opus dei

Az utóbbi években a római katolikus egyházon belül látványosan erősödik egy különös szervezet ereje: az Opus Dei (Isten Műve) nevű konzervatív társaság alapítóját októberben avatta szentté a II. János Pál pápa, bár VI. Pál néhány évtizeddel ezelőtt a szabadkőművesekhez hasonlította és korlátozni próbálta őket. A Magyarországon is működő csoport titkosságával és elitizmusával évtizedek óta megosztja az egyházi közvéleményt.

Josemaría Escrivá, az Opus Dei alapítója

A középkor óta nem fordult elő, hogy valakit halála után olyan hamar szentté avassanak, mint Josémaria Escriva de Balaguer atyát, az Opus Dei alapítóját. Escriva 1975-ben halt meg, és II. János Pál 1992-ben boldoggá, 2002 októberében szentté avatta. Az egyház konzervatív oldalához tartozó, és állítólag a politikai jobboldalhoz is kötődő szervezet élesen megosztja az egyházi közvéleményt. Nevezeték már fasiszta szabadkőműveseknek; de a világi hívőket egyedülállóan összefogó, az egyházat emberközelivé tevő és fontos karitatív munkát végző szervezetnek is. Az utóbbi években feltűnően sok újonnan kinevezett katolikus vezetőről terjesztették, hogy köze van az Opus Dei-hez. Bár elfogadottsága továbbra sem egyértelmű, befolyása biztosan növekszik. Olasz lapértesülések szerint az Opus Dei ereje bizonyos szempontból túlnőtt a Vatikánon: míg a Szentszék éves költségvetése 100 millió dollár, az Opus Dei állítólag 300 millióval gazdálkodik.

Az Opus Dei prelatúra, ami azt jelenti, hogy egy püspök felügyeli működését, aki nem egy egyházmegyét, hanem egy nem területi alapon szerveződött közösséget vezet. A közösség 98 százaléka világi hívő, két százalékuk pedig pap. Utóbbiak a Szent Kereszt Papi Társulásnak is tagjai. Több mint száz országban 84 000 tagja van az Opus Dei-nek, de a szimpatizánsok száma jóval magasabb, hiszen az alapító szentté avatásán 300 000 zarándok vett részt Rómában, idén októberben.

Külső és belső tagság

A tagságnak három fokozata lehetséges: a szervezetben való részvétel legalacsonyabb foka a külső tagság, ők vannak a legtöbben. A felsőbb fokozatoknak csak egyetemet végzett emberek lehetnek tagjai. A második fokozat a szupernumeráriusok köre: ők világi hívők, akik családban élhetnek, de rendszeresen részt vesznek az Opus Dei által szervezett lelki gyakorlatokon és anyagilag is hozzájárulnak a társaság működéséhez. Még szűkebb kör a numerárius tagok csoportja: ők közösségben élnek, épp úgy mint a szerzetesek, de vannak köztük világi személyek is.

A világiak is tesznek fogadalmakat hasonlóan a papokhoz, a numeráiusok például vállalják a cölibátust is, azonban polgári foglalkozásukat megtarthatják. A tagság általában titkos, illetve ahogy a tagok fogalmaznak, a kérdést diszkréten kezelik. 1993-ban Ausztriában megjelent egy adat, ami utal arra, hogy a különböző fokozatok tagjainak száma hogyan viszonyul egymáshoz. Ausztriában tehát kilenc évvel ezelőtt 10 000 külső tag mellett csak 220 szupernumerárius és 100 numerárius működött. Tag nem lehet akárki: legalább két ajánlóra van szüksége az új belépőnek a szervezetből.

