A fair trade - méltányos kereskedelem - lényege, hogy a hosszú távú fejlődés és a fenntarthatóság nevében igyekeznek több pénzt visszajuttatni egyes termékek esetében a fejlődő országok termelőinek. A magasabb felvásárlási árért cserébe a mozgalom - vagy inkább kereskedelmi szabvány - magas környezeti és szociális elvárásokat fogalmaz meg a termelőkkel szemben.

Forrás: AFP

A fair trade-del való első kísérletezések a negyvenes-ötvenes évek Amerikájában történtek - elsősorban vallási csoportok és civil szervezetek igyekeztek ezen a módon támogatni szegény, fejlődő országokban élő közösségeket. A mennonitákhoz kapcsolható Ten Thousand Villages már 1946-ban nekiállt egy fair trade-elveken nyugvó kereskedelmi hálózat kiépítésének. Az áruk többnyire kézműves termékek voltak, és jobbára templomokban, vásárokon árusították őket, ezeknek sokszor más funkciója nem is volt, mint hogy az adományért cserébe valamit kapjanak a hívek.

Mára a fair trade milliárdos üzletté vált. Az FLO - Méltányos Kereskedelem Nemzetközi Címkéző Szervezete - adatai szerint 2011-ben a világ 120 országában 6,6 milliárd dolláros forgalmat generált a méltányos kereskedelem, ami az előző évhez képest 12 százalékos növekedés. Az Egyesült Királyságban 12, az Egyesült Államokban 10, míg Kanadában 3 százalékos bővülést regisztráltak, de a kisebb országok eredményei még látványosabbak. A dél-afrikaiak egyetlen év alatt megháromszorozták a fair trade-termékekre költött összeget, míg Dél-Korea az első évben 17 millió euró forgalmat produkált.
Az FLO alá 1,2 millió földműves és dolgozó tartozik, akik 66 ország 991 különböző fair trade-termelőjének dolgoznak.

A magasabb felvásárlási árak mellett a dolgozók és termelők tavaly összesen 65 millió euró fair trade-prémiumban is részesültek, amelyet szociális vagy környezetvédelmi projektekbe fektethetnek be - ezek a szervezetek, illetve tagok szavazatai alapján valósulnak meg. A fair trade egyik alapelve ugyanis ez: a helyi közösségeket is fejleszteni kell a bevételekből, iskolaépítéssel vagy infrastrukturális beruházásokkal.

Annak ellenére, hogy a fair trade gondolata több évtizedes múltra tekint vissza, a magyarországi történet messze nem ilyen patinás. Első ízben 1995-ben Pécsett forgalmaztak fair trade-termékeket, míg az első magyar cikk a témában 2001-ben jelent meg Boda Zsolt tollából, aki jelenleg is a Védegylet tagja. Budapesten az első fair trade-üzlet -Treehugger Dan kávézója - 2006-ban nyílt.

A művésznév Daniel Swartz környezetvédőt, aktivistát, írót és fordítót takarja, aki 1990 óta él Magyarországon. "Az egész mozgalom lényege, hogy a vásárlók felelős döntést hoznak: a választásukkal támogatják a fenntartható fejlődést és termelést, sőt a fair trade-termékek esetében az emberi jogok védelmét is" - mondta a Lázár utcai könyvesbolt és kávézó tulajdonosa.

A fair trade-termékek elterjedése egyelőre csekély, de folyamatosan növekszik, köszönhetően többek között a Védegylet munkájának, mely hét éve propagálja az eszmét. "Először a 2005-ös Ökofeszten jelentek meg a fair trade-termékek, innen kezdve folyamatosan jelen vagyunk fesztiválokon, rendezvényeken, valamint az iskolákban, képzés formájában" - mondta Újszászi Györgyi a Védegylet munkatársa, aki hozzátette,  legalább 10 különböző nagykereskedő forgalmaz fair trade-termékeket. A forgalom csekély, nincs róla pontos hazai adat.

"A külföldiek jobban figyelnek az ilyesmire, de a Védegylet munkájának köszönhetően a magyarok érzékenysége is relatíve magas. Egyrészt a külföldön dolgozó és utazgató magyarok jó eséllyel találkoztak fair trade-termékeket forgalmazó üzletekkel. Másrészt a partnereink között már számos magyar cég, étterem és kormányzati iroda található" - mondta Dan, aki többek közt a köztársasági elnök irodájába, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának, a CEU-nak, a Greenpeace-nek, a Hulladék Szövetségnek, valamint számos nagykövetségnek szállít termékeiből.

