Amikor az embernek életében először kell szembenéznie azzal a ténnyel, hogy mostantól nem csak mókából fog brownie-t sütögetni a pasija szülinapjára, jófejségből padlizsánkrémet keverni a hétvégi kerti partira, vagy jókislányságból beállni hagymát aprítani anyu mellé, akkor kezdődik a nehéz világ. Közös szerkesztőségi könyvkritika, véleményünk szerint a legmegosztóbb szakácskönyvről, amelyet valaha írtak.

Forrás: Táfelspicc

Péter Anna: Igen, pont ahogy Bori írja, nehéz világ. A Főzzünk örömmel! nem igazán az örömmel főzésről szól. A felelősségről, a nőről, a dolgodról, a szerepedről, kicsit a tökéletességről. A könyv az enyém, ráadásul ajándékba kaptam, és amikor elolvastam, azt éreztem, Polcz Alaine az a tündéri anyós, aki segíteni akar, aki kedves, aki praktikus és okos, és spórol, és mindig tudja, hogy az a folt mivel jön ki, és hogyan készül a mi, és rendszeresen átugrik egy fazék tökéletes húslevessel, és ha nem vagy otthon, kitakarít, és hagy az asztalon egy doboz bonbont. Csak mindig elfelejti megkérdezni, kell-e ez neked?

Ács Bori: A mindennapi főzéshez olyan útmutató kell, amely összefoglalja mindazt, ami anyáink és nagyanyáink számára már említésre sem méltó, zsigeri tudás, belőlünk azonban éppen annyira hiányzik, hogy bénázásaink sora a szükségszerűnél is hosszabb és kínzóbb legyen.

Melocco Anna: Azért nem tudom, hogy milyen Polcz Alaine könyvéből főzni, amiért már nem olvasok Tutsek Anna Cilike-sorozatot. Elmúlt. A modorgrófnőket zabáltam 12-13 évesen, most már kifejezetten idegesít, ha valaki már a bevezetőben mesélő kedvűnek és játékosnak mondja magát, ezzel előre jelezve, hogy aranyosságok is lesznek a receptek és tudnivalók között. Egy szakácskönyvben. Nekem a csipkebogyó, az csipkebogyó, nem: "míg a virág libbenően könnyű, a bogyó telt, súlyos, kicsattanóan virít". Nem hiszek már Cilikének, hogy minden jóra fordul, és ha belezúgok a csipkebogyóba, akkor szimplán őrjöngök, nem áradozom, a szakácskönyvben pedig recepteket szeretnék, maximum azt, hogy hol lehet beszerezni hozzá az alapanyagokat.

És tényleg nem kellett nagyítóval keresni az ilyeneket sem: "Sokkal finomabb és kiadósabb a sajt, ha sajtvágóval szeleteled." - Ez egyrészt simán rosszul eshetne a sajtzabáló magamnak, mert igen, van, hogy csak harapom, másrészt nem igaz. Ne csesszen le valaki, még ha cukiskodva is azért, mert nem használok egy bármilyen eszközt.

Ács Bori ismét: Polcz Alaine könyve nem tartalmaz sem grammos recepteket, sem szagos képeket: ad viszont ezer jó tanácsot, olyat, amelyek mindegyike százszorosan kamatoztatható és mindennap használható. Olyan trükköket fogalmaz meg, amelyeket mindenki elsüt már 10-20 éves rutinnal is, de soha nem árulná el. Kerek szemléletmódot, konyhai alapelméletet ad, amely a legvégsőkig praktikus, gyakorlatias, gyors, takarékos, ugyanakkor ezeknek a vezérelveknek is határokat szab, ha minőségről, ízlésről, jó alapanyagokról van szó. Ez az elmélet bár saját korához szól, egészében értelmezhető és befogadható.

Egy gyarló háziasszonyt állít középpontjába, aki a főzést mindennapi robot helyett kreatív ötletjátéknak igyekszik felfogni. Aki minden beeső barátot megetet akkor is, ha üres a hűtője, mézes tejjel kelti életre nehezen ébredő családtagjait, semmit nem dob ki, az újhagymaszárból is salátát készít, de szemrebbenés nélkül tálalja újra a tegnapit új formában és főleg új néven. Majdnem mindig szegény, de sorsa felett sosem kesereg, a jobb idők luxusának pedig örül. A befogadásnak ezen a pontján csúszik át a Főzzünk örömmel! című könyv hasznos ötlettárból lírai alkotássá, amely Polcz Alaine-t magát, az írónót, az írófeleséget, a pszichológust, valamint az ő egészen egyedi életszemléletét mutatja be, és igyekszik nagy lelkesedéssel átadni belőle valamit.

A nyomorban is vidáman, a robotban is izgalmasan élni mindennap talán lehetetlen, de próbálkozni örökké érdemes.

Susánszky Iván: Kevés dologgal tudja magát egy szakácskönyv teljesen elvágni nálam, komolyan, még Jamie Oliver vállalhatatlanul fiataloskodó szendzsózásait is el tudtam nézni. De az a szintű maníros és tenyérbemászó "főzzetek boldogságot, aranyoskáim" nyelvezet, ami az egész könyvet, minden receptet, minden mondatot áthat, az nálam két másodperc alatt veri ki a stilisztikai biztosítékot. Ha Polcz Alaine a tanatológiai munkásságát is olyan színvonalon írta volna meg, mint ezt az erőltetetten barátkozós tónusú, mindentudó szomszédnénis szakácskönyvet, akkor valószínűleg most Coelhóval emlegetnénk egy lapon, szakmailag és emberileg is. Teljesen mindegy, hogy milyen receptek vannak a könyvben, mert egyszerűen nem jutok el addig, hogy végigolvassak akár egyet is.

Akiknek ajánljuk: Kezdőknek, akik konyhai alaptrükköket tanulnának. Receptvadászoknak, akik régi, nagyanyai és főleg erdélyi különlegességekre vágynak. Polcz Alaine-rajongóknak. Paulo Coelho-rajongóknak is ajánljuk.