Annál több a világ, hogy csak édeset és sósat együnk

Nem eszik meg az ánizst vagy a fahéjat, undorodnak a cubákos falatoktól, irtóznak a pacaltól, a kocsonyától, kávét csak meleg tejjel, levest csak tűzforrón fogadnak el, soha semmi sem jó nekik - ők a finnyások. Interjú egy pszichológussal és egy séffel arról, jó-e a finnyásoknak, ha finnyásak? És mire számítson a környezetük?

A másik véglet gátlástalanul alkalmazza a három másodperces szabályt - a földre esett étel ennyi ideig még felkapható és fogyasztható -, megeszik a hideg csülökpörköltet, a kínaiban a disznóbelet, imádják a pacalt, mindegy nekik, hogy hideg vagy meleg a tej, szeretik az édeset, a keserűt, a sósat, a savanyút, nincs alapanyag vagy étel, amit utálnának, legfeljebb olyan kötődéseik vannak, hogy a bélszínt csak véresen, a kacsamellet csak rozén hajlandók megenni, átsütve nem. Egy részüknek valóban minden mindegy, ők a cuki dögkeselyűk, a másik részük alapanyagra nem válogat, de a minőségre és az elkészítési technológiára kényes. Utóbbiak a gourmand-ok és a séfek.

A finnyásságról Matthaeidesz Zoltán pszichológust, a finnyások egyik ellenségéről, a keserűről pedig Takács Lajos séfet kérdeztük.

A gyerek finnyássága

A közvélekedés úgy tartja, a gyerek azért válogat, elővigyázatos, mert tapasztalatlansága ellenére életben akar maradni, hiszen a mérgek keserűek, az energiával teli cukrok édesek. Az édes ráadásul olyan mélyen van pozitív tartalommal kódolva a tudatunkban, hogy még a nyelv is ebbe az irányba alakult, gondoljunk csak az édes, keserű, savanyú szavainkra, amelyek más nyelvekben is hasonló többletjelentéssel bírnak. Matthaeidesz Zoltán cáfolja a gyerekek elővigyázatosságával kapcsolatos elméletet.

"Tudom hogy ezt tartják sokan, de szerintem nem így van. Ahogy az állatok, mi is lemásoljuk a szüleinket, ezért a gyerek azt eszi meg, amit tanítanak neki. Ez annyira igaz, hogy egyszer játszottam egy kisgyerekkel, aki annyira szerette a csokit, hogyha odavittem egy kocsihoz, és azt mondtam neki, ez itt csoki, meg akarta kóstolni. Mi, magyarok nem eszünk kutyát és tengerimalacot, de vannak népek, amelyek a hernyót is megeszik. Egy felnőttre nagyon rányomja a bélyegét, hogy mihez szokott hozzá. Vannak gyerekeim, azt eszik meg, amivel megkínálom őket, és ha történetesen hernyót adnék nekik, azt ennék meg."

A gyerekek sokszor nemcsak finnyásak, általában egyáltalán nem szeretnek enni, vagy ki ne hallott volna sovány kisfia, enni elfelejtő kislánya miatt aggódó anyáról? A magyarázat egyszerű.: "A gyereknél nem az az ösztön a legerősebb, ami az állat kölykénél, hogy enni kell. Ez azért van így, mert mindenki prioritásokban gondolkodik. Vegyünk egy gyereket, a prioritása a játék, nincs türelme enni, csak akkor ha muszáj. A gyerek mindig játszana, ezért alakul ki az ételek közötti válogatás, mert nem érdekli, az evés egy kínzó program, a szervezet szerint nem muszáj enni. Ha valamit nem muszáj, akkor válogatunk, kiválasztjuk a legjobbat. Persze vannak kivételek" - mondja erről Matthaeidesz.

A jóízű evés csupa kockázat

A hernyóevés vagy nem evés kérdése, a gasztronómiai kulturális különbségek óriási kalandokhoz, élményekhez is vezethetnek, ezekről tévéműsorok is készülnek. Akkor pedig az is kiderül, akár mi, magyarok is eszünk finnyásoknak elfogadhatatlan furcsaságokat, nem kell ehhez hernyó. Anthony Bourdain gourmand és séf a mindenevés egyik legnagyobb fenegyereke, a világ körüli legkülönlegesebb ételekről Bizarre Foods címmel sorozatot forgató Andrew Zimmern mellett. A "jóízű evés csupa kockázat" mondás Bourdaintől származik, ennek következményeiről a Slate.com-on nyilatkozott.

