Vágólapra másolva!
Váratlanul jelentette be múlt héten a Szeged Beton vízilabdacsapata, hogy elválnak útjaik a májusban még szerződést hosszabbító Kásás Zoltán vezetőedzővel. A Becsejjel és az Olympiakosszal is Bajnokok Ligáját nyerő 64 éves szakember a szegedi szakítás részletei mellett beszélt arról is az [origo]-nak, hogy miért éri meg új-zélandi pólóst igazolni egy tehetséges magyar helyett, miben mutatkozik meg a sportág délszláv uralma, hogy a fia miért mondta le a válogatottságot, és milyen közös munkát terveznek.

- Alig ért haza az olaszországi nyaralásból, máris kórházban van. Mi történt?
- A térdemet kellett megműteni, a pihenés utánra hagytam a beavatkozást. Pénteken, elővizsgálaton voltam Szegeden, kedden pedig megoperáltak.

- Akkor marad Szegeden?
- Amíg lábadozom.

- A múlt héten közleményben jelentette be a Szeged Beton vízilabdacsapata, hogy megválik öntől. Beszélt már azóta Körtvélyessy Péter klubelnökkel?
- Beszéltem, de egészen más okból. A szegedi lakásomról volt szó, hogy meddig használhatom, időbe telik a kiürítése, mert rengeteg holmim van. Biztosan leülünk a jövőben megbeszélni a dolgot, de a napokban rendre elkerültük egymást, engem Szegeden műtöttek, neki pedig Budapesten volt dolga. Bár sok beszélnivalónk nincs is.

- Nem tűnik békés válásnak.
- Pedig az, butaság volna, ha másképp oldanánk meg. Csupán azt a kurflit nem kellett volna beletenni, hogy egy hónappal ezelőtt felkértek a folytatásra. Hangsúlyozom, ők mondták, hogy maradjak, én soha nem ajánlkoztam sehova. Erre felhívnak Olaszországban, hogy nem hosszabbít szerződést velem a klub.

- Keserűbb lett ettől a pihenése?
- Inkább bosszantó volt, mert tízpercenként csörgött a telefonom.

- Közeledve a hatvanöthöz, hogyan képzeli el a jövőjét?
- Fiatal vagyok még, előttem az élet. Nem tudom, mi lesz, ha korábban szólnak a szegediek, akkor lehet, hogy másképp alakulnak a dolgok. Most élvezem a nyarat, most nem foglalkoztat a jövőm.

- Esett el ajánlattól azért, mert májusban még úgy tűnt, hogy marad Szegeden?
- Megkeresett egy csapat, de akkor már elígérkeztem a Szegedhez. Egy külföldi lehetőség volt, de a klubomnak azt mondtam, hogy szívesen maradok egy szezont, ha nem fut be valami fantasztikus külföldi ajánlat, de ilyen a mai vízilabdában nem létezik. A vízilabdában a külföldet felosztották egymás között a szerb, a horvát és a montenegrói edzők, ők uralják a pólót, cserélgetik egymást, tudtommal már a braziloknál is egy szerb vagy horvát szakember a szövetségi kapitány.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Kásás Zoltán szerint a külföldi kispadokat kibérelték a délszláv edzők

- Akkor itthon folytatja?
- Távlati tervként a fiammal, Tamással egy vízilabda-iskola megnyitásán gondolkodunk, de ezt még alaposan meg kell szervezni, például uszodát kell találni.

- Mennyire volt hirtelen elhatározás Tamás részéről, hogy lemondja a válogatottságot?
- Nem volt hirtelen, már nagyon régóta vívódott, abból adódóan, ahogyan ez a generáció végigdolgozta ezt a több mint egy évtizedet, önmaguktól mindig a maximumot várták el. Ezért vacillált, úgy érezte, hogy talán már nem tudná úgy odatenni magát, ahogy azt elvárja saját magától, és ahogy azt elvárják tőle. Félkemény munkát nem akart végezni.

- Tamás a londoni olimpiáig tervezett a válogatottal?
- A beszélgetéseink alapján ezt nem tudnám megmondani. Felnőtt ember, harmincöt éves lesz, ő tudja, mit akar. Sajnálom, hogy nem játszik többet a válogatottban, mert szerettem nézni a meccseit. Nem lehet tudni, mi lesz, a reccós jövője is június végén dől el. Akár az olimpia évében is történhet valami.

