Minden kell és azonnal. Hiába van például diétás sorozatunk, ha könnyebbnek tűnő utat is választhatunk a mozgásnál és a normális táplálkozásnál. A drogok átalakítják jóformán az egész szervezet működését, és valóban képesek arra, hogy lefogyasszanak - vagy felhizlaljanak - a bikiniszezonra. Akkor miért ne? Mondjuk azért, mert az éhségérzet megváltoztatása csak az egyik melléktünete a drogfogyasztásnak.

Forrás: AFP

 

A drogok molekulái a véráramon keresztül az agyba kerülnek, és olyan biokémiai reakciókat váltanak ki, amivel átírják annak normális működését. Míg a stimulálószerek nem közvetlenül az éhségközpontot támadják, hanem az egyéb érzékeket növelve háttérbe szorítják azt, a marihuánában található kannabinoidok kifejezetten a táplálékfelvétel szabályozását is befolyásolják.

Serkentőszerek

A stimulánsok és étvágycsökkentők közé tartozik az amfetamin, a metamfetamin (gyűjtőnévvel amfetaminok), a mefedron, MDMA (ecstasy), a kokain és a crack. Az amfetamin és a metamfetamin két, egymással közeli rokonságban álló, laborban előállított anyag, amelyek hatása a központi idegrendszert stimulálja.

Amfetamint először 1887-ben, Németországban állítottak elő, a könnyebben elkészíthető és erőteljesebb metamfetamint pedig 1919-ben, Japánban fejlesztették ki. A metamfetamin a második világháború alatt élte fénykorát, amikor mindkét oldalon ezzel tartották ébren a katonákat. A japán kamikaze pilóták is nagy adagokat kaptak belőle a bevetés előtt, de később a háború után a megmaradt katonai tartalékokat a civileknek is terítették, így a metamfetamin intravénás használata járványos méreteket öltött.

Az 1950-es években a metamfetamint még táplálékkiegészítőként és depresszió elleni szerként is adták. Mivel könnyen hozzá lehetett férni, sportolók, diákok is használták nem gyógyászati serkentőanyagként, de az amerikai háziasszonyok is szeretettel kapkodták be, hogy visszanyerjék szülés után az alakjukat vagy feldobják a kedélyüket. A 60-as évektől az injekciózható metamfetamin (kokain) is egyre elérhetőbbé vált. Az amerikai kormány '70-ben eszmélt fel, és a legtöbb felhasználási területen illegálissá minősítette a szert. A 90-es években a mexikói drogkartellek kaliforniai laboratóriumokban kezdték előállítani az anyagot, innen terjedt ki az egész Egyesült Államokra, majd Csehországon keresztül Európára.

Magyarországon elsősorban kíváncsiságból, megfelelési vágyból kezdenek rákapni a fiatalok, de sok serdülő lány kifejezetten az éhségcsökkentő hatásra hajt. Aki nem a fogyásért, az azért választja a szereket, mert emelkedett hangulatot, jó közérzetet okoz, a bedrogozott ember élénk, rövid távon fokozott teljesítményre képes, nem érez fáradságot, könnyebben felszabadul társaságban.

Idegnyugtatás

A marihuánát évezredek óta használják, mint élvezeti és idegnyugtató szert. A pszichoaktív hatásokért a növény 60 kannabinoidjából (a kender hatóanyaga) az egyik, a THC felel. A kender magjait használták különféle homeopatikus szerek előállítására is, gyógyítottak vele reumát, álmatlanságot, melankóliát, görcsöket, gyulladásokat, de a cannabis terapeutikus értékéről is ódákat zengtek a XIX. században. Kemoterápiás betegeknél az émelygés- és hányás csökkentésére használták, de bevetették az anorexia gyógyítására is. Ma elsősorban szintetikus formában adják gyógyszerként. Gyógyhatásai mellett eufóriát, jókedvet okozhat, és kiélesítheti az érzékeket.

A THC az agyban is megtalálható kannabinoidreceptorokra hat, és az anandamin nevű molekulához kötődik, amely részt vesz a hangulat, a memória, az étvágy, a fájdalom, az észlelés és az érzelmek szabályozásában. A THC növeli a felszabaduló dopamin szintjét is - ez az a jutalomért is felelős jelátvivő anyag, amely szex és étkezés közben is felszabadul.

Az eddig leírtakból az derülhet ki, hogy ha fogyni akarunk, az amfetamin a barátunk, ha hízni, akkor a THC. Egy felfokozott, boldog állapotban fogyni és zabálni is jobb, éhségérzet nélkül pedig mindenki meg tudja tartóztatni magát. Aztán legfeljebb szétesel - mondja Csernus Imre pszichiáter. Az agy és az egész szervezet működésének megváltoztatása hamar tönkrevághatja a szervezetet. Csernus szerint a genetikától és az érzékenységtől függően akár egyszeri drogfogyasztás is a psziché megbomlásához vezethet.

Az amfetaminok káros hatásai között szerepelnek a pszichózis, szív- és érrendszeri, valamint agyérrendszeri problémák, függőség, pszichológiai és pszichiátriai problémák, fertőző betegségek, de fogyasztásuk akár halálhoz is vezethet. Klasszikus bemutatása az amfetaminhasználat romboló hatásának a Requiem egy álomért című film, amelyben egy családban a heroinfüggő fiú és amfetamingyógyszerektől fogyást és boldogulást remélő anya is szisztematikusan tönkrevágja az életét. Hogy ki hal meg és miért, ha egyáltalán meghal, nem írjuk le, a filmből kiderül.

A marihuánát általában azzal védik, hogy kevésbé káros, mint az alkohol, és nem okoz függőséget, a negatív mellékhatásokról pedig szinte szó sem esik. Pedig amellett, hogy túlérzékenység esetén azonnal elveszítjük a realitásérzékünket, pánikrohamot, hallucinációt okozhat, sérülhetnek a logikai funkciók, romolhat a memória. Fizikai elvonási tünetekről ugyan valóban kevesen számolnak be, lelki függőséget azonban okozhat - ami nem csoda, ha a vidító hatást nézzük.

A drogok tehát csak átmenetileg simogatnak, velejük a rontás, akkor pedig miért egyszerűbb mégis betépni mozgás és/vagy étrendváltás helyett? Csernus szerint a droghasználat megmaradásáért sokat tesz a fogyasztói társadalom is azzal, hogy a drogok hatásai - felfokozott teljesítőképesség, vidámság, nyitottság, fogyás, stb. - passzolnak a környezet elvárásaihoz. Az ember emellett türelmetlen, és gyorsan akar mindent; lefogyni, meghízni, még valamit megcsinálni, jelen lenni, alvás nélkül is akár.

Matthaeidesz Zoltán pszichológus, pszichoterapeuta szerint mindenki fontossági sorrendet felállítva gondolkodik. Az erősebb akarat, vágy elnyomja a gyengébbet, a drog pedig felborítja a prioritásokat. Ez megmutatkozik abban, hogy nem érdekel az evés, mert repülök, egészen addig, hogy már semmi nem érdekel, mert drogozom. És egyik sem saját döntés már.