Forrás: Táfelspicc

Elkészítési idő: nettó 50 perc, bruttó 2 óra + 1 éjszaka

Hozzávalók:

  • hat-hét közepes méretű zeltenhez (vagyis három nagyétkű családnak)
  • egy kiló sötét, apró szemű mazsola
  • egy kiló magnélküli, aranyszínű mazsola
  • negyed kiló datolya
  • fél kiló aszalt füge
  • fél kiló mandula
  • tizenkét deka cukrozott narancshéj
  • tizenkét deka cukrozott citromhéj
  • tizenkét deka dióbél és fenyőmag
  • két bio narancs leve és lereszelt héja
  • fél liter konyak
  • negyed liter rum
  • ízlés szerint cukor, fahéj, őrölt szegfűbors és szegfűszeg
  • két apróra tört csillagánizs
  • hatvan deka kész kenyértészta
  • a díszítéshez mandula, dióbél, cukrozott gyümölcsök tetszés szerint

 

A datolyát kimagozzuk és durván összevágjuk, a fügét apróra vagdaljuk, a cukrozott narancs- és citromhéjat pedig egészen finomra. A nagyon régi vágású déltiroli asszonyságok még az apró szemű mazsolát is kimagozzák, ám e tekintetben csak akkor muszáj követnünk őket, ha magunk is régi vágású déltiroli asszonyságok vagyunk. A dióbelet és a hámozatlan mandulát szintén összevagdaljuk, mégpedig minél finomabbra, viszont nem daráljuk le. Vagdaljuk. Munkánk eredményét egy méretes üvegtálba öntjük, hozzáadjuk a fenyőmagot és a reszelt narancshéjat, ráöntjük a narancslét és a konyakot. Megszórjuk egy kevés cukorral, de csak a hagyomány kedvéért, mert amúgy semmi értelme. Ha nem akarjuk, ne szórjuk meg.

A tálat lefedjük vagy fóliával letakarjuk és egy éjszakára berakjuk a hűtőbe.
Másnap reggel hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget, a szegfűborsot és a csillagánizst, rálocsoljuk a rumot. Lehetőség szerint ne úgynevezett sütő- vagy cukrászrumot használjunk, amit ipari szeszből, mesterséges aromák és színezékek hozzáadásával állítanak elő. Persze az is nagyon finom, de mondjuk egy Myers Legend vagy egy Captain Morgan még finomabb, és ne felejtsük, hogy a rumot most ízesítőként használjuk, azzal a céllal, hogy a készítményünk jobb ízű legyen, nem pedig azért, hogy rosszabb. A konyakra ugyanez vonatkozik, noha persze nem kell igazi konyakhoz ragaszkodnunk, bármelyik jobb brandy megteszi.

Tehát finom rumot öntünk a tálba, majd a kész kenyértésztát is beletesszük. A déltiroli háziasszony ezt általában annál a péknél szerzi be, ahol egyébként is vásárolni szokott. Ha nekünk nincs ilyen pékünk, mert mindig valami szupermarketben vesszük meg a kenyeret, az pech, viszont nem katasztrófa. Kenyértésztát magunk is elő tudunk állítani, bár kétségkívül babrálni kell vele, viszont mért is ne tennénk. Karácsony évente csak egyszer van.

Nagyon alaposan összegyúrjuk a masszát, majd egyenlő nagyságú, három-négy centi vastag korongokat vagy téglatesteket formálunk belőle, tetejüket dióbéllel és mandulával díszítjük. Megolajozott sütőlapra téve száznyolcvan fokon körülbelül egy óra alatt sütjük készre, közben időnként mézes vagy cukros vízzel kenegetjük. Ha kész, kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd díszítésképp kandírozott gyümölcsöket rakunk a tetejére. Fogyasztásig csomagoljuk műanyag fóliába. Sokáig eláll.