Forrás: MTI/Illyés Tibor
Kásás Tamás pólósulit nyithat az édesapjával

- Az Euroliga római négyes döntőjében a Kásás Tamással, Benedek Tiborral és Madaras Norberttel felálló olasz Pro Recco a második lett, miután 11-7-re kikapott a szerb Partizantól. A helyszínen nézte meg a Final Fourt, miért maradt el a Recco címvédése?
- A Recco kiválóan játszott az elődöntőben a montenegrói Budva ellen, de sansztalan volt a belgrádiakkal szemben a fináléban. Annak ellenére, hogy a fiam csapatának szurkoltam, azt kell hogy mondjam, fantasztikus volt, amit a Partizan művelt. A Pro Recco világválogatottnak számít, ám a szerbek ellen esélyük sem volt, mert nem engedték őket kibontakozni.

- Egy Telkiben rendezett edzőkonferencián arról tartott előadást, hogy mekkora hangsúlyt helyeznek a délszláv csapatok a lábmunkára. Lehet ezzel mérkőzéseket nyerni?
- A délszláv iskola pillanatnyilag előttünk jár, ez már az utánpótláscsapatok eredményében is megmutatkozik. A Szegednek jó kapcsolatai vannak a Vojvodinával és a Partizannal. Az utóbbi öt napot Szegeden készült az Euroliga Final Fourja előtt, mert nyitott uszodában akartak tréningezni. Sokat beszélgettem Igor Milanovic edzővel. Valóban másképpen edzenek, nagyobb hangsúlyt helyeznek a lábmunkára, de nem ezzel verték meg a Reccót. Az olaszoknál csupa klasszis játszik, és a három magyar fiú sincs a jó lábmunka hiányában. A Partizan - Recco esetében a belgrádiak erőtől duzzadó játéka döntött.

- Évekig volt a férfivízilabda-válogatott edzői csapatának tagja. Visszatérne még Kemény Dénes stábjába?
- Dénessel majdnem tizenkét évig dolgoztam együtt. Peking után közöltem vele, hogy Szegeden teljes munkát kell végeznem, így nem tudok minden válogatott foglalkozásra elmenni, ezért lemondtam a feladatról. Ám ha nagyon kell segítség a csapatnak, akkor rendelkezésükre állok, de utazgatni már nem akarok a válogatottal. Egyébként Benedek Tibor tökéletes választás a stábba.

- Mit jósol, a jelenlegi válogatott mire lehet képes a nagy tornákon?
- Jósolni nem szeretek. Jelenleg nem számítunk első számú favoritnak a világbajnokságon, és az olimpián sem. A nagy generáció kiöregedett, az utánuk jövő korosztály jó, de nem olyan jó, mint az elődök. Dénesnek nincs könnyű dolga, a társaságot össze kell rakni. Az olimpiáig viszont még van egy év, lesz elég idő, hogy egy-két játékos beérjen. Pekingben jól játszottak a fiatalok, de mögöttük ott voltak a rutinosabbak. Londonban viszont már az akkori fiataloknak kellene vezető szerepet betölteniük a csapatban. Nem egyszerű dolog azonban védekezni, támadni és besegíteni a fiatalabb társaknak.

Forrás: MTI/Koszticsák Szilárd
Kásás Zoltán büszke a Szegeddel elért LEN-kupa-győzelemre

- Visszakanyarodva a Szegedhez, milyennek értékeli az ott eltöltött három és fél évét?
- Az ember mindig elégedetlen, de egyvalaminek örülök: hogy Magyarországon egyedüli vidéki csapatként sikerült európai kupát nyernünk. A LEN-kupa-siker mellett két bajnoki bronzot szereztünk. Az idén szerettünk volna előrébb lépni, de úgy alakult, hogy most nehezebben szereztük meg a harmadik helyet, mint tavaly, de úgy érzem, ez a realitás. Az Euroligában is főtáblásak voltunk, még ha nem is sikerült megváltanunk a világot.

