Virtuális Édenkert vagy valóságos mászóka?<br/>

A Dream Team társulata ismét megpróbálkozott egy életértelmező táncelőadást létrehozni, ezúttal Virtuális Édenkert címmel,a Merlin Színházban. Balázs Mari és társulata egy hatalmas fémgúla belsejében táncolnak el istent, embert, nőt és férfit.

Előző előadásuk a Szepes Mária Vörös oroszlán című könyve alapján készült Karma Mixtura volt, amelyben archaikus lények (boszorkány, sellő, tűzember stb.) mozogtak, úsztak és repültek, de a táncos elem kevés volt. Sajnos dramaturgiailag elúszott a darab, az ötlet, az inspiráció nem volt elég a megvalósításhoz.

A Virtuális Édenkert tere egy gúla, egy gigantikus fémszerkezet. A gúla terei égi és földi színhelyek, a geometriai formák gondos és precíz koncepciót sugallnak. A gúla legalsó szintje a földi események színtere, ahol négy részre osztott kisebb gúlák foglalnak helyet. E fölött van az Édenkert, amit vigyázó szemeivel őriz Isten a mindenek fölött lévő kis gúlában, a harmadik emeleten. Ez a hármasság még hangsúlyos az előadás kezdetén. Két szellemi lény, szellemi atyánk (Horváth István) és Földanyánk (Balász Mari) rezdülései indítják az előadást. A terepszín ruhás földanya a legalsó szinten ülve vajúdik és szüli meg Ádámot és Évát, akik atyjuk elé járulnak, hogy az megtekintse gyermekeit. (Érdekes gondolat, hogy a teremtés nem Isten műve: az emberek a Föld teremtményei.) Ádám és Éva egymásra talál, a kiűzetés elmarad, eddig tart a darabban a Biblia-idézés.

Az előadás hátralévő részében sem Isten, sem Földanya nincs, a táncosok zavaros szerep szerint másznak le és föl a piramisszerkezetben. A piramisban - sajnos - már nincs szerepe a hármasságnak, és csak a táncosok akrobatikusságában tudunk egy ideig elmerülni, de aztán egy idő után ez is unalmassá válik. A kezdetben inspiratív tér már csak mászókákkal teli (játszó)tér.

Az előadás alcíme Tánc a rendszerben. A baj csak az, hogy nincs tánc. A kezdetben jól használt díszlet élni kezdi a saját életét, és bezárja a négy előadót. Ami kezdetben jól működött, most csak gátolja a táncosokat. Nincs tánc, csak üzenetmentesen csúszkálnak a vasrudakon. Sőt, néha még egy maguk által megszabott törvényt is áthágnak, romba döntve a koncepciót: átlépik a piramis határvonalát, csak azért, hogy az egyik táncost nyakatekert mutatványra bírják. "A rendszer körbeölel. Megvéd és megfojt. Végtelen piramisszerű rendszerbe egymásnak feszülő sejtjeiben élünk, nincs lent, nincs fent, nincs jelen, és nincs jövő. De semmi vész: valahol itt lakik az álruhás isten..." - áll a szórólapon. Az, hogy mindannyian ketrecekbe zárva éljük életünket egy rendszernek hitt káoszban, nem túl eredeti gondolat, de mégis születhetett volna belőle egy izgalmas előadás, ha a társulat nem hagyja magát letéríteni egy jónak ígérkező ösvényről.

[doda]

Virtuális Édenkert (Tánc a rendszerben)

Rendező: Balázs Mari
Táncosok: Perfalvi Tünde Hedvig, Horváth István, Tóth Imre, Balázs Mari

Előadások: november 24., 25. 19.00

Ajánló: