Woyzeck<br/>

Georg Büchner megrázó műve az Új Színház stúdiószínpadán.

Az európai drámairodalom egyik legmegrázóbb alkotása megtörtént esetet dolgoz fel: 1821-ben Johann Christian Woyzeck lipcsei borbély hét tőrdöféssel megölte szeretőjét. A gyilkosságért halálra ítélték, és három évvel később nyilvánosan kivégezték. A darab, amelynek kindulási pontja a törvényszéki orvosi jegyzőkönyv, több mint 150 éve íródott, mégis a problémakör, amit felölel, korunk emberét mintha jobban érintené, mint a XIX. század emberét.

Georg Büchner: Woyzeck

Ballada egy felvonásban

Szereplők: Woyzeck - Derzsi János; Marie - Györgyi Anna; Doktor - Nagy Zoltán; Kapitány - Bubik István; Tamburmajor - Schneider Zoltán; Andres - Vass György; Käthe - Nagy Mari.

Fordította: Thurzó Gábor.
Rendezte: Kiss Csaba.
Díszlet: Csanádi Judit.
Jelmez: Berzsenyi Krisztina.
Zene: Melis László.
Zenei munkatárs: Kis-Várday Gyula.

Kiss Csaba feldolgozásában a jelenetek megtartva egy ragyogóan felépített ívet, nyílegyenesen tartanak a dráma tetőpontja felé. Minden egyes jelenet egy cikkelye Woyzeck lelki világának és állapotának. Bekukkanthatunk az "állatkísérletbe", amit a kegyetlen és a tudományhoz fanatikusan elkötelezett orvos végez Woyzecken, vagy a szintén aberrált kapitány szobájába, aki Woyzeck borotvája alatt pöffeszkedve megalázza ezt az egyszerű embert. Láthatjuk, Woyzeck hogyan szeret asszonyt, és ez az asszony hogyan s kit szeret. Ez a darab nemcsak az ember tragédiája, hanem a pszichikumé is.

Az Új Színház Kamaratermében úgy elevenedik meg a darab, ahogy a tárgyak válnak láthatóvá a napsütésben. Ahová a nap besüt, az a rész látszik a kapitány, Woyzeck és Marie lakásából; mindez gyönyörű kontraszt, hiszen a világ itt csúf és sötét, míg ők, a karakterek a fényben látszanak, és élnek. A díszlet ugyanúgy szeletekre van bontva, mint amilyen szeleteket láthatunk Woyzeck lelkéből, de az egész perspektivikusan torzított.

Ez az előadás erős. Erős egyéniség írta, erős kezű dramaturg és rendező irányításával készült, a szerepeket erős színészek játsszák. Tartása van, mint senkinek a darab karakterei közül.

(doda)

Metszet Georg Büchner életrajzából

Büchner 1813-ban született Strassburgban. Orvosi tanulmányai alatt ismerkedett meg különböző radikális politikai csoportok nézeteivel, amelyek nyomán 1834-ben megalapította az Emberi Jogok Társaságát. Még ugyanebben az évben a Hesseni Hírmondó kiadása miatt menekülnie kell a városból. 1836-ban írta Leonce és Léna című darabját, és még ugyanebben az évben hozzálátott régi tervének megvalósításához: íróelődjéről, Lenzről szóló novellájához. Közben anatómiai-biológiai kutatásai során elkészült nagyszabású francia nyelvű tanulmánya a márnák idegrendszeréről, amiért a zürichi egyetem filozófiai fakultása doktori címmel tüntette ki. Huszonkét évesen, öt hét leforgása alatt megírta kora egyik legnagyobb drámai művét, a Danton halálát. Ekkor fogott hozzá a Woyzeckhez is, valamint megtartotta első előadását a zürichi egyetemen a koponya idegeiről. Előadás-sorozatát és készülő drámáját azonban már nem fejezhette be, mivel 1837 februárjában tífuszban meghalt. Száz évvel előzte meg korát, és összefoglalta elődei ötvenéves dramaturgiai vívmányait - mindezt öt lángoló év alatt.