Gondolatok a Tánc Világnapjára <br/>

Vágólapra másolva!
A Nemzetközi Színházi Intézet (ITI) felkérésére idén Mahmud Reda egyiptomi művész írt köszöntőt április 29-e, a Tánc Világnapja alkalmából, míg magyar részről Sebő Ferenc, a Magyar Állami Népi Együttes művészeti vezetője, a Magyar Táncművészek Szövetségének társelnöke fogalmazta meg üzenetét a tánc nemzetközi ünnepe kapcsán.
Vágólapra másolva!

"Egy ilyen rendkívüli alkalommal, a Tánc Világnapján nehezen találok mefelelő szavakat, hogy felérjenek ehhez a csodálatos művészethez. Érzéseimet leginkább talán egyetlen dolog tudná
kifejezni: a tánc. Egyiptomból keltezett üzenetemmel mindazok előtt tisztelgek, akik életüket ennek a legkifinomultabb művészetnek szentelték. Rendkívüli megtiszteltetés számomra, hogy magamat is közéjük tartozónak érezhetem, őszintén remélem, hogy a beköszöntő évezred tanúja lesz valamennyi művészet - különösen a tánc - virágzásának" - áll az egyiptomi táncszínház 69 éves úttörője, hazájában népszerű színész, táncos, koreográfus köszöntőjében.

Millenniumi gondolatok a Tánc Világnapján

"Tánchagyományaink ágas-bogas családfája, mely a néptáncokban megőrzött történelmi táncainktól a baletten át a kortárs táncművészetig terjed, felmérhetetlen nemzeti érték. A tánc olyan kommunikációs eszköz, amely a beszélt nyelven el nem mondható érzelmek, gondolatok közvetítésére is képes. Hagyományai a Kárpát-medence s egyben Európa kultúrtörténetét is kirajzolják, hiszen az elmúlt évszázadok minden kulturális áramlata elért bennünket, s népünk a keleti örökség megőrzése mellett minden ideérkező nyugati hatást is feldolgozott és megőrzött. A Kárpát-medence tánchagyományai tehát a nemzetmegtartó erejének s egyben a közös európai múltnak lenyűgöző emlékművét alkotják. Ez a monumentum azt az Európát mutatja, amelyben ezer éve élünk, amelynek megformálásában mi is részt vettünk, s amelynek határait a párostánc-divat és a gótikus katedrálisok a Kárpátok koszorújánál jelölik ki. E felismerés felmutatása nem az elkülönülés, hanem e terület európai kontinuitásának élő bizonyítéka, mely hazánkat az egyetemes európai kultúratörténet fontos kincstárává avatja. E táncos nyelvezet (mind a 'köznyelvi', mind az 'irodalmi') átmentése a jövő évezred magyarsága számára éppolyan fontos feladat, mint amelyet a múlt század magyar 'beszélt nyelvéért' folytatott mozgalom tűzött maga elé. Derék elődeink meg is tették a magukét: megszületett az állami pénzen kispénzű magyaroknak magyarul játszó Nemzeti Színház, a Tudományos Akadémia, a Nyelvészeti és Irodalomtudományi Intézetek, az intézményes nyelv- és irodalomoktatás az iskolákban stb. A mi ezredvéggé alakuló századunkra sem marad kisebb feladat: a hagyományőrzés intézményeit s a tánc korszerű nemzeti színházát, a Nemzeti Táncszínházat kell létrehoznunk, ahol az egyelőre a vándorszínészek korát idéző otthontalan magyar táncművészet helyet kap. Soha még nemzeti feladat nem vágott ennyire egybe a világból felénk érkező elvárásokkal. 'Hagyomány és haladás' egy tarisznyában. E kincsek feltárását és hasznosítását a tudományos feldolgozás nemzetközileg is elismert magyarországi módszerei támogatják. Sokoldalú és tehetséges művészeink pedig a végvári vitézek tisztességével (s legalább olyan koldusszegényen) igyekeznek helyt állni a színpadokon, az évszázad kihívásainak kavargásában. Mintha róluk írta volna Balassi: 'Az jó hírért, névért s az szép tisztességért ők mindent hátrahagynak'. Ha dédapáink generációjához hasonlóan a magyar közvélemény s a társadalom jelenlegi irányítói, döntéshozói is idejében felismerik s büszkén felvállalják a század e nagy nemzeti feladatát, akkor világszínvonalon és sikeresen, az egyesülő Európát gazdagítva vethetjük meg a lábunkat a globalizálódó világban" – írja Sebő Ferenc.

(MTI)

Ajánló:

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket az Origo Google News oldalán is!