Igazi, erjesztett gyömbérsör

2012.07.13. 7:52

A házi alkoholkészítésről bakancslisták és elhagyott komfortzónák jutnak mindenki eszébe, mert minek elkészíteni otthon, rosszul azt, ami a boltban olcsóbb és jobb? Pont azért, mert egyszer az életben ezt is ki kell próbálni, és kevés dolog lendít ki jobban a megszokásból, mint gyanús baktérium és gombatelepeket figyelni a saját szesz reményében. Nem joghurt, nem kombucha, igazi pia reményében.

A gyömbérsör eredetileg nem egy édes, szénsavas üdítőital, hanem alkoholtartalmú sör, ahogy a szerencsétlen neve is mutatja, hiába van Canada Dry az üvegekben. A gyömbérsör a 18. századi Angliából származik, a gyömbért a katonák vitték haza a gyarmatokról, majd a magukkal szállított italt szintén ők terjesztették el ugyanazzal a módszerrel. A Canada Dry analógia nem vicc és véletlen, az ír származású, kanadai John J. McLaughlin 1904-ben, Torontóban kezdte el gyártani a Canada Dry Ginger Ale-t, ami azóta változatlan néven fut, mint szénsavas, gyömbéres lónyál.

De én sört akarok, gyömbérsört. Az első lépés az alkoholt és a szénsavat előállító élőlények beszerzése, illetve kitenyésztése. A gyömbérsört a Ginger Beer Plant (GBP, figyeljék a brit termék előállításához szükséges alapanyag nevének összecsengését ugyanazon nemzet valutájának rövidítésével, ah, csodálatos harmóniák az életben) a Saccharomyces florentinus élesztőgomba és a Lactobacillus hilgardii baktérium egysége erjeszti. A gomba-baktérium szimbiózis nem egyedülálló az élelmiszeriparban, a kefír is ilyen keretek között készül. A GBP beszerezhető (mindkettő), de mivel van lehetőség az élőlény házi kitenyészétésre, és mi itt nem csak szopni akarunk, hanem egyenesen pornót forgatni, ezért ezen az ösvényen indultam el.

A tenyészethez szükséges alapanyagok:

  • 2 dl víz
  • frissen reszelt gyömbér
  • nádcukor
  • tiszta ruha
  • szobahőmérséklet

A vízbe egy evőkanál gyömbért és egy evőkanál cukrot keverek, lefedem egy ruhával, és a konyhapulton hagyom. Minden nap megetetem még egy evőkanál cukorral és frissen reszelt gyömbérrel. A háztáji már a harmadik napon elindult, a felületén kis buborékok mutatták, pezsgő élet folyik a tálkában. 

10 nappal később:

A továbbiakban szükségünk lesz a következőkre:

  • 2,5 l víz
  • 2 db másfél literes PET palack
  • 20 dkg cukor
  • 10 dkg reszelt gyömbér
  • 2 db citrom, egyik leve kifacsarva, másik felszeletelve
  • 1 db fürdőkád
  • tetszőleges számú, megértő családtag

A vizet 15 percig forralom a gyömbérrel, citromlével, citrommal, cukorral. Szobahőmérsékletűre hagyom kihűlni, majd elkeverem benne a tenyészetemet. Az állítólagos tenyészet tíz nap alatt punnyadt gyümölcsre, némiképp sörre emlékeztető szagú lett, és ha megkavartam, vadul felhabzott. Néha beszéltem hozzá, gondosan megetettem mindennap, a habzásból és a szagból feltételezem, történt benne valami. Most meglátjuk, az a történés előnyös-e nekünk, vagy nem. Gyártanak-e nekünk alkoholt és szén-dioxidot, vagy nem. A tenyészetet tilos forró főzethez adni, hiszen élő organizmusokról van szó, egy leforrázástól elpusztulnak, és oda a sör. A keveréket citromostul, ahogy van, a két műanyag palackba töltöm, a citromokat beledugdosom. Érdemes a palackokat csak kétharmadukig tölteni, majd némiképp összenyomni és úgy lezárni, mert elvileg széndioxid fog bennük képződni, ami térfogatnövekedéssel jár. Esetleg robbanással, ezért az elősörök a fürdőkádban tartózkodnak.

10 nappal később:

Tehát leraktam a kádba a két műanyagpalackot. A felrobbanós rémtörténetek, és a közös tusolások miatt rendszeresen ellenőriztem a térfogatnövekedést, ami nem volt jelentős, az első 3-4 napban legfeljebb 10-15% volt, majd megállt. Vagy a palack volt erős. Vagy túl meleg volt, erre később egy a borászatba beugró, majd azt csak fogyasztási síkon folytató barátom hívta fel a figyelmem. A napokig tartó 40 fok talán sok volt nekik, a következőt állandó 25-30 fokon fogom tartani. 10 nap múlva kinyitottam az egyik palackot, ami egy felrázott kóla vehemenciájával regált a zaklatásra, pezsgett, mint az őrült, én pedig örültem. Azon melegében - szó szerint - megkóstoltam, és még így is imádtam. A gyömbérsör édeskésen savanyú, melléadódik a gyömbér csípőssége és olyan finom buborékokkal pezseg, mint egy robbanós cukorka. Az alkoholfokot nem tudtam bemérni, érzetre minimális, gyenge sör szintjét sikerült elérni vele. De az enyém. És finom.

Forrás: Táfelspicc