A szláv őscsipsz

Szuhariki
Vágólapra másolva!
Az ukrán ételekkel való első találkozás egy titokzatos, hasábburgonya formájú, feketekenyér kinézetű valamivel ért véget. Szuhariki vs varenyiki.
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc

A valami közelről is felhasogatott feketekenyérnek tűnik, mert az is, megpirítva és jól megsózva. Ha nem lenne iszonyú sós, azt gondolnám, rendben, tévedtem, ez levesbe való. Na de így? Az az érzésem támadt, hogy a csipsz egy ősi szláv találmány, csak máshol vált világhírűvé. Egy darabig ettem, a sótlanabb rudacskák nem voltak rosszak, de összességében inkább kutyafogkefének tudnám elképzelni. A csak az anyanyelvén értő házigazda szuharikinek hívta a dögöt, és megerősített félelmemben, hogy tényleg nem levesbe való.

A varenyiki félig főtt tésztába burkolt túró, tejföllel tálalva, az előttem sorban álló bennszülött még cukrot is kapott hozzá, nekem be kellett érnem a tejföllel, de cseppet sem bántam: a túró kissé édes eleve, így az összhatás fantasztikus volt. (a varenyiki a pelmenyi, magyarul a derelye. krumplistésztában töltelék, majd megfőzve)

A desszertet egyenesen bűn lett volna kihagyni, törvénytisztelő kispolgár lévén eszembe sem jutott ilyesmi, egy diótortát választottam. Nos, ott volt ám a szeren az alján ropogósra sütött cukros tojásfehérje-habbal, a sok dióval és krémmel, de eszembe jutott a helyi ételekben jártasak setét intelme: itt semmivel nem spórolnak! A tortban is volt anyag bőven, fél négykor ettem, nem is éheztem meg többé egy álló napig. Igazság szerint a diós tort már annyira tömény, hogy a magamfaja megátalkodott édesszájú is fehér zászlót bont két-három falat után.

Nem hagyhattam ki a kapucsinót sem, amely ízlett ugyan, bár a tejhab helyett csak simán jó sűrű tejjel készült, a kávénak pedig az itthon megszokottól eltérő bukéja volt, bár sem túl erősnek, sem túl keserűnek nem mondhatnám, szerencséjére. Végül jó pont jár a Puzata Hata étteremnek, amiért számos gyümölcsléből lehet válogatni, a laza háromdecis adagok közül engem épp a cseresznye fogott meg, s viszont, én a cseresznyét fogtam meg.

Ezúttal két italnyival többet választottam, mint egy napja, ám az ár nem szökött fel, illetve csak picinykét, akkor 40, most 44 hrivnyát fizettem. És ne felejtsük: a diótortával egymagában jóllaktam egész napra, a többi puszta hóbort volt.

És a szuhariki, amit elkészítettünk házi formában, és szerkesztőségileg imádjuk.