Az Opus Dei-t támadói a következő vádakkal szokták illetni: szektaszerűen működik, a tagokat anyagilag és lelkileg kihasználják; a társaság gazdasági és politikai befolyását akarja növelni az egész világon egyházi köntösbe bújva; a szélsőjobboldal szekértolói; megsértik a második vatikáni zsinat egyház és állam szétválasztásáról szóló határozatát; agresszivitásukkal, elitizmusukkal és fényűző fellépésükkel a kereszténység alapvető értékeivel helyezkednek szembe. Az Opus Dei a vádakat a támadók tudatlanságával, előítéletességével magyarázza. Az Opus Dei nem győzi hangsúlyozni, hogy politikailag semleges szervezetről van szó, melynek gazdasági intézményei jótékonysági szervezeteket működtetnek, és bár valóban vannak gazdag és befolyásos tagok is, a szervezet tevékenységének központjában a harmadik világ szegényeinek segítése áll, munkát és oktatást biztosítanak világszerte több ezer szegénynek. Ugyanakkor az Opus Dei visszautasítja a vatikiáni zsinattal való szembehelyezkedés vádját, emlékeztetve támadóikat, hogy a szervezet nem csak konferenciák szervezésével segítette az ökumenikus párbeszéd erősítését, de segélyszervezeteik vallásra, fajra, nemre való tekintet nélkül mindenki számára nyitottak.

Escriva szentté avatásakor arcképével díszítették a Vatikánt

Escriva misézés közben kapta a sugallatot

Az Opus Dei alapítója Josémaria Escriva de Balaguer 1902-ben született Spanyolországban, az aragóniai Barbastróban. 1925-ben Zaragozában szentelték pappá, majd hamarosan a fővárosba költözött. Madridban szegények lelki gondozásával foglalkozott, és hivatalos életrajza szerint egy mise közben isteni sugallatra értette meg, hogy új közösséget kell alapítania világi hívők számára. Az Opus Deit 1928-ban alapította meg, a nézeteit összefoglaló "Az út" című könyv 1934-ben jelent meg. A közösséghez papok is csatlakoztak, és hamarosan megnyílt a társaság a nők előtt is. A spanyol polgárháború idején Escriva a köztársaságiak elöl elmenekült Madridból. Franco győzelmével visszatért a spanyol fővárosba, és immár állami támogatással fejleszthette tovább az Opus Dei-t. Folyamatosan alapított a társaság újabb és újabb intézményeket, és hamarosan Spanyolországon kívül is alakultak közösségeik. 1946-ban Escriva Rómába költözött, és rendszeresen utazott a világ különböző pontjaira szervezni a mozgalmat. Az egyik leghíresebb útja Mexikóba vezetett, ahol kilenc napon keresztül imádkozott 1970-ben a Guadalupei Szűzhöz. 1975-ben Rómában halt meg. Escrivát 1992-ben, feltűnően hamar avatta boldoggá II. János Pál pápa.

A boldoggá avatás megosztotta az egyházi közvéleményt. Néhány az Opus Dei-ből távozott paptársa azt állította, hogy túlzott pompakedvelése miatt méltatlan az elismerésre. Többen támadták, mert szervezete nagyon jó kapcsolatban állt Francoval, kormányában egyszerre hét Opus Dei tag is feltűnt. Saját testvére is azt nyilatkozta a boldoggá avatáskor, hogy Josémaria méltatlan a megtiszteltetésre. Ennek ellenére népszerűsége is gyorsan növekedett, műveit egyre több nyelvre fordították le, és megkezdődött szentté avatási perének előkészítése is. Az ehhez szükséges csodát egy spanyol orvos esete igazolta, aki gyógyíthatatlannak hitt betegségéből gyógyult meg Escriva segítségével. 2002 októberében a pápa a Szent Péter téren mutatta be a szentté avatási szertartást, közel 300 000 zarándok jelenlétében. Ezúttal elmaradtak a boldoggá avatáskor hallható éles személyes kritikák, több teológus azonban a szervezet veszélyességére figyelmeztette a közvéleményt.

