ok.hu

Szórakozás Színház
Filmklub
Zene
AXEtázis
Tévé
Vendégszoba
Nyár
Moziműsor
Tv-műsor
Programajánló
Galéria
Játszótér


Építészettől tárgykultúráig minden, ami szemnek ingere!



A rovat hírei


"Tarány Tomit megviselte, hogy kiejtett minket" - a Rocktenors az X-Faktorról

Két magyar hely vezeti a világ száz legjobb bárjának listáját

"Álmodtam is a Sírhant művek szereplőivel" - Marina Salas, A bárka szereplője

Ha nem a panel nyer: kísérleti lakótelep Óbudán

"Egyszer sem jutott eszembe a 25 millió" - Ádám, az Éden Hotel stratégája
Gyorskeresés









Nyolcvan éves lenne Giorgio Strehler
2001. augusztus 13., hétfő, 15:49|Utolsó módosítás: 2001. augusztus 13., hétfő, 16:26

A cikk betűmérete:kisebbnagyobb

Nyolcvan éve, 1921. augusztus 14-én született a Trieszt melletti Barcolában Giorgio Strehler olasz színházi rendező, színigazgató.

Apja osztrák, nagyanyja francia, míg hegedűművész édesanyja szláv származású volt; utóbbitól örökölte a művészetek szeretetét. 1940-ban végzett a milánói színművészeti akadémián. A színészet azonban a sikerek ellenére sem elégítette ki, így a színjátszás modern irányzatai iránt érdeklődő Strehler több csoport munkájába is bekapcsolódott. Rendezéssel először 1943-ban próbálkozott, s később ez a pálya hozta meg számára a művészi kiteljesedést. Előbb azonban Svájcba költözött a hadsereg behívó parancsa elől, s itt állította színpadra 1945-ben Camus Caligula című darabját.

Két év múlva már otthon dolgozott: az egész világot bejárta Goldoni: Két úr szolgája című vígjátéka az ő legendás rendezésében. A darabot 1947-ben állította színpadra, negyven évig volt repertoáron, s számos alkalommal maga is felújította. Ekkor lett a milánói Piccolo Teatro rendezője, majd 1955-től Pietro Grassi mellett társigazgatója. Olaszországban különben ez volt az első állandó színház, előtte stagione-rendszer működött: a színházépületeket időről-időre más-más társulat bérelte ki.

A színészi pályától e sikeres rendezés következtében végleg elbúcsúzó Strehler évente tíz darabot állított színpadra, a Piccolo Teatro pedig az ő vezetésével a XX. század második felének egyik leghíresebb és legnagyobb színházi iskolája lett. Az alapítók a "színházat mindenkinek" jelszót tűzték zászlajukra, így például ők mutatták be az olasz közönségnek a fasiszta cenzúra által betiltott műveket.

Strehler kedvenc szerzői közé Goldoni, Shakespeare és Csehov tartozott, pályafutása alatt újraértékelte műveiket, s kidolgozta a Shakespeare-darabok korszerű előadásának stílusát. Ő állította először színpadra hazájában Garcia Lorcát és Brechtet, számos alkalommal rendezte Dürrenmatt és Peter Weiss műveit. Stílusában a költőiséget igyekezett ötvözni a realizmussal, s emellett a társadalmi mondanivalót hangsúlyozta.

Rendezései a huszadik század színháztörténetében korszakos jelentőségűek és meghatározóak voltak. Legnagyobb hírnévre és sikerre Csehov Cseresnyéskertje, Brecht Koldusoperája, Goldoni A chioggiai csetepatéja s Pirandello Hegyóriások című művével tett szert. Brecht nem sokkal halála előtt elragadtatással beszélt a Strehler-féle Koldusoperáról, és a rendezést úgy értékelte, hogy azzal újrateremtette művét.1968-ban megvált a Piccolo Teatrótól, s a következő évben a római Teatro Stabile igazgatója lett. Anyaszínházához azonban nem sokáig maradt hűtlen, 1972-ben visszatért. A hetvenes években olyan előadásai lettek világhírűek, mint Shakespeare Lear király és Vihar című drámája, vagy az általa a legnagyobb zeneszerzőnek tartott Mozart Figaró házassága című operája a milánói és párizsi operaszínpadon. Olaszország és fél Európa legjobb színészei játszottak rendezéseiben, s egész színészgenerációk tartották tanítómesterüknek.

Olaszországon kívül színpadi műveket és operákat (főként Verdi és Mozart-alkotásokat) rendezett Párizsban, Salzburgban, Hamburgban, Bécsben és New Yorkban, pályafutása során összesen mintegy 250 darabot állított színre. A kilencvenes évek közepén Palermóban a nyílt utcán adatta elő Brecht darabjának aktualizált változatát "Szarajevói kurázsi mama" címmel.

1985-ben a francia kormány kérésére Párizsban létrehozta az Európai Színházat, 1990-ben Taorminában neki ítélték oda az első európai színházi díjat. Strehler volt az európai színházi fesztivál elindítója is: 1990 februárjában az akkori francia kulturális miniszterrel, Jack Langgal közös kezdeményezés nyomán alakult meg Párizsban az Európai Színházak Uniója. A szervezetnek kezdetben hét alapítója tagja volt, köztük a milánói Piccolo Teatro és a budapesti Katona József Színház, ma már több mint 10 országból közel 20 színház vesz részt az együttműködésben. Az unió elnöki tisztét folyamatos újraválasztással haláláig Strehler töltötte be. (1998 óta Zsámbéki Gábor irányítja a szervezetet.) A szövetség azt a célt tűzte maga elé, hogy elősegítse a határokon túli európai kulturális közösség kialakulását, az európai színházművészet fejlődését.

A Piccolo Teatro társulata több ízben is járt Magyarországon, a Vígszínházban emlékezetes sikert aratott Giorgio Strehler rendezésében Brecht Szecsuáni jóembere és Pirandello Amilyennek te akarsz című műve. A magát elkötelezetten baloldali függetlennek valló Strehler egy ideig a politikai életben is aktívan részt vett az olasz szenátus tagjaként. Az olasz színház mestere, az új színházi kísérletek alkotója 1997. december 25-én luganói otthonában, szívroham következtében hunyt el.

A művész oldala

(MTI)



Küldje tovább ismerősének!

Írjon nekünk! Médiaajánlat Impresszum Adatvédelem!

Iratkozzon fel RSS-hírcsatornáinkra!

Az [origo] kiadója az Origo Zrt. © Minden jog fenntartva



Időjárás

Hőmérséklet:
min: 5 , 10 °C
max: 12 , 17 °C

Változékony, hűvös idő
tovább




Fórum

Mit adsz a testemért cserébe?


Gregor Bernadett

film, színház

Daniel Radcliffe

színházműsor

Détár Enikő

szabadtéri színházak

amatőr színjátszás

színészek

díszlet- és jelmeztervezők

színházművészet