Amphitryon a Stúdió K-ban <br/>

Isteni szórakozás. Ezzel csalogat az alcím minket a Stúdió K-ba, ahol Heinrich von Kleist Amphitryon című darabját láthatjuk. Ekkor még gyanútlanul azt hisszük, hogy ez a "reklámszöveg" csak a mi esti elfoglaltságunkra vonatkozik, de az előadás végére rájövünk, hogy kettős jelentéssel bír, és nem csak mi röhögünk ki valamit, hanem az istenek is. Mégpedig minket.

Heinrich von Kleistről Vinkó József az Élet és Irodalom hasábjain 1977-ben azt írta: "Hosszú idő után az első, aki a tragédia és komédia között fennálló évezredes határokat megszünteti. Kleistet mindenekelőtt a kóros lelkiállapot, a lélek démoni hatalma, a transzcendens erő érdekli. Hihetetlenül koncentrált feszültséget teremt, s ami a legfélelmetesebb: a szerkezetet mintha állandó szorongás szorítaná marokra, nem enged olvasójának leheletvételnyi időt sem."

Ehhez a kiváló darabhoz jól passzol a Stúdió K füstös-otthonos hangulata, és Fodor Tamás rendezése, mellyel az "arcunkba rakja" a darabot. A színházi tér alternatív színházakban általában elég kicsiny, így gyakran használnak központosítást, vagyis az előadás köré ültetik a nézőket. Az előadás testközelségét jelen esetben még az is fokozza, hogy a színészek szinte végig nem hagyják el a színt. Ha nincs jelenésük, a nézők mellé ülnek, így válunk mi is aktívvá a színházban, hiszen részesei lehetünk a "színész átalakulása karakterré" folyamatnak.

Kleist egy görög mítoszt vett alapul darabjához, és írt belőle "pszichológiai komédiát" (bár görög történet, mégis a római istenek nevét használta, korának divatja szerint). Amphitryon, thébai hadvezér legyőzte az athéniakat és egy szolgát küld maga előtt a jóhírrel és egy nyakékkel feleségéhez, Alkmenéhez. Sosias (a szerepet játszó Hannus Zoltán a legjobb színész díját nyerte az 5. Alternatív Színházi Szemlén) megy is boldogan a hírrel, de ráesteledik, ezért jócskán berezel a sötét erdőben. Miután saját magába botlik a fák között, már azt is elhiszi, hogy ő nem is ő. Nem érti, hogy akivel találkozott, és tökéletes mása, honnan tud legféltettebb titkairól. Legegyszerűbbnek azt látja, ha inkább lemond saját énjéről és továbbáll. Az ál-Sosias nem más, mint Merkur, aki összefogott a főistennel, a szerelmes Jupiterrel, hogy segít neki megszerezni Amphitryon hűséges feleségét, Alkmenét. A főisten mindezt Amphitryon alakjában teszi. A gyanútlan asszony vele tölt két szerelmes órát és megesküszik, hogy senki mást nem fog szeretni. Az asszony makulátlan, tisztességén nem esett folt, mégis ő lesz a legnagyobb áldozata a tréfának.

A két isten vígan szórakozik szerencsétlen halandók testével és lelkével, kik csak kapkodják a fejüket, hogy ki kicsoda, magyarázkodnak és gyanakodnak. A végén minden jóra fordul: Jupiter lemond az asszonyról, bevallja, hogy Amphitryon testében becsapta őt, hogy ágyába csalja. Merkur is megkönnyebbül, hogy végre kibújhat a szolga alantas testéből. Mindenki boldog – elvileg. Alkmene a kegyetlen játék egyetlen vesztese: megtapasztalta egy isten szenvedélyét, és isteni szerető híján, most pedig be kell érnie férje földi csókjaival.

[doda]

Előadások: Október 15-én 19.30

Rendezte: Fodor Tamás
Dramaturg: Németh Ilona
Tervező: Szeredás András
Színészek: Szabó Domokos, Csák Zsolt, Nádasi László, Hannus Zoltán, Csabai Judit, Homonnai Katalin, Tzafetás Roland