Szegényháztól az egyetemekig

Az Opus Dei folyamatosan szerzett egyre jobb pozíciókat magának az egyházon belül. Első intézményüket Madridban nyitották meg a 30-as években. XII. Piusz pápa 1947-ben hagyta jóvá az Opus Dei működését és egy évvel később alakult a társaság kifejezetten papok számára fenntartott szervezete, a Szent Kereszt Papi Társaság. 1952-ben egyetemet nyitottak a spanyolországi Pamplonában, 1998-ban pedig Rómában. A területen kívüli saját püspökség létrehozását a szervezet már 1969-ben kérvényezte, azonban az akkor uralkodó VI. Pál pápa nem szimpatizált egyértelműen a mozgalommal. A személyi prelatúrát II. János Pál 1982-ben adta meg a szervezetnek. Magyarországon egy fiú- és egy lánykollégiumot működtetnek, mindkét intézmény Budapesten van.

A szentté avatáskor hatalmas tömeg gyűlt Rómába

Az Opus Dei taglistája titkos. Ahogy Escravia fogalmazott, a tagok nem kérkednek vele. Egy angol pap, Philip Crossey, a magyarországi Opus Dei vezetője. Ő állítja, hogy mindenki maga dönthet, hogy nyilvánosságra hozza-e tagságát. "Ez egy spirituális szervezet, nincs semmi ok a nyilvános kérkedésre." - mondta az [origo]-nak. Az Opus Dei budapesti, Rózsadombon épült fiúkollégiumában 15 diák lakik, akik különböző budapesti egyetemeken tanulnak. Nem kell belépniük az Opus Dei-be, sőt katolikusnak sem kell lenniük, bár az intézmény katolikus légkörét el kell fogadniuk. A kollégiumot egy mexikói orvos vezeti. Crossey többször is megismételte, hogy az Opus Dei nem politikai szervezet, Magyarországon sincs semmilyen politikai kötődésük sem, és arra sem törekednek, hogy az egyház belül hatalmi pozícióhoz jussanak. "Egy főpap vagy politikus nem attól teszi jól a dolgát hogy az Opus Dei tagja" - mondta határozottan. Ennek ellenére a fő vád a szervezet ellen a túlzott befolyásra való törekvés. Crossey szerint világszerte csak néhány püspök tagja a szervezetnek, a legközelebbi Ausztriában működik. Sokszor mondták azonban a most budapesti-esztergomi érsekké választott Erdő Péterről, hogy közel áll a szervezethez. Erdő [origo]-hoz eljuttatott üzenetében kijelentette, hogy sem a szervezetnek sem a hozzá tartozó papi társulásnak sem tagja. Azonban egyházi forrásokból úgy értesültünk, hogy többen úgy vélik, Erdő kapcsolata túl közeli az Opus Dei-hez. A közelmúltban, még a Pázmány Péter Tudományegyetem rektoraként elvállalta, hogy fővédnöke legyen egy konferenciának, melyet Escrevia születésének évfordulója alkalmából tartottak. A konferencián felszólalt Habsburg Ottó is, aki személyesen is találkozott az alapítóval. (Az osztrák elitnek sajátos viszonya van az Opus Deivel, erről később még lesz szó.)

Erdő mellett több utóbbi időben kinevezett magas egyházi méltóságról is beszélik, hogy közel áll a szervezethez. A legnagyobb figyelmet ezen ügyek közül az új milánói érsek kapta. A milánói egyházmegye a világ legnagyobb és legbefolyásosabb egyházmegyéje, a XX. században két milánói érsekből is pápa lett. Az elmúlt negyven évben a reformkezdeményezéseiről ismert Carlo Maria

II. Vatikáni Zsinat

A II. Vatikáni Zsinatot XXIII. János pápa 1962-ben hívta össze, hogy "ablakot tárjon a modern világra". A zsinat legfontosabb határozatai: latin helyett nemzeti nyelven is engedélyezték a misézést; elfogadták az állam világi jellegét és a vallásszabadság fontosságát; párbeszédet kezdeményeztek a többi egyházzal; felmentették a zsidókat a Krisztus-gyilkosság vádja alól; elismerték hogy nem katolikusok is üdvözülhetnek; és az egyházi életben erősítették a laikusok és püspökök szerepét.

