Az Engraulis encrasicolus, az a hal. Ebből készül a sózott, vagy olajban tartósított szardella. A sós szardella a legősibb és legegészségesebb ízfokozó, az őskori vegeta, a még ősibb kori nátrium-glutamát. A süteményeken kívül sokféle ételben megtalálja a helyét, nem kell tőle félni. Megmutatjuk, miért nem.

Forrás: Táfelspicc

Nyelvlecke szardella módra

Olaszországi nyaralásukon a piacon alici-t, vagy acciughe-t keressenek? Mindkét elnevezés az Engralius encrasicolust jelöli, de a két különböző elnevezés nem ugyanabban az állapotában, méretében fedi ezt a kis jószágot.

Az acciuga: nagyobb méretű, az élő hal maga

Az alici: a kisebb méretű, általában tartósított termék vagy nem, Olaszország, és az olaszok ezer dialektusa csupa móka és kacagás, de ez a nyelvi bonyodalom is jelzi a tárgyalt apróhal jelentőségét, kicsi testének célirányos felhasználási lehetőségeinek gazdagságát.

A szardella a garum és a halszószok szelíd változata, egy konzervatív ínyű magyar háziasszony is nyugodtan használhatja. A nagypapának azért ne mondják el, hogy halat raktak a húslevesbe, mert idegrohamot fog kapni.

Igen, a húslevesbe, de a szardella sóssága és természetes ízfokozó tulajdonsága miatt az alábbi ételekbe nyugodtan belepróbálható. Arra mindig ügyeljenek, hogy rendkívül sós, tehát pontosan úgy gondoljanak rá, mintha ez volna a só maga, a mértékletesség nagyon fontos.

- körözött/hagymás túró (1 db apróra vágott szardella/20 dkg)

- tojásételekbe, tojáskrémekbe só helyett

- sült báránycomb felületi vágásaiba tuszkolni sütés előtt

- olajos-ecetes salátaöntetekbe apróra vágva

- burgonya/zellerpürébe

- zöldségekből készült krémlevesekbe

- vadhúsból, szarvasmarhából, birkából készült levesekbe, ragukba