- Az említett 2009-es, Panioniosz elleni LEN-kupa-győzelmet hova helyezi az edzői sikerlistáján?
- Kellemes élmény, de talán az Olympiakosszal megszerzett 2002-es Bajnokok Ligája-siker a legértékesebb, mert több esélyesebb csapatot vertünk ki a végső sikerig, köztük a horvát címvédő Jug Dubrovnikot és a döntőben a Domino Honvédot. Ugyanabban az évben még a szuperkupát is elhódítottuk a Vasassal szemben.

- Miért éppen az idén jött össze az Egernek a bajnoki cím a magyar ob I-ben?
- A magyar bajnokságnak jót tett, hogy a kimagasló tudású játékosok eloszlottak. Volt öt-hat erős csapat, de az Egerben mégiscsak négy olimpiai bajnok és egy világbajnok játszott, vagyis várható volt Gerendás György csapatának sikere. A Vasasból elmentek a Varga testvérek, igaz, jött Boskovic. A Szegedben Molnár Tamáson és Kiss Csabán kívül csak feltörekvő játékosok voltak, mint Török Béla vagy Baksa László.

- Mikor lehet ismét magyar klub az Euroliga Final Fourban?
- Ez pénzkérdés is, ki milyen csapatot tud összehozni. Ha újra egy-két csapatba tömörítenék a magyar bajnokság legjobbjait, akkor elképzelhető, hogy négy közé jutna valamelyik magyar klub az Euroligában, de akkor a bajnokságunk színvonala visszaesne. A szerbeknél a Partizanban vannak a legjobb játékosok, és van még a Vojvodina, de onnan már elvitték a belgrádiak a tehetségesebbeket. Fontos, hogy figyeljünk oda a tehetségeinkre a játékosképzésben, hogy visszaszerezzük vezető helyünket a vízilabdában.

Forrás: AFP
Török Béla erőssége lett a szegedi pólócsapatnak

- Megéri az ob I-ben kanadai, új-zélandi vagy japán légiósokat foglalkoztatni a fiatalabb magyar játékosok helyett?
- Az a kérdés, hogy melyik csapat tud jó utánpótlás-játékosokat kinevelni. Az Eger már évek óta nyeri az utánpótlás-bajnokságokat, Gerendás György be is tudott építeni pár tehetséget a csapatába. Szegeden Török Béla, akit kinevelt a klub, most pedig bekerült a felnőtt keretbe Palotás Gergő, de neki még sokat kell fejlődnie, hogy elérje az elvárt szintet. Három éve junior világbajnokságot nyertünk, azok a fiúk ügyesek, de utánuk üresség. A Szegedben játszó új-zélandi Joseph Kaynesre Kemény Fecsó hívta fel a figyelmemet. Kicsit zsákbamacska volt, de idehoztuk. Az első évében próbálkozott, de azóta nagyon sokat fejlődött. Ezek a légiósok sokkal kevesebbe kerülnek, mint egy fiatal magyar játékos. A tehetségeink nagyon elszálltak maguktól, olyan összegeket kérnek, amely nincs arányban a tudással.

- Ön is foglalkozott fiatalokkal Hódmezővásárhelyen. Onnan miért távozott?
- Vásárhelyen ideálisak voltak a feltételek, de egyszerűen nem lehetett hosszú távra tervezni. A fiatalok mellett az edzőket is kellett tanítanom, segítenem. A sportban azonban fontos a rendszeresség, ám a helyi fiatalok nem mindig jártak le edzésre. Mostanában Kasza Attila szép eredményeket ér el fiatalokkal, ezek a kisgyerekek még lejárnak tréningre. Ebben a régióban van Szeged, Hódmezővásárhely és Szentes, utóbbi a vízilabda fellegvárának számított, most nagyon komoly anyagi gondokkal küzd. Magyarországon vannak olyan klubok, amelyek normál szinten vannak, ahol épphogy elvannak, illetve túlélésre játszók.

- A szegedi kinevezésekor azt mondta, hogy hiányzott a mindennapos munka. Az őszi szezonkezdet hol fogja érni?
- Még érzek magamban erőt, hogy dolgozzak. Olyan ez, mint a mérgezés. Az ember egy-egy vereség után bosszankodik, aztán hétfőn újult erővel, ugyanazzal az elánnal veti bele magát a feladatok tengerébe.