Martini bíboros volt Milánó érseke. Ő a II. vatikáni zsinat folytatását javasolta többször is a pápának. 2002-ben Martini betöltötte 75. évét, így nyugdíjba kellett mennie. Utódja Dionigi Tettamanzi lett, akit több olasz lap is kapcsolatba hozott az Opus Deivel. Tettamanzit érseki kinevezése után díszdoktorrá avatta az Opus Dei Szent Kereszt egyeteme. A római intézménytől ő kapta meg először a teológia díszdoktora kitüntető címet. Philip Crossey az [origo]-nak azt mondta, hogy nem tudja, hogy Tettamanzi tagja-e a szervezetnek, a nyilvánosság előtt erről sohasem nyilatkozott. Konzervatív beállítódása azonban nem kétséges: többek között épp elődjével vitázva jelentette ki, hogy szükségtelen egy újabb reformzsinat összehívása. A pápa körüli személyek közül Joseph Ratzinger bíborosról is mondták már, hogy közel áll az Opus Deihez. Ratzinger maga is a konzervatív irányzat egyik szellemi vezére, szerinte nem reformokra, hanem a II. vatikáni zsinatra hivatkozó szabadosságok féken tartására van inkább szükség. A Vatikán napi ügyeit irányító Sodano bíborost is kapcsolatba hozták már a szervezettel, ő szintén a konzervatív főpapok közé tartozik. Olasz lapok szerint a pápa pénzügyi tanácsadója és szóvivője is tagja az Opus Dei-nek. A szervezet Latin-Amerikában különösen erős, így talán ennek is köszönhető, hogy a kilencvenes években több Dél-Amerikába küldött pápai legátusról (követről) is tudni lehetett, hogy tagja a társaságnak. Az első bíborosnak választott, nyíltan Opus Dei tag is dél-amerikai: abrazil főpapot 2001 márciusában nevezte ki a pápa.

Kellemetlen kapcsolatok Francotól Hanssenig

Politikailag a szervezet Franco Spanyolországában volt a legaktívabb. A kormány több tagja, a főügyész és a rendőrség vezetője is tagja volt az Opus Dei-nek. Állítólag Dél-Amerikában és Spanyolországban most is több politikus áll kapcsolatban a szervezettel, míg Olaszországban két parlamenti képviselőről vélik tudni, hogy tag. Ausztriában a gazdasági elitet hozták hírbe az Opus Dei-vel. Több fontos osztrák kereskedelmi képviselet vezetőjéről írták hogy tagok, és a kilencvenes évek elején az osztrák sajtó arról cikkezett, hogy Bécs legdrágább ingatlanjait alapítványokon keresztül sorra szerzi meg magának a szervezet. Amikor 1993-ban a legelitebb osztrák középiskola, a Theresianum élére egy olyan igazgató került, aki tagja volt a szervezetnek, kitört a botrány. A hatalmas tandíjat fizető, osztrák elithez kötődő szülők megrémültek, hogy a társaság beszervezi a diákokat, és akkor a családi örökséget a szervezet szerzi meg. A botrány úgy végződött, hogy az oktatási miniszter nem írta alá az új igazgató kinevezését.

Az Opus Dei tagjait jellemzően elit iskolákban toborozza. Philip Crossey, a budapesti szervezet vezetője is francia szakos diák volt egy brit egyetemen, amikor egy ott dolgozó pap megismertette az Opus Dei-vel.

