres Európa-bajnok német Angela Maurer nem állt rajthoz), hogy kicsivel több mint öt óra tempózás után célba érjenek. Embertelen hőség a parton és óráról órára melegebb víz, ami nem könnyítette meg a versenyzők dolgát, de erre panaszkodtak a legkevésbé a célba érő magyarok. Sokkal nagyobb gondot jelentett az emberi tényező.
Szörnyű volt a verseny, de akkor is minden percét élveztem - mondta az újságírók számára fenntartott vegyes zóna korlátjára támaszkodva a magát kiúszó, és végül a hatodik helyen beérő Gyurta Gergely. - Hazai közönség előtt, tudva, hogy a családom és a szeretteim ott ülnek a lelátón, hallva a magyar szurkolók buzdítását, minden fáradtságot megért ez a huszonöt kilométer."
Szinte mindenki panaszkodott rá, hogy rengeteg verekedés volt, ez okozta a másik magyar férfi induló, Rasovszky Kristóf vesztét is - erről lásd keretes anyagunkat - és az ifjabbik Gyurta fiú szerint sem szabadna tolerálni, hogy ilyen dolgok történjenek a vízben.
Erre mielőbb ki kell találni valamit, mert nem szabadna hagyni, hogy a nyíltvízi úszás teljesen ebbe az irányba menjen el, akkor sem, ha mindannyian tisztában vagyunk vele, hogy ez is a sportág velejárója."
Gyurta úgy érezte, megcsinálta mindazt, amit az edzőjével megbeszéltek, legfeljebb az elején ment túl gyorsan, de azt is csak részben önszántából.
"Próbáltam kimaradni a verekedésekből, ezért mentem inkább előre."
A női versenyben a kazanyi világbajnokság ezüstérmese, Olasz Anna kissé csalódott volt, hiszen ő egyértelműen éremért ugrott vízbe pénteken reggel. "Egyszer majd biztosn túl tudom magam ezen tenni, és akkor örülni fogok ennek az ötödik helynek" - mondta.
Egyszer ő is belekeveredett egy kiadós bunyóba, adott is, kapott is - a pofonok és a rúgások mellett egy sárga zászlót is - két ilyen figyelmeztetés kizárást ér -, mint mondja, lehet, hogy a bíró csak azt akarta látni, amikor ő oda csapott, mindenesetre jogos volt a zászló.
"Az utolsó öt kilométer már nagyon fájt, főleg azért, mert éreztem, hogy nem lesz esélyem az éremre, és nem nagyon találtam a motivációt. Talán el tudtam volna menni Cunháékkal - a későbbi győztes brazil Ana Marcela Cunháról van szó -, de beszorultam két olasz közé, és azzal el is szálltam."
A 12. helyen beérő Sömenek Onon Kata elégedett volt a versenyével és az eredményével is, igaz, a bunyókból ő sem tudott kimaradni.
"Nagyjából tizenöt kilométernél értek utol bennünket a fiúk, és ott kezdődtek a problémák. Rengeteg volt az ütés, rúgás, visszahúzás, nagyon tisztátalan volt a verseny. Aki tehette, az próbált menni a fiúk vizén, én is próbáltam kihasználni, hogy lehet gyorsítani."
Neki nem volt gondja sem a kinti hőséggel, sem a vízzel, mint mondta, megtalálta azokat a hideg áramlatokat, ahol kellemesebb volt a víz.