Hogyan igyuk a tequilát?

2012.08.14. 8:30

Sót lefetyelve kezünről, naranccsal, fahéjjal? Való mindez a tequilához? Vagy valónak való, csak nem a hagyomány része? De akkor hogyan kell tisztességesen fogyasztani ezt az italt?

Forrás: AFP

Aki nem szeret sokat olvasni: úgy kell inni, mint a pálinkát. Tisztán, egyenesen, örömmel, vagy éppen bánatosan, mert a sírva-ríva vígadás nem csak a magyar, de a mexikói néplélek sajátja is. Igaz, ott a bánatot a szerelem okozza, nem a depresszió, onnan a sok csodás mariachi dal, a kesergések Maria és Yolanda, az elvesztett szerelem után.

Mert a tequila elsősorban tisztán megy. Még csak kukaccal sem, az a mezcal. A különbség annyi, a tequila a kék agave tövéből nyert párlat, a mezcal más agavékból is készülhet, és ez utóbbiba kerül, ha kerül, a növényben található kukacból, üvegenként egy-egy példány. A tequilába soha. Ahogy az egyszeres lepárlású mezcalt mindig érlelik fahordóban, innen ered füstös íze. Mindkettőből létezik blanco amit nem, vagy a mezcal esetében alig, az anejókat és reposadókat különböző ideig érlelik fahordóban. A dorado mezcal színezett, nem érlelt. Karakterre a mezcal darabosabb, durvább, de nagyon szerethető ital, zsíros anyaföld íze van, bármit is jelentsen ez. A tequila, különösen a jobb minőségű (kizárólag Mexikóban készült terméket vásároljanak) feltűnően selymes, barátságos tud lenni. A jó tequila viszont itthon még mindig nem eléggé közismert.

"Annak idején a tequila volt az egyik legmenőbb pia, nyilván semmi másért, mint a teljesen műfajidegen sózós-citromos bohóckodásért, amit valamiért elképesztően vagánynak gondoltunk. Rengeteget ittunk meg belőle, aztán rájöttünk, hogy igazából az, amit itthon lehet kapni, csak egy rossz ízű tömény kíméletlenül túlárazva. akkor kicsit mérgesek lettünk, és visszaálltunk a sörunikumra, amiből szintén rengeteget lehetett meginni, és az íze is sokkal jobb. viszont egyszer egy barátom Mexikóban járt (akkoriban még ez egyáltalán nem volt olyan megszokott, mint most), és hozott egy üveg, állítása szerint nagyon drága tequilát. Nagyon szép üvege volt, meg minden. Amikor azt elkezdtük inni, akkor éreztem először, hogy a tequila kérdést sem olyan egyszerű elintézni, mint ahogy azt pár évvel azelőtt gondoltam."

"Magyarországon a legtöbb helyen a kalapos (Sierra) tequiláig jutnak, ami egy rakás szar. Még az José Cuervo és az Olmeca sem a legjobb, de azt legalább meg lehet inni."

A só és a citrom fogyasztása nem hülyeség, csak a hisztéria, a nyalakodás az. Pontosabban az se hülyeség, a bárpulton ülve, félrészegen, haspólóban és csípőfarmerben minden húszéves pontosan azt csinál, amit akar, vagy amiért elviszik. Mert a tequilába a mexikói bajszos bácsik is gond nélkül csepegtetnek citromot, sózzák, vagy isznak mellé sangritát. Olyan sorrendben és koreográfia szerint, ahogy nekik tetszik, ezekből ered a látványos nyalakodás modern népszokása.

"15 évesen ittam meg az elő tequilám. Azt mondták a fiúk, hogy lesz jó lesz. Kicsi összeszorított öklömre citromot nyomtak, majd sót öntöttek rá, felnyaltam, fejem hátra vetettem, az italt felhörpintettem, mart, égetett, nem volt finom, de virtus volt, berúgtam. Kacagtam. Sokat ittam. Pár év múlva összeszorított öklömet naranccsal kenték be, fahéjat szórtak rá, jött a gold. Kezdtem ugyan érteni, de mégsem szerettem. Aztán egy nap, kaptam igazi tequilat, Annánál. Nem kelletek fiúk, és nem kellet a kiséret. Se citrom, se narancs, egyszerűen csak finom volt. Opálos, tömény, szeretetre méltó. Akkor jöttem rá, ez nem virtus ital. Viszont ital a legjobb fajtából. Azóta sem ittam ebből az olajos, ízes, kívánatos fajtából egy kortyot sem. Azt hiszem a tequilából csak jót szabad inni, jó helyről, jó barátokkal."

A fahéj és a narancs érlelt tequilákhoz osztogatása pár évvel ezelőtt indult el Európában, azóta ez a tálalási megoldás mexikói turistaközpontokban is előfordul. Egyesek szerint finom, szerintem a csípős fahéj és az illatos narancs, pláne így, együtt, ordas módon rátelepszik a tequila ízére. A blanco és a sangrita párosa annál érdekesebb, leginkább egy dezintegrált bloody maryhez hasonlít, csak a tequila sokkal érdekesebb, mint a vodka. A sangritát a tequila előtt, után, közben döntik be, vagy kortyolgatják. Receptje itt található. A tequila adott három kultikus koktélt, a margaritát, a tequila sunrise-t, és a veszedelmes tequila rapidót. Utóbbi fut tequila bumbum és tequila slammer néven is, és nem más mint tequila és pezsgő, azonos arányban összeöntve és felrázva. Hatása pusztító és látványos, aki testközelből nem ismeri, annak íme a Betty Blue-ból egy részlet, ahol ez Zorg kedvence. A rapido percek alatt a legféktelenebb, üvöltő részegségbe emel, cserébe semmi sem okoz olyan pokoli másnapos gyötrelmeket, mint ez a koktél.

"... a tequila rapido természetesen más. azt azért isszuk, hogy rajtaütésszerűen bebasszunk. olyan esetben például, amikor a barátokkal iszva felszedünk egy csajt, azt hazavisszük, megdugjuk, de rohanunk is vissza az almássy térre, ahol a pajtásunk ott iszik egymagában, közelítve ahhoz a ponthoz, hogy nem tudja kifizetni a számláját, meg különben is, lassan magányosnak érzi magát. akkor gyorsan odaülünk a pulthoz, miután tequila rapidot csak ott lehet inni, naná. még néhány ebből, majd el lehet indulni a rudasba, ami hatkor nyit. a lépcsőről még érdemes visszamenni a cipőnkért, mert mezítláb nem biztos hogy ideális a rudasba érkezni. persze, bejátszanak a tequlia rapidoban a filmes emlékek is. betty blue."

 

 

" Szerelmes vagyok, ezt mondatja velem a tekila, de nem neki, mert tul összeszedett vagyok meg ot utan is. Na, ezt ird bele a blogodba, hihi."