Ray Charles: film és zene

Tőle ered a soul. A tizenkétszeres Grammy-díjas előadó, a nagy hatással rendelkező énekes, zeneszerző, aki több zenei stílusban is maradandót alkotott, kétszáznál több albumot, megszámlálhatatlan kislemezt hagyott maga után, olyan zenészeket inspirált, mint James Brown, Joe Cocker, Van Morrison vagy Michael Jackson. Az első olyan fekete zenészek között volt, akiket elfogadott és megszeretett egész Amerika, és nem csak poros, álmos, alabamai falvak koszos színpadain lépett fel, maroknyi közönség előtt. Most Ray címmel mozifilm készült életéről. Ha tetszett, elviheti cédén is, kis szerencsével.

Ray Charles - aki legalább olyan könnyen azonosítható, saját hanggal és stílussal rendelkezett, mint Elvis - tavaly június 10-én halt meg, 73 éves korában. Ő maga is szívén viselte a film sorsát, így a filmzenéhez is ő szelektált hat, szerinte megfelelő koncertfelvételt. A kiválasztott dalokat 1964-ben rögzítették egy Los Angeles-i koncerten, majd az egy évvel későbbi koncertlemezre fel is kerültek. Ezeken kívül még további három koncertfelvétel hallható a korongon - és a filmben -, a többi stúdiófelvétel. A filmet több kategóriában jelölték az idei Oscarra - legjobb film, legjobb férfi főszereplő, legjobb vágás, legjobb jelmez és legjobb hangvágás.

A soul létrehozójának tartott Ray Charles Robinson 1930. szeptember 23-án, Albanyban, egy szegény georgiai városkában született, és hétéves korában - öccse halála után - betegség következtében elvesztette szeme világát. Az igen sanyarú gyerekkorú fiú édesanyja hatására - aki ragaszkodott hozzá, hogy fia megtalálja saját helyét a világban -, tehetségének köszönhetően, a zongora mellett kötött ki. Több hangszert kipróbált a St. Augustine-i vakok és siketek iskolájában. Tinédzserként elveszette szüleit is, majd Floridába utazott, eztán pedig a muzsikálással megkeresett pénzével Seattle-be költözött.

Első lemezfelvétele 1949-ben készült a Downbeat Recordsnál. Egyik korai dala a Mess Around, s ugyanez volt az egyik utolsó, idei lemezének címe is. Az első időkben megjelent dalai közül a rhythm and blues-listákra felkerült a Confession The Blues, a Baby Let Me Hold Your Hand és a gospeles "beütésű" Hallelujah, I Love Her So.

Az ötvenes évek elejétől az Atlantic Records adta ki lemezeit, ekkor, 1955-ben készült a rock and roll és a rhythm and blues stílust ötvöző I Got A Woman, amely elsőként ért a csúcsra. Az ötvenes évek végén jelent meg Ray Charles világszerte legismertebb dala, a What'd I Say, amelyet zenészek sokasága dolgozott fel. Legkedveltebb dalai közé tartozik még a Leave My Woman Alone, a Drown In My Own Tears, az Unchain My Heart, a Hit The Road Jack, az I Believe To My Soul, a Let Go Get Stoned vagy a Come Rain Or Come Shine is.

A zeneszerző-zongorista-énekes, aki zenekari vezetőként is nagyszerűen bevált, hamar hírnévre tett szert a zeneszerető hallgatóság körében. Kirobbanó sikerét világszerte annak köszönhette, hogy egyedi és úttörő módon ötvözte a gospelt, a countryzenét, a jazzt - de más elemek (blues és R&B) is feltűntek zenéjében. Követői közt emlegetik James Brownt, Joe Cockert, de Michael Jacksonra is nagy hatással volt. Fénykora főleg az ötvenes-hatvanas évekre esett, a hatvanas évek második felétől kezdve már kevesebb klasszikus, zseniális dalt hagyott maga után - de így is (nem csak fekete) zenészek ezreit inspirálta.

Bár hosszú drogfüggőssége, kicsapongásai és nehéznek mondott természete miatt sokan megközelíthetetlennek tartották - már életében is több különleges elismerésben részesült zenéjéért. A körülötte lévő kultuszra jellemző, hogy 25 évvel ezelőtt a szülőföldjére emlékező Georgia On My Mind című dalát a szövetségi állam himnuszává tették, Los Angeles-i stúdióját pedig nemrég hivatalosan is a város történelmi jelentőségű helyének nyilvánították. Itt jelent meg utoljára nyilvánosan, néhány héttel halála előtt, 2004. április 30-án - már tolószékben.

Forrás: Red Dot

A zongora mellett szaxofonon és klarinéton is kiválóan játszó Ray Charles a legsikeresebb művészek egyike volt, több Grammy-díjjal tüntették ki, 1987-ben megkapta az életműdíjat is, valamint a Polar-díjat is odaítélték neki. Tizennégy dala vezette valamelyik listát, de volt köztük olyan - az I Can't Stop Loving You és a Hit The Road Jack -, amelyik többször is az élre ugrott. Az elsők között került be a rock and roll halhatatlanjai közé. A fekete zenei listákra hetvennél több, az országos listákra is több tucat lemeze került fel csak az Egyesült Államokban.

Ray Charles a mozikban is sikeres volt. Magyarországon a legismertebb a Blues Brothers című zenés filmbeli szerepe. Jó néhány lehetőséget kapott a televízióban is. A Live Aid segélykoncerthez kapcsolódó We Are The World kislemez egyik vezéralakja volt (itt a legtöbb amerikai sztár elsápadt a közéjük betoppant legenda láttán), és fellépett a John Lennon-emlékkoncerten is. A fekete zongorista, aki a negyvenes évek végétől szinte az egész világot bejárta, Magyarországon 1971-ben lépett fel, összesen pedig több mint tízezer koncertet adott.

Küzdött e zenészek jogaiért az egész zenei szakma nevében. A Ray című film hűen mutatja be Ray Charles zenei zsenialitását, azt, ahogyan leküzdötte a drogfüggőséget, és országának egyik legkedveltebb előadójává vált. A Taylor Hackford által rendezett életrajzi filmben Jamie Foxx alakítja a kiváló zenészt.