Sok hűhó semmiért - a léböjt

2012.10.29. 8:17

Szeretne valamit tenni az egészségéért, de nem bírja a sok mozgást és a diétát? Fogyna, de nem szeretne tápanyagok méregetésével bajlódni, éhezni, és legfőképpen nem szeretné az egészet két hétnél tovább művelni? Akkor a léböjtöt önnek találták ki, feltéve, ha nem ragaszkodik különösebben ahhoz, hogy egy kúrának eredménye is legyen.

Forrás: Táfelspicc

Méregtelenít és fogyaszt, rengeteg energiát ad, a leprásokat meggyógyítja, a mozgássérültek újra járni fognak tőle. Ez dióhéjban a méregtelenítő léböjtkúra a rajongók szerint. Kár, hogy túl sok értelme nincs - legalábbis a kutatások szerint. A léböjt mint méregtelenítés legutóbbi nagy divatja egyfelől a szcientológus Peter Glickman 1990-es húzásának köszönhető, amikor előhúzott a sublótból egy, a negyvenes években divatos tisztítókúrát, a Master Cleanse-t , leporolta , és elkezdte nyomni orrba-szájba, amig sztárdiéta nem lett belőle. Az elmúlt két évtized alatt sokat finomult a koncepció, egyáltalán nincs már szükség arra, hogy az ember a juharszirup-citromlé-cayenne-i bors gyomorforgató és hánytató keverékével próbálja meg tönkretenni az emésztőrendszerét. Ha valaki levekkel szeretne méregteleníteni, elég, ha fölugrik valamelyik léböjtös  oldalra , kiválaszt egy programot, és némi anyagi ellenszolgáltatás fejében a cég már szállítja is a napi adagokra kiporciózott, formatervezett üvegekbe töltött leveket.

Léböjt és méregtelenítés

A méregtelenítés és léböjtkúra eredetileg abból a téves elképzelésből eredhetett, miszerint a teljes böjt (amikor csak vizet fogyaszt az ember), drasztikusan lelassítja az anyagcserét. Hiába iszik valaki vizet napokig, a szervezet a túlélő üzemmódba kapcsolása miatt nem fog a zsírraktárakhoz nyúlni, tehát az esetlegesen a zsírsejtekben tárolt méreganyagokat sem fogja üríteni. Erre szeretett volna megoldást kínálni a léböjt, hiszen ott a szervezet valamennyi tápanyagot kap, nem kapcsol túlélő üzemmódba, viszont a zsírraktárakat elkezdi mozgósítani, így a benne levő mérgek is távoznak a szervezetből. Hogy hogyan és mint történik ez, (és ami a legfontosabb: mik ezek a mérgek, amiktől -teleníteni kell a szervezetet), azzal sajnos a koncepció lelkes hívei, gyakorlói és propagálói általában adósak maradnak, és a magyarázatok nagy része általában megreked egy erősen ezoterikus diskurzusban.

Arról nem beszélve, hogy a teljes böjt megítélésének terén az utóbbi években radikális változások mentek végbe. Sikerült elég meggyőzően bebizonyítani, hogy az olyan tévhitek, mint a "túlélő üzemmód", az "izmot előbb bont a test, mint zsírt", a "zsírégető pulzustartomány", a "sokszor keveset enni", a "reggeli nélkül egy tapodtat sem" kezdetű hülyeségeket elsősorban a fitneszipar és a vele szimbiózisban működő táplálékkiegészítő-ipar terjesztette el, profitmaximalizálási célból. A méregtelenítési mozgalom semmivel nem hoz kevesebb pénzt, mint a fogyni vágyók elkeseredettsége, teljesen érthető, hogy e köré is hasonló iparág szerveződött.

A léböjt ellen felhozott ellenérvek - a teljes elméleti tisztázatlanság, a pozitív hatásokat igazoló kutatási eredmények teljes hiánya mellett általában a dolog kompromisszumos jellegét hangsúlyozzák. A szervezetet megfosztják nagyon sok fontos tápanyagtól, belekényszerítik egy kifejezetten alacsony kalóriabevitelű diétába, nagyon-nagyon rossz makronutriensekkel.

