Korunk álősemberei: a paleolit diéta

2012.09.11. 8:18

Itthon Szendi Gábor 2009-es könyvével került be a köztudatba, pedig a paleolit étrend bőven harminc év fölött van. Hogyan ettek az ősemberek, és miért jó nekünk, ha megpróbálunk úgy enni mi is?

Forrás: AFP/Jacques Beauchamp

A koncepció

Régen (amikor minden jobb volt) az emberek halászó, vadászó, gyűjtögető életmódot folytattak. Az emberi szervezet, az emésztés évmilliós evolúciós folyamat következtében alkalmazkodott ahhoz az étrendhez, ami elsősorban az elejtett vadból, kifogott halból és összeszedett zöldségből, gyümölcsből állt. A körülbelül tízezer évvel ezelőtt elterjedő földművelési és növénytermesztési civilizáció olyan alapanyagokat épített be az étrendbe, amelyekhez az emberi emésztőrendszer nem volt hozzászokva, és igazából azóta sem tudott megfelelően alkalmazkodni ezeknek az ételeknek a feldolgozásához. A búza, a fehér rizs, a hüvelyesek, majd később a finomított és feldolgozott ételekben található szénhidrátok, a cukor nemcsak fölöslegesek az emberi szervezet számára, de károsak is. Ott, ahol az étrendben túlsúlyba kerülnek az említett, evolúciós szempontból "modern" tápanyagok, felütik a fejüket az olyan civilizációs betegségek, mint a magas vérnyomás, az elhízás, a felnőttkori vagy kettes típusú cukorbetegség, a bélrendszer és a gyomor különböző gyulladásos megbetegedései, szív és érrendszeri problémák. A megoldás tehát viszonylag egyszerű: vissza kell állni azokra az ételekre, amelyet a földművelés és állattenyésztés előtti emberek ettek. Ez persze pár fokkal bonyolultabb, mint elsőre hangzik, és nem is oldható meg kompromisszumoktól mentesen, arról nem is beszélve, hogy még abban sem mindig van egyetértés, hogy pontosan mit is ettek tízezer évvel ezelőtt - de a paleolit étrend követői bármikor készséggel hitet tesznek a mellett, hogy azzal a minimális kompromisszummal, amelyet kénytelenek vagyunk meghozni is ugyanolyan jó eredményeket érhetünk el.

A diéta

Ha a paleóról lehántunk minden ideológiát, magyarázatot, az egyáltalán nem ritka (néhol talán jogos, de a vehemenciát tekintve mindenképpen túlzott) orvosellenességet; nem foglalkozunk problémás evolúciós magyarázattal, és pusztán a makronutriensek szempontjából vizsgáljuk a diétát, akkor egy állati fehérjében, rostban és zsírban gazdag, szénhidrátban alacsony diétát találunk. Finomított ételek, cukor és gabona nélkül - tehát tulajdonképpen egyáltalán nem olyan forradalmi a dolog, mint ahogyan azt sokan a hirdetői között szeretik sulykolni. (Persze ez az általános kép kicsit torzít, tekintve, hogy a paleónak jelenleg több ága van, mint a vegetarianizmusnak: a kizárólag nyers ételeket fogyasztókat éppúgy megtaláljuk közöttük, mint azokat, akik szerint a növényi táplálék nagy részének gyümölcsből kell állnia, tekintve, hogy eredetileg a gyümölcsökhöz fértek hozzá a leginkább az ősemberek). Ha ezektől a kisebb szektáktól eltekintünk, az alap paleokoncepció szerint mindaz fogyasztható, amihez a halászó, vadászó, gyűjtögető elődeink hozzáfértek: hús, hal, kagyló, gyümölcsök, gyökerek, bogyók, zöldségek, tojás, olajos magvak, mint a dió és a mogyoró (a földimogyoró nem, az amúgy is hüvelyesnek számít, és a kesudió is tiltólistás). Mivel az optimálisnak mondott vadhús viszonylag nehezen hozzáférhető, az étrend engedményeket kénytelen tenni a háziállatok húsával kapcsolatban. Inni főleg vizet lehet és kókusztejet, esetleg zöld teát (bár ebben vannak nézeteltérések). Alkohol, tej, bármilyen erjesztett ital szigorúan tilos.

Mivel gazdag proteinben és rostokban, szegény szénhidrátban - alapvetően egy alacsony glikémiás indexű, alacsony szénhidráttartalmú diéta, amely különösen alkalmas a vércukorszint ingadozásának kiküszöbölésére, a fogyás elősegítésére, és a kettes típusú cukorbetegség kordában tartására. További haszna, hogy mivel hangsúlyozza a feldolgozatlan alapanyagok használatát, még egész napos jóllakottság-érzés mellett is nagyon egyszerűen tartható negatívban, vagy negatív közeliben a kalóriamérleg. (Többen felhívták a figyelmet arra, hogy a paleósok által előszeretettel hivatkozott tény, miszerint régen sokkal egészségesebbek voltak az emberek, elsősorban a tartósan alacsony bevitt kalóriának köszönhető, illetve a vadászó-gyűjtögető életmód által megkövetelt nagy mozgásmennyiséggel.)

Kritikák

Az 1975-ös The Stone Age Diet: Based on in-depth Studies of Human Ecology and the Diet of Man (Walter L. Voegtlin ) című könyv óta a paleolit diétát számos kritika érte. A leginkább ott támadják a diétát, ahol az a legérzékenyebb: az evolúciós érvnél. A bírálók szerint az az evolúciós nézet, amelyet a paleolit diéta hívei magukévá tettek, és amelyet érvként használnak, az emberi genom, az evolúció és a genetika kapcsolatának téves felfogásán alapul. A másik komoly érv, amelyet rendszeresen fölhoznak, a paleo azon alaptézisét veszi célba, miszerint a gazdálkodás megkezdése óta eltelt tízezer év kevés lenne az evolúciós alkalmazkodáshoz: a laktóztoleranciát kialakító allélek száma meredeken megnövekedett pár ezer évvel az után, hogy Európában megkezdődött az állattenyésztés.

Nehézségek

A paleolit diétát sokan bírálják állítólagos szigorúsága és hosszú távú nehézségei miatt. Tekintve, hogy sokan, akik erre a diétára vetemednek, egészségi okokból teszik ezt (gluténérzékenység, bizonyos allergiák, rákos megbetegedések), és a legkisebb elhajlást sem engedhetik meg maguknak, a paleolit diétát talán a legkönnyebb összekeverni az ortorexiával, ami alapvető tévedés, még akkor is, ha az előző cikkünkben tárgyalt ortorexiás kérdőív alapján a paleósok más diétánál magasabb pontszámot érnének el. A paleolit diéta nehézségeit maguk a követők is hajlamosak túlmisztifikálni, de persze ez azokat nem fogja megtéveszteni, akik kicsit képben vannak a diétákkal kapcsolatban: semmivel sem nehezebb megoldani a paleolit elvek szerint való étkezést, mint mondjuk egy ketogén diétát.

Receptek, amelyek illeszkednek ebbe a diétába (az alapvető sült húsokat nem fogjuk felsorolni, hanem csak pár kevéssé nyilvánvaló tételt):

kókuszliszt

kókusztej

rizstej

rozmaringos méz

mandulamártás