Füge, az ősmagyar gyümölcs

A recept lényege a friss füge, tehát mindenekelőtt vennünk kell egy olyan házat, amelynek a kertjében termő fügefa áll, vagy olyan famíliába kell beházasodnunk, ahol egy adakozó kedvű családtag fügefát birtokol, végső esetben találnunk kell egy olyan piacot, ahová legalább egy termelő friss fügét szokott szállítani.

Tíz órakor bejött a szobalány s hozott
egy tál gyümölcsöt. Körte és barack között
hevert kékes magányban, satnyán, ráncosan
egy bús füge, mint egy sötét rabszolgalány
hajnal felé valami antik orgián,
aléltan, kéjtől elcsigázva, rózsaszin
s fehéressárga hamvas húsok halmain
óh te kit puhává aszalt a lángnapok
sütése: jer! barna melledbe harapok.
(Babits Mihály: Gyümölcsbe harapva...)

Roston addig sütök néhány sárga húsú paprikát, amíg körben meg nem feketedik, lefedhető edénybe dobom, majd pár perccel később lehúzogatom a héját. A paprikák húsát némileg összevagdalom, bár ez el is maradhat. Olajon finomra vágott mogyoróhagymát és zellerszárat dinsztelek, ráteszem a sült paprikák húsát, hozzáadok néhány apróra vágott és felaprított friss fügét, továbbá annyi chilit, amennyit gondolok, sózom és addig párolom, amíg pépes állagot nem kap. Végül kifőzöm a tésztát (mondjuk fusillit), összekeverem a mártással, és tálalom. Sajt nem kell rá. Az eredmény jóval izgalmasabb ízű, mint amit ettől a néhány hozzávalótól elvárnánk, fűszeres, pikáns, édes és csípős egyszerre, a nép szeretni szokta, és a receptjét követeli.

A recept lényege a friss füge, tehát mindenekelőtt vennünk kell egy olyan házat, amelynek a kertjében termő fügefa áll, vagy olyan famíliába kell beházasodnunk, ahol valaki adakozó kedvű családtag fügefát birtokol, végső esetben találnunk kell egy olyan piacot, ahová legalább egy termelő friss fügét szokott szállítani. Ez nem túl gyakori jelenség, ugyanis a magyar embernek nincs fügefája, mert azt hiszi, hogy az nálunk meg nem él. Holott ez tévedés, ami itt nem tud megélni, az a magyar ember maga, viszont a fügefa aránylag jól elvan. Más kérdés, hogy a friss füge nem bírja a szállítást, de még a tárolást se; leszedni csakis teljesen érett állapotában lehet, viszont akkor már roppant sérülékeny. Evvel együtt a két háború között nálunk is termesztették eladásra, de aztán a második világháborút követő sajnálatos események a magyar fügekultúrát és művelőit is elsöpörték. Akik ma árulnak friss fügét a piacokon, arról panaszkodnak, hogy a vásárló a fügét importárunak nézi, és azért nem veszi meg, mert ő hazai gyümölcsöt akar.

Holott a füge százszázalékosan magyar gyümölcs. Továbbmegyek, ősmagyar. Értesüléseim szerint Ádám és Éva magyarok voltak, mármost mit hordtak az ősszüleink a Paradicsomban? Fügefalevelet. "És megnyilatkozának mindkettőjöknek szemei s észrevevék, hogy mezítelenek; figefa levelet aggatának azért össze, és körülkötőket csinálának magoknak." (1 Móz. 3.7) Egyébiránt a füge a magyar népdalokban is felbukkan: "Én elmegyek az Alföldre lakni, / Ott találok szeretőre kapni. / Ott hull reám a füge, / Fügefának levele / Gyenge majoránna." Vályi András Magyarország leírása című munkájából megtudható továbbá, hogy valamikor Füge nevű falu is létezett: "FÜGE. Magyar falu Gömör Vármegyében, földes Urai külömbféle Urak, lakosai katolikusok, és másfélék, fekszik Baratzához nem meszsze, 's ennek filiája. Határja közép termékenységű, réttye, legelője jó, második Osztálybéli."

Mindenképp helyes tehát, ha kerítünk valahonnan egy kosár fügét, de ne faljuk fel azonnal, legyünk civilizáltak, viselkedjünk úri módon. Egyébként a friss füge a maga natúr mivoltában nem is akkora szám, viszont pár mozdulattal pazarul felturbózható. Tálra rendezzük a félbevagdosott gyümölcsöt, némi borsot darálunk rá, megszórjuk parmezánforgácsokkal, megcsöpögtetjük balzsamecettel - ez utóbbin nem literes üvegekben árult akármi értendő, hanem Aceto Balsamico Tradizionale di Modena vagy di Reggio Emilia - nevű eredetvédett termék, aminek ugyan decije tizenkétezer forintba kerül, viszont nem locsolni kell, hanem szemcseppentővel adagolni. Egy csepp amúgy 0,05-0,06 milliliter, nem elírás, öt-hat század milliliter, súlyban kifejezve 45-55 milligramm. Az az egy deci elég sokáig kitart. Az se rossz, ha cukorral szórjuk meg a gyümölcs vágott felét, nem azért, hogy édesebb legyen, hanem hogy konyhai lángszóróval rá lehessen karamellizálni, megint egy-egy csepp balzsamecet, és voila.

Egy másik út a különféle töltött fügék felé vezet, ez ugyan babrásabb, de a gorgonzolával vagy stiltonnal töltött és megsütött füge komoly tétel a vendégváró falatok között. Ne kínáljuk tűzforrón, ha némi emberbaráti érzület szorult belénk. Még egyszerűbb a fügéket baconnal egyenként körbebugyolálni, fogpiszkálóval megtűzni, majd grillben pirosra, ropogósra sütni, végezetül kombinálhatjuk is a kettőt, tehát először töltünk - például pirított és apróra vagdalt mandula, ricotta és méz keverékével, vagy valami mással -, aztán pedig bugyolálunk és sütünk.

Persze a sütés sem kötelező, keverjünk össze némi beáztatott bulgurt feleannyi beáztatott mazsolával, egy kevés apróra vagdalt fekete olajbogyóval, citromlével, fahéjjal, őrölt szegfűszeggel és leheletnyi finomra vágott, friss korianderzölddel, töltsük friss fügékbe, és máris fogyasztható. Könnyű, pikáns, izgalmas, ráadásul a szervezetre üdvös hatást gyakorol, a füge ugyanis tele van nélkülözhetetlen ásványokkal meg mindenféle kimondhatatlan és megjegyezhetetlen nevű vegyületekkel, amelyektől még a kapanyél is kivirágzik. A Biblia szerint Ésaiás próféta felkereste a halálosan beteg Ezékiást. "És monda Ésaiás: Hozzatok egy kötés száraz fügét ide. És hozának, és azt a kelevényre kötötték, és meggyógyult." (2 Kir. 20.7) Persze a szövegből kiderül, hogy azért gyógyult meg, mert Ésaiás próféta - az első természetgyógyászok egyike - Ezékiás gyógyulását az Úrral előzőleg levajazta. Követői ezt a mozzanatot figyelmen kívül hagyják, csak kötözik a száraz fügét a kelevényre. Pedig a lelkük mélyén tudják ők is, hogy ennek semmi értelme nincs.