Milliárdok mágusai - részletek a brókerbotrányról szóló könyvből (3)

Ki Kulcsár Attila és hogyan lett befolyásos pénzemberek kedvelt tanácsadója? Hogyan válhatott egy érettségi és bankári ismeretek nélkül dolgozó emberből az ország második legnagyobb bankjának magas rangú vezetője? Válaszokat a Milliárdok mágusai - a brókerbotrány titkai című új könyvben talál, amelyből elsőként az [origo]-ban olvashat részleteket.

Habár a PSZÁF elnöke, Szász Károly elleni támadással kapcsolatban vajmi kevés konkrétumot lehetett megismerni, a két politikai oldal - kimondatlanul - olyan sejtetéseket vetett föl, amely a másik fél érdekének próbálta meg beállítani a bántalmazást. A következtetéseket a kormánypártiak és az ellenzékiek is olyan, felügyeleti és titkosszolgálati értesülésekből szűrték le, amelyek akkor a nyilvánosság számára nem voltak elérhetőek, de a politikusok kézen-közön hozzájuthattak ezekhez, és sokkal mélyebb összefüggéseket vethettek fel számukra.

A Szász elleni akció legendáinak egyik fele - főleg az ellenzéki verzió - azt bizonygatta, hogy a felügyeleti elnököt a politika verette meg, miután a baloldalhoz, netán magához a miniszterelnökhöz közel álló üzleti körök érdekeit sértette a vizsgálataival. Az ellenzéki "összeesküvés"-elmélet szerint Szász Károly egy olyan jól szervezett rendszert leplezett le a Pannonplast-vizsgálattal, amelynek igazi célja az autópályapénzek "becsatornázása" volt a baloldali pártpénztárakhoz. Kulcsár rendszere a részvények rejtett felvásárlásához éppen úgy kellett, mint később a Betonúttól és az ÁAK-tól a pénzösszegek diszkrét áramoltatására. Ezt a változatot az is alátámasztotta, hogy a felvásárlásban részt vevő Brittonról éppen úgy kimutathatónak tűntek kormányoldali kapcsolatok, mint az autópálya-építkezésekben részt vevő Betonút Rt.-ről, sőt Kulcsár Attila ügyfél-listáján is több, baloldalhoz közvetve vagy nagyon is közvetlenül kötődő név fedezhető fel. Az ellenzék tudta azt is, hogy az ügyben - a K&H Bank volt vezérigazgatójaként, az MFB vezetőjeként, a Brittont jegyző személyek állítólagos mozgatójaként és Kulcsár Attila példaképeként - többször megjelent Erős János is, aki a miniszterelnök bizalmasának számított. A baloldalhoz és a kormányfőhöz mutató számos vonal pedig a Pannonplast-ügyet ideális nyári botránytémává emelhette.

Látszólag ugyan éppen a később lebukott cégeknek és magánszemélyeknek lett volna érdekük csendben maradni, és - a nagyobb botrány elkerülése érdekében - még véletlenül sem bántalmazni a felügyeleti elnököt, de a jól értesültek tudni vélték: az utolsó pillanatban éppen nekik nem maradt "civilizált eszköz" a rendszerük védelmében. A verés előtti hétvégén ugyanis, szerintük, még a volt miniszterelnökkel, Orbán Viktorral is konzultált Szász Károly, és az ellenzéki vezető kifejezett kérésére döntött úgy, hogy a határozatban utalást tesznek az állami háttérre, valamint Kulcsár rendszerére. Ez pedig - legalábbis az egyik összesküvés-elmélet szerint - azt jelentette, hogy lebukástól tartók, végső kétségbeesésükben az utolsó eszközükhöz nyúltak, ettől remélték, hogy sikerül megfélemlíteni Szász Károlyt.

A másik - hasonlóan gyenge lábakon álló - legendában főleg a kormányoldal politikusai hittek, és abból indultak ki, hogy a volt pénzügyminiszter Varga
Mihály furcsa látogatást tett a megverést megelőző pénteken a felügyelet székházában, a találkozón pedig a Pannonplast-vizsgálatot végző két szakember is részt vett. Ebből a hírből indult el az a gondolat, hogy a Fidesz - a közélet tematizálásának szempontjából - értékesnek tartotta a pénzt és politikát keverő ügyet, fantáziát látott benne, és alkalmasnak találta a nyári politikai botrány szerepére. Fontosnak tartották tehát, hogy a határozat tegyen említést a szabálytalan felvásárlás finanszírozását biztosító állami cégről. A vélt konspiráció szerint így leginkább a Fidesznek állt érdekében, hogy akár egy támadás árán is, nagyot szóljon a hír, amellyel ráadásul lehetetlenné tették a mártírrá emelkedő felügyeleti elnök elmozdítását és utólagosan igazolták volna a lisszaboni nyilatkozat tartalmát. Azt persze már ezen verzió "hívői" is nehezen tudták elképzelni, hogy maga az áldozat, Szász Károly is rábólintott volna a tervre, vagyis hogy a politikai haszonszerzés miatt hagyta volna magát megveretni.

A felügyeleti elnök bántalmazását egyébként a főleg kormánypárti politikusok közül sokan - szigorúan háttérbeszélgetések során - igyekeztek relativizálni. Véleményük alátámasztására azt hozták föl, hogy Szász leginkáb médiaszenzációt igyekezett kovácsolni az ügyéből. Néhány órával a hajnali akció után, lényegében a műtő ajtajában még a nyomozóknak tett nyilatkozata előtt a sajtó rendelkezésére állt, a sérülései ellenére pedig már másnap hazament a kórházból. Forrásaink szerint bizonyos fideszes vezetők is sérelmezték, hogy miközben a politikusok mártírt csinálnak belőle, ő a sajtónak nyilatkozik, és nem a beteg imázsát képviseli. A relativisták által emlegetett tényező a seprűnyél kontra baseball-ütő is, hiszen a rendőrség azt közölte: a támadást nem a verőemberek által használt eszközzel, hanem egyszerű seprűnyéllel hajtották végre, márpedig ezt - szerintük - a "szakmában" nem tartják hatékonynak. Az elnök - a csukló- és kisujjperc-törésen túl - főleg hámsérüléseket és zúzódásokat szenvedett, ami arra utal, hogy csínjával verték meg - mondják ezen nézet képviselői.

Vannak, akik a rendőrség által is megemlített spontán utcai konfliktusban hisznek. E szerint a hirtelen haragú felügyeleti elnök véletlenül nekimehetett egy kerékpárosnak, akivel ezután vitába keveredett, összeveszett, és provokatív stílusa miatt a biciklista társai megverték. Az elmélet gyenge pontja éppen a szituáció: nehéz elképzelni egy olyan közlekedési konfliktust, ami hajnali negyed hat kor tör ki, a verekedés egyetlen résztvevője sem megtalálható, az autón nincsen karcolás, és az egyik résztvevő otthagyja a biciklijét. Mások - főleg a támadás utáni első hetekben - azt tartották furcsának, hogy az uszoda nyitása előtt miért volt már az utcán Szász Károly, azt sejtették, hogy valamiféle hajnali titkos találkozóra hívták. Végül kiderült: neki és még néhány állandó kuncsaft számára megnyitják a külügyi uszodát, még a hivatalos nyitás előtt.

Mong Attila - György Bence: Milliárdok mágusai - A brókerbotrány titkai

Megjelent: Vízkapu, 2003.

A könyv egyik szerzője, György Bence az [origo] munkatársa.