Tévék bajban

Augusztus huszadikán az utcára vonult tömegekre támadó természet, szeptemberben maguk az utcára vonuló tömegek okoztak különleges helyzetet Budapesten. A televíziók tudósításairól sokan írtak sokfélét, mi őket kérdeztük, hogy mit tesznek, ha vészhelyzet adódik.

Kérdéseinkre a közszolgálati, a hírtelevízió és egy országos kereskedelmi tévé hírigazgatójától kértünk és kaptunk válaszokat. Mint emlékezetes, augusztus huszadikán a tűzijátékot megtekinteni összeverődött tömeg pánikba esett egy hirtelen támadó vihar miatt. Akkor az eseményekről való helyszíni közvetítést nehezítették, bizonyos esetekben lehetetlenné tették a körülmények, de sok kritikát kaptak a televíziók azzal kapcsolatban is, ahogyan a stúdióból közvetítették az eseményeket.

Egy hónap múlva tüntetők egy csoportja megrohamozta és egy időre el is foglalta az MTV épületét. Az eset kapcsán az intézmény munkatársainak viselkedése is kérdéseket vont maga után, nem beszélve más adók közvetítéséről. A szakmai, etikai, technikai problémák pedig újra és újra felvetődtek az elkövetkező napokban, amikor tüntetésekkel párhuzamosan randalírozók és rendőrök összecsapásairól is tudósítottak a csatornák.

Vészhelyzet esetén nincs persze pontos forgatókönyv, de azért minden televízió szabályozza, hogy ilyenkor mi a teendő. Az MTV-nél "havariaterv"-nek hívják azt, ami ilyenkor életbe lép, ez definiálja, hogy mi nevezhető rendkívüli helyzetnek, hogy mi a teendő ilyenkor, és ki az, aki ilyenkor meghozza a szükséges döntéseket. A Hír TV-ben is van szakmai elvárásokat, etikai normákat tartalmazó kódex, ahogy azt Szikszai Péter hírigazgató elmondta. Arra a kérdésünkre, hogy ez milyen nemzetközi normákhoz igazodik, felhívta arra a figyelmet, hogy e téren ugyan a BBC normáit szokták a szakértők említeni, de az ő véleménye szerint e szakértők közül kevesen olvasták is ezeket. Ugyanis a más társadalmi-politikai viszonyokra és médiahelyzetre vonatkozó standardokat nem érdemes túlértékelni Magyarországon. A rendkívüli helyzeteket a Hír TV "breaking news"-terve alapján kezelik, ebben le van írva, hogy ki, kit hív fel, ha nem várt hír adódik, milyen vizuális elemekkel jelenítik meg az adást, kell-e ruhát cserélnie a hírolvasónak, és így tovább.

Kidolgozott vészforgatókönyv alapján történnek az események a TV2-nél is, ilyenkor a felelős szerkesztő és a gyártás riadóztatja az ügyeletes stábokat és műsorvezetőt, és behívják az elérhető kollégákat. Kert Attila, az MTV hírigazgatója arra hívta fel figyelmünket, hogy ilyen esetben egy televízió átállítása a különleges helyzetre mekkora munkát igényel szemben egy más típusú, egyszerűbb technikát és kisebb gárdát foglalkoztató médiummal. Több hónapra előre betervezett műsort rúg fel egy döntés, az élő adás közvetítéséhez az anyagokat forgató, vágó kollégákra, stúdióra, műsorvezetőre és rengeteg technikára és technikusra is szükség van. Ezért van az, hogy a televízióknál csak bizonyos személyek dönthetnek úgy, hogy megszakítják az adást, ezek általában a hírigazgatók, de a TV2-nél például maga a programigazgató (igaz, a hírigazgató tanácsára).

Bizonyos esetekben az extra helyzet hosszabb ideig is fennállhat, ilyen volt az MTV ostrom utáni időszak is. Ilyenkor más az ügyeleti készültség, többen dolgoznak és állnak készenlétben, és több híranyag készül, ez az emelt szint a köztévénél az utcai összecsapások hetének vasárnapján ért véget, de a TV2-nél még a választások alatt is tartott. A Hír TV kisebb szerkesztőségének szinte minden tagja dolgozott az említett események közvetítésén, ami három stáb behívását jelentette augusztusban, és a riporterek kétharmadát érintette napokon keresztül szeptemberben. Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy egyes munkatársak csak napi 2-3 órát aludtak naponta. Mégsem kellett őket riadólánc formájában értesíteni, mert nagy részük önként jelentkezett munkára, amikor megtudta, mi történt. Ezt Szikszai azzal magyarázza, hogy a "breaking" helyzet a szakma legnagyobb kihívása, amiből senki nem akar kimaradni.

Az extra helyzet megoldását természetesen értékelik, Pánczél Andrea, a TV2 hírigazgatója a huszadikai vihar kapcsán a technikai problémákról beszél, arról, hogy adott helyzetben a gyorsaság és hitelesség követelményei közül az utóbbit választották, és azóta próbálják megteremteni annak feltételeit, hogy ne kelljen választani a kettő közül. Az ostrom közvetítését véleménye szerint jól oldották meg, helyszíni munkájukat a nézők azzal honorálták, hogy a csatornára kapcsoltak.