Jockey kitálal<br/>

Larry Hagman, akit a Dallas című amerikai szappanopera ördögien gonosz texasi olajbárója, Jockey Ewing szerepében nézők milliói ismertek és utáltak meg egyszerre, könyvet ír az életéről.

Hagman jelenleg Todd Golddal, a US Weekly amerikai bulvárlap munkatársával dolgozik önéletrajzán Los Angelesben. A "Hello, Darlin': Tall (and Absolutely True) Tales About My Life" című könyv kiadási jogát, hat számjegyű összegért a Simon & Schuster szerezte meg. A most 69 éves színész azt ígéri, könyvében kendőzetlen őszinteséggel vall életének minden ismert, és kevésbé ismert részletéről; így többek között olvashatunk majd kábítószeres "élményeiről", Harley-Davidson motorjairól, és életmentő májműtétjéről. Hagman egy színpadi show összeállítását is tervezi a könyve alapján.

Larry Hagman anyja nyomdokait követve lépett a színészi pályára. Broadway-színészként kezdte, de az első igazi sikert 1965-ben az I Dream of Jeannie című tévésorozat főszerepe hozta meg számára, amely öt évig futott az NBC műsorán. Hagmant ettől kezdve sűrűn foglalkoztatta a televízió különböző sorozatokban, a Dallas egyik főszerepét azonban csak Lauren Bacall unszolására vállalta el. Ez volt élete legjobb döntése: az 1978-ban indult és 1991-ben véget ért szappanopera egy dúsgazdag texasi olajvállalkozó családról a világ egyik legnézettebb, hisztérikus rajongással övezett sorozatává nőtte ki magát, Hagman pedig - aki maga is texasi - az örök intrikus, éjjel-nappal Stetson kalapot viselő Jockey (Amerikában J.R.) szerepében a világ legnépszerűbb negatív tévéhősévé vált. Magyarországon a Dallas volt az első többszázrészes sorozat, amely péntek esténként nézők millióit ültette a képernyők elé. A nézők kedvenceikről egy ideig a Dallas színes magazinban olvashattak. A sorozatról készült egy amatőr, és rendkívül trágár szinkron-paródia, amelynek hatalamas a kultusza a hazai internetezők körében.

A sorozat lezárása utánHagman - aki 1988 és 1991 között a Dallas fő döntéseket hozó producere volt - újabb sorozatokban kapott szerepet, de "dzsokis" sikereit azóta sem tudta megismételni. Ő a Dallas-kultusz legfőbb életben tartója, miközben saját egészségi állapota - a túlzásba vitt ivás következtében - fokozatosan leromlott, olyannyira, hogy 1995-ben májátültetéssel tudták csak megmenteni az életét. Az utóbbi években számos reklámban, és néhány hollywoodi film mellékszereplőjeként láthattuk, Magyarországon legutoljára a Nixonban.

Ajánló: