A magyar szürkétől a fodros lúdig

mangalica
Vágólapra másolva!
Magyar tarka, magyar szürke, magyar vizsla? Egyszerűnek tűnnek, de ezeknél sokkal több háziállat él velünk évszázadok óta, nagy részükről a többség soha nem is hallott.
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc

A rackajuh

A honfoglalás óta fekete és fehér színben tenyésztett, hosszú csavart szarvukkal, hullámos szőrükkel rendkívül elegáns jószágok nem kövérek, de húsuk ízletes, remek pörköltnekvaló. Ezt a fajtát génmegőrzés mellett élelmiszer-előállításra is tenyésztik, tartják. Alföldi - hortobágyi - és hegyvidéki - gyimesi - változatát különböztetik meg. "Mindig tartottam a merinók mellett pár rackát, érdekességképpen vettem őket, a többi fajtától nagyon különböző természetű juhok voltak ezek, szinte vadállatok. Ha valaki megugrasztotta a nyájat, a rackák gond nélkül ugrották át akár a kerítést is, és egyáltalán nem szelídültek meg. Később levágtunk párat, egészen különleges, finom volt a húsuk" - tudtuk meg Péter Aladár, ex-rackatulajdonostól.

Forrás: MTI/Oláh Tibor

A cigája

Ez a rackánál komikusabb megjelenésű, fekete fejű és lábú, alapvetően hegyi juh a Balkánról került a Kárpát-medencébe a 18. században. Mára a fajta két változatra szakadt, egy ősire, amit génmegőrzés céljából tartanak, és egy tejtermelésre szelektáltra. Az állomány 1000 körüli egyedet számlál, a Kőrös-Maros Nemzeti Parkban van egy 360 anyából és két tucat kosból álló nyáj, amelyet a nagyközönség is bármikor megtekinthet. A tejelő cigáját a Magyar Juh és Kecsketenyésztő Szövetség külön fajtaként kezeli. A cigája nyelve pedig kék, mennyire cuki már?

Forrás:Táfelspicc

A cikta, vagy tolna-baranyai sváb juh

Azért sváb, mert a török hódoltság után elnéptelenedett területekre betelepített svábok hozták magukkal. A gyapjúhasznosítású fajta a merinó térhódításával szinte eltűnt a föld színéről. Eredeti élőhelyén, Németországban már kipusztult, az egyetlen, utolsó nyájat egy vértestolnai gazdaságban tartják, ahova felmenőik egy téeszből kerültek. Az állomány néhány száz egyedet számlál.

Magyar parlagi kecske

A fajta egyelőre azokat a hosszú szőrű (min. 10 cm) kecskéket jelenti, amelyek hasonlítanak a népvándorláskor bekerült kecskéinkre, a fajta még nem egységes, néhány száz példányt számol, ezeket a Hortobágyi Nonprofit Kft. tenyészti tervszerűen.

Forrás: MTI/Manek Attila

A magyar szürke marha

Írtunk már róla eleget, mert bár szeretjük, és ízletes is, de gasztronómiai értékén még lehetne javítani. A magyar szürke ettől függetlenül magyarabb a gémeskútnál, ezt még az ovisok is tudják. Ez nem meglepő, mert a honfoglalás óta velünk van ez a ridegtartásra született jószág, amit az elmúlt 150 évben szorítottak ki az istállózott fajták. Mert a szürke lényege pont az, hogy kiválóan tűri a mostoha körülményeket, lassan felnő a legelőn kánikulában, hóban, fagyban is. Borja - mint a képen is látható - vörhenyes, ennek a színnek helyes elnevezése: pirók.

Forrás: MTI/Varga György

A magyar tarka marha

A köz szemében a szürkéhez képest alulértékelt, pedig ez a több mint száz éve, a magyar szürkéből és elsősorban szimentáliból kitenyésztett, kettős hasznosítású - tej és hús - fajta. 2012-ben program indult húsminőségének javítására, mert ez a szarvasmarha felvehetné a versenyt a nemzetközileg is elismert húsfajtákkal (charolais, angus).

Forrás: MTI/Rosta Tibor

A bivaly

Kevésbé közismert, hogy az indiai eredetű állat hazánkban is őshonos, a Balaton-felvidéki Kápolnapusztán egy rezervátumban él egy nagyobb állománya. Gasztronómiai értéke kiemelkedő, és nem csak mozzarellának elsőrangú teje miatt, hanem a húsa is különösen lágy, finom, amit végre kezdenek a hazai éttermek felismerni.

Forrás: MTI/Kovács Attila

Mangalica

A göndör szőrű sertést talán annyira sem kell bemutatni, mint a magyar szürkét. A mangalica a 18. században Magyarországra kerülő balkáni sertések és a mára kipusztult bakonyi sertéssel és egyéb disznófajtákkal keveredő fajta, amelyet a 19. században már külön tartották számon. A mangalicát az ötvenes években elterjedő intenzív hússertésfajták szorították ki, de napjainkra már távolról sem veszélyeztetett, sőt kifejezetten divatos alapanyaggá vált, még hipermarket-láncokban is elérhető, finom hús.

Szőke, fecskehasú (fekete, szőke hassal), fekete és vadas változata ismert, legutóbbi valószínűsíthetően vaddisznóval történő véletlen kereszteződés eredménye.

Forrás: MTI/ Balázs Attila

Magyar tyúk

A honfoglaló magyarok által behozott tyúkokból a 19. században alakult ki a fajta, amely a II. világháborúban gyakorlatilag eltűnt. Felélesztését 1973-ban kezdték el tervszerűen, a sárga, a népszerű kendermagos, fogolyszínű és fehér változatok felkutatott tisztavérű állományaiból. Most a Magyar Kisállat-nemesítők Génmegőrző Egyesülete (MGE) foglalkozik a génmegőrzéssel és szaporítással. Húsminőségük, hozamuk kiemelkedő, egy közelmúltban zajlott csirkehústeszten is jól szerepeltek olyan sztárcsirkével szemben is, mint az iszonyatosan drága francia poulet noir.

Forrás: Wikipedia Commons

Erdélyi kopasz nyakú tyúk

Ez a nem annyira kedves, kissé dögkeselyűre emlékeztető jószág is a 19. században alakult ki. Fekete, fehér és kendermagos színváltozata van, kifejezetten kedveli a szabadtartást, erősen vadmadár jellegű állat. Az MGE foglalkozik a fajta megőrzésével, ez áll a fodros lúdra, és a magyar kacsára is, az egyesület alakított ki és folytat tenyésztési programot ezekkel a fajtákkal.

Réz- és bronzpulyka

A vadpulyka az amerikai kontinensen őshonos, háziasított változata a 16. században került Európába, hazánkba is. A réz mindössze három génbanki állományban - ÁTK Gödöllő, Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrum, Szomor Dezső apaji ökofarmján - található meg. Az apaji ökofarm a többi őshonos magyar baromfit, szürke marhát, mangalicát és bivalyt is tartja.

Forrás: MTI/Oláh Tibor

Magyar fodros lúd

Az őshonos magyar lúd fodros tollú változata - fehér és tarka van még- amely a Kárpát-medencében őshonos állatfajta. Erdélyben napjainkban is megtalálható, fodrosságát egy domináns génnel örökíti. Eredetileg igénytelen, nagy tollhasznú fajtaként tartották számon. A fodrosság eredete nem tisztázott, a Kárpát-medencében ezeréves libatartásban a 19. század elején bukkantak fel a fodrosok, vagy keletről, vagy a parlagi ludak mutációjaként.

Magyar kacsa

A fehér és vadas (mint a vadkacsa) magyar kacsa az MGE génbankjában és magánkézben található meg, 2004 óta védett, több nyilvántartott tenyészetben tartják, kizárólag génmegőrzés céljából.

Gasztronómiai szempontból, békeidőben kevéssé értékelhető háziállatfajtáink:

lovak: shagya arab, mezőhegyesi félvér, kisbéri félvér, lipicai, nóniusz, gidrán, hucul,

a szamár

és a kutyák: kuvasz, komondor, erdélyi kopó, puli, pumi, mudi, magyar agár, rövid és drótszőrű magyar vizsla.