A szervezetről szóló támadó hangvételű beszámolók szerint a tagokat nagyon szigorú szabályok kötik. A napi kötelező imádságok mellett a takarékosság is fontos követelménye a megfelelő életvitelnek. Az Opus Dei tagok a szervezet szerint laikusként, a civil világban élhetik át a szent életmódot. Az együttlétek egyik legfontosabb fóruma a lelki gyakorlat, melyeken kötelező a részvétel. Itt a tagoknak minden személyes titkukat meg kall osztaniuk a vezetőkkel. VI. Pál pápa ezt annyira veszélyesnek érezte, hogy külön szerződést kötött a társasággal, melynek értelmében az egyházi személyeket nem lehet egyházi titkokról kérdezni ilyen alkalmakkor. Sokat írtak arról, hogy a tagoknak rendszeresen önkínzásokon is át kell esniük, és középkori flagellánsok alkalmazta módszerekkel (önostorozás, szőrcsuha viselése stb.) élik át a fizikai szenvedéseket. E híresztelések mellett valós perek születtek azokból az esetekből, amikor a szervezettől szabadulni vágyó tagok úgy érezték, hogy üldözi őket a civil életben is az Opus Dei. Elsősorban Spanyolországban többször fordultak a rendőrséghez olyanok, akik úgy érezték, hogy a szervezet erőszakoskodik velük.

A társaság hírnevének sokat ártott, amikor kiderült, hogy Robert Philip Hanssen, az utóbbi évtized legnagyobb kémbotrányának főszereplője is az Opus Dei tagja volt. Hanssen az FBI egyik legfelső vezetőjeként 15 éven keresztül kémkedett a szovjeteknek illetve az oroszoknak. Kémkedésével 1,4 millió dollárt keresett, ez azonban nem látszott életmódján, semmilyen luxuskiadás sem jelezte, hogy ekkora tartalékai vannak. Az Opus Dei-t támadók szerint a pénznek legalább egy része a szervezethez vándorolt, ezt azonban soha senki sem bizonyította be, mint ahogy arra sem utal semmi, hogy a társaság tudhatott volna Hanssen kémkedéséről.

Karitatív szervezet vagy álkeresztény maffia

Az Opus Dei azzal szoktak védekezni, hogy ők a laikusok számára önkéntes szent élet lehetőségét biztosítják csupán. A szervezet karitatív működése Dél-Amerikában és Dél-Kelet-Ázsiában a legaktívabb. Munkahelyeket és oktatási központokat létesítettek, de vannak kórházaik, rendelőintézeteik, ifjúsági klubjaik és Európában egyetemeik is.

Escriva egy templom ablakában

A legrosszabb kapcsolata a Vatikánnal VI. Pál pápa idején volt a szervezetnek. VI. Pál kifejezetten gyanakvóan tekintett az Opus Dei-re, szóvivője pedig szabadkőműves katolikus szektának nevezte őket egyszer. Több ismert teológus egyenesen fasisztának ás fundamentalistának tartotta őket. VI. Pál uralkodása alatt az is felmerült, hogy a szervezet inkább az ortodox kereszténység fennhatósága alatt működik tovább. Különösen kritikusak a társasággal szemben Németországban. II. János Pál pápa azonban felkarolta az Opus Dei-t. "Magyarországon még nem jelent problémát a szervezet működése, de a Mediterrán térségben és az USA-ban is kifejezetten vitatott a szerepük. Az Opus Dei által megfogalmazott lelkiség mögött valójában a bankvilág és a politika áll." - mondta az [origo]-nak egy magyar pap, aki túlságosan fundamentalistának tartja a szervezetet. Szerinte a szervezet elmaradott országokban vállalják néhány szegény de tehetséges diák oktatását, luxus-körülményeket biztosítanak nekik, külföldön taníttatják őket, majd amikor hazatérésük után megfelelő pozícióba kerül támogatottjuk, benyújtják a számlát. Szerinte így növekszik az opus Dei hatalma a harmadik világban. Az Opus Dei visszautasítja ezeket a feltételezéseket, és szerintük arról van szó, hogy sokan nem értik, hogy a laikusokkal is lehet úgy törődni szervezeti formában, mint a papokkal.