Az ember tragédiája Berlinben<br/>

A Mozgó Ház Társulat a Berlini Művészeti Heteken debütált legújabb produkciójával. A hagyományos interpretációkkal radikálisan szembeforduló alternatív csapat ezúttal az embert próbáló Madách darabot értelmezte újra Hudi László rendezésében az ezredforduló közönségének.

A diszkréten hámló vakolatú Sophiensćle-ban szeptember 9-én telt ház várta, hogy végre elkezdodjön a Tragödie des Menschen oder Die Abenteuer von Adam und Eva címen meghirdetett előadás. A premierre jegyet váltókat feltehetőleg nem Madách, hanem a Mozgó Ház neve csalta el az előadásra. Az 1995-ben alakult társulat a Sophiensale évenete visszatérő vendége, az ember tragédiája a harmadik darab, amit berlini közönség előtt dekonstruálnak. Alaposan.

A sötét terem egész hosszában felhúzott csupa-acél, csupa-plexi íróasztalbarrikád mögött szürke öltönyökbe és kosztümökbe öltözött emberek vezetnek minket végig a madách-i színeken. Hogy kik ezek a tucatnyi kamerával megfigyelt és kivetített, szigorú arcú fiatalok? Talán tévébemondók, akik eligazítanak minket a történelem és az emberi lét zegzugos útvesztőiben, talán a jövő tudósai, akik górcső alá veszik a küzdést, a bízva bízást és az eszkimók táplálkozási szokásait. És néha ördögök, angyalok, Ádámok, Évák, némelyikük pedig maga a Sátán. Néha. Miközben változnak a színek, a szereplők is alakot, szerepet váltanak, ahogyan az egy jobb rémálomban illik.

A színpadon egyszerre legalább két helyen zajló cselekményt hat-hét tévéképernyőn és két videó-kivetítő vásznon láthatjuk a színpadon elhelyezett kamerák szemszögéből miközben folyamatosan utalás értékű videófelvételek úsznak be a képbe.
A berlini közönségnek hatványozottan nehéz dolga van, hiszen még a darab kivetített német nyelvű fordítására is figyelniük kell. Lehetetlen mindent befogadni egyszerre, nem csoda, ha a néző azon kapja magát, hogy percek óta csak a jobboldali vásznon cammogó jegesmedvéket bámulja, és közben mélyen elgondolkozott valamin. Talán pont ez a cél.
A Mozgó Ház végleg szilánkokra töri az egyébként is elég kusza Madách darab cselekményét: csak ismétlődő mondatfoszlányok, mozdulatok, képek maradnak, amik kaleidoszkóp-szerűen mindenkinek máshogy mutatják be az emberi lét fájdalommal és küzdelmekkel terhes mibenlétét.

A darabot szeptember 18-ig játszák a berlini Sophiensćle-ban, valamikor késo ősszel pedig Budapesten is színpadra viszik a Trafóban.

[origo]

Ajánló:

A budapesti Kortárs Művészetek Házának honlapja