Forrás: Táfelspicc

Elkészítési idő: nettó 20 perc, bruttó másfél óra

Hozzávalók:

  • egy kiló borjúhús
  • tizenöt deka gépsonka
  • ugyanannyi fontina
  • egy kis csokor zöldpetrezselyem
  • öt deka dióbél
  • egy szál rozmaring
  • két-három zsályalevél
  • három evőkanál olívaolaj
  • diónyi vaj
  • fél liter tej
  • só és frissen őrölt bors ízlés szerint

 

Olyan húsra lesz szükségünk, amit egy nagy szeletté tudunk formázni, ez ügyben konzultáljunk a hentesünkkel, ha ő nem kellőképp segítőkész, keressünk másik hentest, vagy készítsünk rakott krumplit inkább.
A zöldpetrezselyem leveleit lecsipkedjük, és nagyon finomra vágjuk, a fontinát vékonyan felszeleteljük. Ha nincs fontinának, válasszunk más édeskés, fűszeres ízű puha, zsíros sajtot, de azért lehetőleg maradjunk a fontinánál, Magyarországon is kapható, persze nem minden sarkon.
A húst szépen kiklopfoljuk, beborítjuk a sonkaszeletekkel, azon elosztjuk a lehetőség szerint vékonyan szeletelt fontinát, rászórjuk a zöldpetrezselymet, arra pedig a gorombára vágott (vagyis nem darált) dióbelet. A sorrendet szigorúan tartsuk be, ne kérdezzük miért, csak. Mert így a jó, azért.

Feltekerjük a húst, spárgával szépen összekötözzük, hozzáerősítve a rozmaringágat és a zsályaleveleket is.
Megfelelő méretű öntöttvas lábasban az olaj és a vaj keverékén körbesütjük a húst, sózzuk és borsozzuk, majd felöntjük a tejjel és lefedve, kis lángon puhára pároljuk, időnként megforgatjuk és nem kozmáljuk oda. Szaftjának a végére be kell sűrűsödnie.

Ha kész, leszedjük a spárgát, a zöldfűszereket kidobjuk, a húst felszeleteljük. Mártásához adhatunk némi nyers vajat, apró darabokra vagdalva, evvel ugyan kalóriát viszünk bele, viszont a mártás ízének és állagának jót teszünk. Ha ezt követően botmixerrel homogenizáljuk, akkor az állaga könnyű lesz és bársonyos. Egy keveset öntsünk belőle a hús köré, a többit mártásos csészében adjuk az asztalra.
Kivételes alkalmakhoz illő, igen jó eledel.