Vagina, vagina, vagina

Vágólapra másolva!
Szexuális felvilágosítás másfél órában - ha megnéztük a Thália Új Stúdiójában a Vaginamonológokat, fel kell tennünk a kérdést: valóban színházi téma-e a női nemi szerv minél jobbani megismerése? S nem hat prűdnek a kérdés, ha közben elismerjük, a vagina szónál magyarul életszerűbb a pina.
Vágólapra másolva!

Fotó: Koncz Zsuzsa
Fájdalmas igazságok (Tóth Anita, Fullajtár Andrea, Zarnóczai Gizi)

Mert föl kell tenni a kérdést, hogy a Vaginamonológok annak ellenére, hogy több mint húsz országban bemutatták (még Kínában is), valóban megfelelő-e színdarabnak? Hiszen ez a könyv valójában egy abban a sorban, amely a női és férfi szerepek megfejtését, szexuális szokásainkat és még ki tudja, mi mindent próbál feltárni a XX. század végének divatja szerint. Az interjúgyűjteményt kezdetben az írónő, Eve Ensler, majd híres színészek (Whoopy Goldberg, Glenn Close, Winona Ryder és a többiek) olvasták fel - és skandáltatták a vagina szót a New York-iakkal, majd Magyarországra is eljutott, a Trafóban tartottak felolvasóestet.

Jobb lett volna a magyar változat "Pinamonológok" címmel, ami sokkal jobban fedi az eredeti angol nyelvű cím hangulatát, hisz a vagina szó ott argóba ment át. Magyarországon a vagina szóval a hüvelyt jelöljük, és szinte egyáltalán nem használatos a hétköznapi nyelvben. Ezért az előadás elején rögtön képzavar tűnik fel: "a férjemet csak akkor tudtam felizgatni, ha leborotváltam a vaginámról a szőrt". Ekkor sok vagina morfondírozhatott a nézőtéren magában: "de hisz én nem vagyok szőrös".

Bozsik Yvette a Thália Új Stúdiójában kapott lehetőséget a vaginák (mi is maradjunk az egyszerűség kedvéért ennél a szónál) megszólaltatására. Két színésznővel (Tóth Anita, Fullajtár Andrea) és egy táncossal (Zarnóczai Gizi) egy fehér borítású térben átlátszó plexi asztalok, székek között mondatja el a monológokat. A vaginák általában kudarcról, megaláztatásról, erőszakról, dühről és gátlásokról mesélnek, és ritkák a kielégülésről, szerelemről szóló történetek. De az egyik monológban egy titokzatos férfiról szólnak, Bobról, aki imádja a vaginákat, és érti is a nyelvüket. Bobot Bozsik meg is mutatja nekünk: Vati Tamás fehér ballonkabátban jelenik meg a díszlet hátsó sarkában, mint férfiideál, aki tudja, hogyan kell bánni a vaginával.

A sok nyomasztó történet között a vaginahordozók egy-egy plexihengerre állnak, és repülve sóhajtják a szavakat körbe-körbe egymást közt, mint egy körkérdés válaszait: "Mit-hordana-szívesen-a-vaginád? Sapkát, farmert, bőrdzsekit... Mit-mondana-a-vaginád? Még, még, még..." És itt azért dicsérendő Bozsik humora, mert ezek a körkérdések viccesek, és kellemesen, mindig jókor oldják fel a felgyülemlett feszültségeket.

A vaginamonológok
Szereplők: Fullajtár Andrea, Tóth Anita, Vati Tamás, Zarnóczai Gizella
Rendezte: Bozsik Yvette. Díszlet-jelmez: Berzsenyi Kriszta
Előadások: február 25., március 3., 9., 11., 19., 20., 21., 31.

Bozsikékkal egy időben Pécsett is bemutatják a Vaginamonológokat Moravetz Levente rendezésében, aki Xantus Barbara, Dévényi Ildikó és Nyertes Zsuzsa szájába adja a vaginák történeteit. Amerikában bődületes nagy siker volt a darab, de nálunk talán "magyarosra" kellett volna paprikázni, mert az igaz, hogy a vaginák nem nacionalisták, de mást tapasztal és mást mondana a magyar pina, mint az amerikai vagina.

[doda]

Korábban:

Nem hiányzik a könyvespolcáról?

Eve Ensler: A vaginamonológok