Ha az egyszeri anyuka szeret főzni, vagy egyszerűen csak kénytelen változatosan és színvonalasan abszolválni csecsemője öt étkezését, és esetleg még más családtagokat, legvégül saját magát is meg akarja etetni, huzamosabb időt kell a konyhában töltenie. A gyerekkel.

Forrás: Táfelspicc

Ezt a tevékenységet a legtöbb baba és kisebb korú gyerek nem tűri jól, így mindent megtesz, hogy anyuka a kínok kínja között szerencsétlenkedjen, égessen oda, öntse ki, törje össze, felejtse ki, miközben a füle rezonál az ordítástól. Vagy legyen minden pillanatban végtelenül kreatív. Utóbbi fárasztó, izzasztó munka, jutalmul azonban nyugodtan dolgozhatunk, utána pedig órákig pakolhatunk és takaríthatunk - de megéri.

Az első tíz percet a legtöbb már ülő baba kedves elfoglaltságával nyerhetjük meg: rámolással. Óvatosan, meghagyva a felfedezés örömének lehetőségét, felejtsünk szabadon gyerekmagasságban olyan polcokat, amelyekre érdekes, színes, ám veszélytelen és törhetetlen tárgyakat helyezünk: habverőt, kis fazekat fedővel, fakanalat, szűrőket stb.

Ha mindez lejár, nincs más hátra, muszáj a kezeit és a száját egyszerre lefoglaló tevékenységet biztosítani számára: a rágást. Egy gyerek féléves korától akár 2 éven át folyamatosan fogat növeszthet, eleinte pedig a világot felépítő textúrák megismerésének sem ismeri más útját, mint hogy a szájába tömje őket. A hűthető rágókák és egyéb civilizációs csecsebecsék mit sem érnek, sokkal több időt és csöndet nyerünk egy gerezd pucolt almával, amit a kezébe véve hosszú tíz percekig bír majd fájó ínyéhez dörgölni. Bármilyen más, lassan csócsálható, mégis morzsálódó gyümölcs, zöldség megfelel, ami némiképp bontható néhány vagy nulla foggal is, a súlyos félrenyelés veszélye azonban alacsony. Ilyen például a félig főtt brokkoli, répa, cékla vagy az uborkakarikák.

Az alma után a legnagyobb sztárok mégis a kifli és a ropogós keksz. Ezek szilárd állapotban használhatók ínyvakarónak, miután pedig találkoznak a literekben csorgó nyálmennyiséggel, feloldódnak, és könnyedén nyelhetővé válnak. Ezek biztonságos beszerzési forrása azonban nem vagy csak vagyonokért biztosított az átlag anyuka számára, ezért érdemes otthon nekiállni. Így magunk igazíthatjuk saját, házi hozzátáplálási ütemtervünkhöz az adott rágcsálnivalót, és jó adag műanyagtól is megóvjuk gyermekünket.

A biztonságos babakekszhez - mint máshoz is - csak némi lisztre és zsiradékra van szükség. Ha félünk a tejtermékektől, helyettesítsük a receptekben alkalmazott vajat olívaolajjal, ha pedig a tojástól is tartunk, egyszerűen hagyjuk ki, nedvesítsük a tésztát gyümölcspéppel. A lisztek terén is nagy a káosz: egyesek szerint a babák számára még nehezen emészthetőek a teljes kiőrlésű gabonák, más éppen hogy a fehér liszttől óvná őket. A sót, ami szintén tiltott, minimalizálhatjuk, és zöld fűszerekkel adhatjuk meg az ízt, ahogy a cukor hiánya is ellensúlyozható édes gyümölcsökkel. A formákat ilyenkor még nem érdemes cifrázni, a lényeg, hogy jól kézbe tudja markolni, és sokáig tartson, hiszen itt csak időt vásárolunk.

Amikor pedig a sor végére értünk, minden kezdődhet elölről.