Jubileum

Csehov három egyfelvonásos komédiája az Új Színházban látható.

Csehov három egyfelvonásosát, amely most az Új Színházban látható, tavaly állította össze Valló Péter a Kelemen László Színtársulat tagjaival. Ezek a komédiák nemcsak a századelő Oroszországának férfi-nő viszonyát, az emberi kapcsolatok nehézkességét ábrázolják, hanem napjainkra ugyanúgy érvényes groteszk helyzeteket mutatnak be.

Antov Pavlovics Csehov: Jubileum

Rendezte: Valló Péter

I. A Medve - Bánsági Ildikó, Gáspár Sándor, Dengyel Iván
II. Leánykérés - Dengyel Iván, Nagy-Kálózy Eszter, Hirtling István
III. Jubileum - Bánsági Ildikó, Gáspár Sándor, Dengyel Iván, Nagy-Kálózy Eszter, Hirtling István

Játéktér: Valló Péter
Jelmez: Szakács GyörgyiZene: Melis László

Az előadás visszaadja a régi nagy színházak hangulatát. Kosztüm, púder, spét és telt ház. Ez utóbbi persze nem csak Csehov és Valló érdeme, hanem olyan neves színészgárdáé is, mint Gáspár Sándor, Bánsági Ildikó, Hirtling István, Nagy-Kálózy Eszter, Dengyel Iván.

Három különálló darabot látunk, melyek a díszlet és egy-egy motívum segítségével mégis összetartoznak. A díszlet mind három részben ugyanaz - némi változtatással. Fehér borítású, míves faszékek, kerevetek, asztalok. Mindegyik részben eldördül egy pisztoly, ami nem talál el senkit, csak a falon lógó képnek az egyik akasztóját, így a kép onnantól fogva féloldalasan himbálózik. (A kép - természetesen mindegyik felvonásban más - valamelyik figurának az önarcképe.)

A három darab - A Medve, a Leánykérés és a Jubileum - komikuma a karakterek túlzott érzelmeiből és mulatságos élethelyzeteiből fakad. Nem a félreértések komikumára épülnek, hanem pusztán az emberi butaságra, ami annyira jellemző ránk. Ennek megtestesítője a hét hónapja gyászruhában járó özvegy, aki tulajdonképpen már nem is akarja gyászolni azt a piszok gazembert, aki éveken át csalta őt, és csak azért teszi, mert ha az a gazfickó netalántán letekint a másvilágból, akkor szégyelheti magát, mikor látja, hogy az ő felesége a legszentebb nő a világon. Vagy a hitelintézeti igazgató, aki saját maga írja a jubileumi beszédet, amit az ő tiszteletére fognak felolvasni, és ugyancsak ő ad pénzt a dolgozóknak, hogy neki némi ajándékkal kedveskedjenek.
A jellemek, amiken nevetünk, annyifélék, ahányan vagyunk; és ha hazamegyünk a színházból, folytathatjuk a nevetést, hiszen csak egymásra vagy magunkra kell nézni.

További előadások januárban: 16-án, 22-én és 24-én 19.00 órakor