Időről időre feltűnnek különböző trükkök, amik a hagymavágás állandó velejáróját, a könnyezést szeretnék megkönnyíteni. Kipróbáltunk néhányat és kiderült, melyik a biztos megoldás, és miért.

Hagymát vágni nem jó, mert kiszolgáltatottá tesz. A legfelnőttebbek is taknyos kisgyerekké válnak a hagymából felszabaduló vegyületek miatt. Sokan és sokféleképpen igyekeznek kivédeni ezt a hatást, van, aki a szájban tartott vízre, van, aki a búvárszemüvegre esküszik. A hagymavágás is olyan, mint a foci, véleménye mindenkinek van, okoskodásra alkalmas téma, de melyik trükk működik tényleg és igazán? Mit tegyünk, hogy ne kelljen a vendégek érkezése előtt órákkal túllenni a hagymaaprításon és mégse nézzünk ki úgy, mintha az influenzavírus terített volna le bennünket.

Miért bőget a hagyma és hogyan ússzuk meg a könyneket?

Az egészben hagyott hagyma azért ártalmatlan, mert a sírást okozó vegyületek csak akkor szabadulnak fel, ha megrongáljuk a hagyma sejtjeit. Egy enzim hatására az egyébként szagtalan molekula, a (transz-(+)-(-)-S-(1-propenil)-L-cisztein-szulfoxid) lebomlik három vegyületre és ezek egyikétől, a propántial-S-oxidtól sírunk, mert irritálja a nyálkahártyát. A hagyma egyébként védekezésre használja a könnyfakasztást kiváltó kémiai reakciót, néhány molekulája ugyanis gombaölőként és antibiotikumként viselkedik, ami megvédheti a hagymát a pusztulástól. 

Az éles kés a hagymavágásnál is az egyik legjobb barátunk, a kés éle és a könny mennyisége ugyanis szinte fordítottan arányos. A magyarázat logikus: az él kevesebbet roncsol, mint a vastagabb, életlen kés, így kevesebb szabadul fel a könnyeztető vegyületből. Mivel a magyar háztartások jelentős részében nincs, vagy csak élezés után, tehát alkalmanként van igazán éles kés - és mivel nekünk sem áll rendelkezésre egy használható darab -, most hagymavágásra kevéssé alkalmas késsel aprítottunk, először a hagyományos, trükk nélküli módszerrel. Jöttek is a könnyek és a nátha.

Többen javasolták, hogy egy korty vízzel a szájban essünk neki a hagymának, úgy megúszhatjuk a könnyáradatot. Nem úsztuk meg.

A hagyma héját lepucolva és a pucér hagymát beáztatva állítólag megelőzhetjük a sírdogálást, mert a víz kimossa és elbontja az oldható szulfoxidot. A trükk nélküli vágásnál valóban kevesebb könny folyt, de a hatás semmiképp sem nevezhető teljesnek és kielégítőnek. Ettől függetlenül úgy tűnik, hogy ha nem a szánkat, hanem a hagymát áztatjuk be, nagyobb sikert érhetünk el.

Szintén a szájra koncentrál a rágós megoldás. Rágógumizva nem csíp a hagyma? De.

Nem kell a vendégek megérkezése előtt órákkal nekilátni, de érdemes az érdeklődő szemek elől elbújva végezni a búvárszemüveges megoldást. Ez a módszer megkíván némi infantilitást, de legalább szórakoztató és ami még fontosabb: MŰKÖDIK. Mivel nem hagyjuk a szulfoxidnak, hogy érintkezzen a szemmel és a szintén érzékeny orral, nem tud valódi támadást mérni a nyálkahártyára, megússzuk a könnyezést, a hagymavágás utáni újrasminkelést és csak a szemüveg pántjától zilált frizurát kell helyrerakni. Fontos, hogy ne úszószemüveggel próbálkozzunk, mert úgy szabadon hagyjuk az orr nyálkahártyáját és ugyanúgy könnyezni fogunk, csak nehezebben töröljük le a könnyeket a szemüvegtől.