A léböjt alatt a szervezet folyamatosan kapja a tápanyagokat (abból is főleg a cukrokat), és ezért igazából nincs rákényszerítve arra, hogy átálljon böjti üzemmódba, és beinduljanak azok a hormonális változások, amik miatt a böjt kifejezetten egészséges. Sőt, a rosszul összeválogatott levek esetében a folyamatos cukorbevitel (aminek a felszívódását a rostok teljes hiánya még lassítani sem fogja) kifejezetten kedvezőtlen egészségügyi hatásokkal is járhat, a kettes típusú cukorbetegségnek például komoly katalizátora lehet egy egyhetes túra az inzulin hullámvasútján. "Az emberek nem Einsteinek - mondta dr. David Colbert a New York Times újságírójának 2010-ben, amikor az saját emésztőrendszerén tapasztalta meg a léböjtkúra árnyoldalait. - A legtöbbjüknél a léböjt kimerül abban, hogy almalevet meg narancslevet isznak egy hétig. Ezzel az erővel nyugodtan tarthatnának Toblerone-diétát is, körülbelül ugyanannyi cukrot juttatnak a szervezetükbe."

 

Forrás: Táfelspicc

A léböjtözők nagyon szeretnek még a máj tehermentesítésével példálózni, illetve azzal, hogy a levekkel leveszik a terhelést az emésztőrendszerről. Az alaptézis szerint a májban és a zsírban lerakódott mérgeket a máj csak akkor tudja kellően kiszűrni a szervezetből, ha pihenni hagyjuk, mert akkor a sok melótól hirtelen megszabadult szerv hirtelen elkezd tudni foglalkozni azokkal a mérgekkel is, amikre a folyamatos evés-emésztés mellett nem volt ideje. Ez egy nagyon szép elgondolás, csak hát a léböjt során a májat éppen hogy nem tehermentesítjük: a bevitt cukor attól még, hogy folyékony állapotában fogyasztjuk el, ugyanúgy cukor marad, amivel a májnak valamit kezdenie kell. Ráadásul ennek a sok cukornak egy jelentős része gyümölcscukor, a gyümölcsök jótékony rostjai nélkül . Tehát a léböjt tulajdonképpen káprázatos ügyességgel távolítja el a gyümölcsből és zöldségből, ami hasznos (rost), és hagyja benne azt, ami rost nélkül igazi Pearl Harbor a májnak és a sejteknek.

Léböjt és fogyókúra

Ráadásul mivel a léböjt során a rendes böjtre jellemző, éhségérzetet csillapító mechanizmusok nem tudnak életbe lépni, és a különböző levek csak kevés ideig maradnak a gyomorban, sokkal gyakoribb (és kínzóbb) az éhségérzet, ami aztán sok léböjtölőt eszetlen mennyiségű gyümölcslé elfogyasztására sarkallja. Megisznak rengeteg cukrot, aztán megy a csodálkozás, hogy jé, nem is fogytam annyit, amennyit kellett volna. Persze, ha valaki vissza tudja fogni magát, fogyás lesz, mert mindig csökken a testsúly, ha tartósan tartani tudunk egy igen alacsony kalóriabevitelt - de az egyhetes léböjt végére elvesztett súly legnagyobb része általában víz. És örülhetünk, ha megúsztuk komolyabb egészségi probléma nélkül. A léböjt miatti súlyos rosthiány következtében emésztési problémák léphetnek föl, és pont az eredeti célt nem sikerül elérni, ti. a belek tartalmának kellő ürítését. A másik komoly veszély a sóhiány, illetve az abból eredő alacsony nátriumszint, ami fejfájást, szédülést és hányingert okozhat.

A tisztítókúrák persze nem teljesen haszon nélküliek, bár James Dillard, a Columbia Egyetem professzora szerint ez a pozitív hatás elsősorban pszichológiai jellegű. "Az emberek imádják a megtisztulás gondolatát, és szeretik a tisztítórítusokat. Nagyon erős lélektani hatása lehet annak, ha valaki hisz benne. És ez már önmagában kedvező hatással lehet az egészségre."