Hogy a fair trade-eszme mennyire elterjedt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy legkevésbé sem reprezentatív felmérésünk minden egyes tagja ismerte, ilyen termékeket rendszeresen vásárolni azonban egyikük sem szokott. A legfontosabb problémákat az ár és az elérhetetlenség jelentette.

"Venni nem szoktam, de szerintem elsősorban azért, mert a fair trade-termékek külön vannak csoportosítva a boltokban és külön nem megyek oda, hogy csak azért is fair trade-terméket vegyek. Egyébként abszolút hajlandó lennék egy kicsivel többet fizetni (egyrészt a jobb minőség miatt, másrészt, mert egyetértek az elvvel), ha össze tudnám hasonlítani más, nem fair trade-termékekkel."

"Vettem már fair trade-et, de ez egyedi eset volt. Azért nem veszek, mert drágább az átlagosnál, kevés helyen szerezhető be, tehát több időmbe kerül a vásárlás, és a fair trade-nél fontosabbnak tartom a helyi problémákra fókuszálást."

"Vennék, kiváltképp, ha nem kétszeres áron lenne minden, ami ilyen jeggyel ellátott, és ha nem lenne bennem alapvetően az a kétség, hogy ellenőrizhetetlen folyamatról van szó, amelynek a vége ugyanolyan marketing, mint bármi másnál, csak egy másra érzékeny célcsoportnak szól. Tehát bármennyire is szimpatikus a kiindulópont, százezer infó bizonytalanít el, hogy ez valóban így van-e, de nyilván nem ez tart legfőképpen vissza, hanem az, hogy manapság már tényleg nem futja ilyen hippiskedésre. Ha két termék körülbelül ugyanannyiba kerülne, és az egyik fair trade, akkor naná, hogy azt venném le a polcról" - szóltak a tipikus válaszok.

Mások azonban kiemelték, hogy egyes fair trade-termékek egészen olcsón megkaphatóak: "Az Auchan saját márkás kávé kb. 1200 forint, mindenképp olcsóbb, mint a bio, sőt még a nem bio, nem fair trade-nél is olcsóbb. Meg finomabb."

Dan szintén nem ért egyet azzal, hogy a fair trade-termékek feltétlenül drágábbak lennének: "Az én kávém 100 százalékos arabica, tehát csak más, 100 százalékos arabica kávékkal érdemes összehasonlítani az árát, nem valami 'fapados' kávééval. A legolcsóbb arabica kávé kilója Budapesten 9000 forint körül van, de láttam már 54 000-ért is, ami még csak nem is volt sem bio, sem fair trade. Ezzel szemben az én kávém kilója kevesebb, mint 6000 forint. Ebből is látszik, mekkora hasznot zsebelnek be a kereskedők."

A lassan fejlődő fair trade-mozgalom életében az áttörés a hatvanas években kezdődött. 1965-ben jött létre az első fair trade-elveken nyugvó hivatalos alternatív kereskedelmi szervezet (ATO), és ekkor indította be a brit Oxfam civil szervezet a "Helping-by-selling" programját. Bár a szervezet már 1959-ben megnyitotta első fair trade üzletét, a program keretében kezdtek el kézműves fair trade termékeket árusítani szerte az Egyesült Királyságban, sőt még katalógusból is meg lehetett rendelni őket.

Néhány éven belül Európa nyugati felében virágozni kezdtek világboltok "Harmadik világ bolt" vagy "Fejlődő világ bolt" vagy ezernyi más néven, ahol a kézműves termékek mellett kávét, teát és egyéb fogyasztási cikkeket is lehetett kapni. 1968-ban Delhiben az ENSz - konferenciát szerveztek "Trade, not aid!" (Kereskedj, ne segélyezz!) jelmondat alatt.

Innentől kezdve tömegével alakultak olyan szervezetek és szövetségek, mint az Európai Méltányos Kereskedelmi Egyesülés (EFTA), az Alternatív Kereskedelem Nemzetközi Szövetsége (IFAT) , sőt 1997-ben megalakult a Méltányos Kereskedelem Nemzetközi Címkéző Szervezete, az FLO is, mely nem meglepő módon a termékek minőségéért és címkézéséért felelős. 1994-ben jött létre a NEWS!, az Európai Világbolt Hálózat, amely 15 európai ország kb. 3000 boltját képviseli.