"A jó étel maga az akarat, hogy kilépj kicsit a komfortzónádból, rápillants az ismeretlenre, kipróbálj valamit, ami, oké, talán hasmenést okoz. Előfordult, hogy biztos voltam benne, ha ezt megeszem, nagyon-nagyon rosszul leszek. De ha olyan szerencsés vagy az útleveleddel a zsebedben, hogy a világ másik felén udvarias veled valaki, azt hiszem, csak rajtad áll, hogy megtiszteled-e." (Az egész interjút itt olvashatják el angolul.)

A felnőtt finnyássága

A válogatós gyereket a szülőnek van módja a büdös sajtok kalandjai felé terelgetni, de a felnőttkori finnyásság sem ritka, az ilyenek cserébe nemcsak a szüleiknek okozhatnak nehéz perceket.

"Felnőttkorban a válogatós természet általában önző, magába zárkózó magatartással párosul - magyarázza Matthaeidesz. - Ezek az emberek nehezen kötnek társas kapcsolatokat, nehezen engednek a huszonegyből, ami egyfajta körülöttem forog a világ attitűddel párosul. Minden úgy legyen, ahogy nekem jó, így élnek, de az életben is szenvednek, nemcsak az ételben válogatnak. Ők csinálják azt, hogy csakis szombaton négykor akarnak találkozni a barátaikkal, a vasárnap három már nem jó nekik, pedig nincs más programjuk. Nagyon nehezen fogadják be az újat, a járt utat a járatlanért nem hagyják el. Merev rutinban élnek, mindennek az ő elvárásaiknak kell megfelelnie."

Viszont érdemes és lehet is változtatni: "A legtöbb esetben nem a problémával - válogatós valaki - foglalkozom, hanem tünetnek fogom fel ezt. Ha azt veszem észre, hogy azért van valaki beszűkülve, mert például önző - amit sajnos legtöbbször fel se ismernek -, máshonnan kezdem. Ha a válogatósság felől próbálom nyitni, sokszor a másik oldalon is elkezdődik a változás, pont úgy, mint amikor valaki elkezd tornázni, ami megerősíti a lelket is, nem csak a testet. Igen, azt tanácsolom, hogy az ember nyíljon ki, mert az nem normális, ha három ételre van rácuppanva.

Nem kell minden patkányt, tücsköt, bogarat megkóstolni, de a saját kultúra lehetőségein belül kitágulni - az jót tesz a személyiségnek. Ha valakinek az a vágya, hogy beszűküljön, jó, ha van egy szerető családtagja, aki kedvesen ráveszi a kimozdulásra, mert ez segíti, hogy táguljon a lelke, sokkal boldogabb is lesz egy ponton. Azt hallom vissza a betegeimtől az esetek 99 százalékában, hogy eszük ágában sem volt kimozdulni a sötét szobából, de milyen jó volt, hogy kirángatta onnan őket valaki."

A finnyásokkal szemben a mindenevők kalandvágyó emberek. Az egészséges lélekben ott kellene lennie a tapasztalni vágyásnak, csak az önző lélek akarja, hogy a dolgok az elvárásai szerint történjenek. A tapasztalni vágyás az ember egyik kódja. Ezen belül persze lehetnek túlkapások, ami lehet adrenalinkeresés, mint az extrém sportok. Vannak, akik a szélsőségekig visznek mindent, a lélek vadul habzsolja a tapasztalatokat, de ez lehet veszélyes is, mert olyankor történnek balesetek, amikor nem érzed az egészséges mértéket. Egy vitális ember, aki tele van energiával, akar próbálkozni, kíváncsi, de a szélsőségek mindig valami negatívumot mutatnak. Egy egészséges embernek van arra energiája, hogy kipróbáljon új dolgokat.

Mikor édesebb a keserű az édesnél?

A Gault Millau kalauzban egysipkás Olimpia vendéglőben fix, előre nem ismertetett menüsort kap minden vendég vacsorára. Jobb helyet elképzelni se lehetne egy válogatós természetnek a nyitásra. A séf, Takács Lajos kedvenc íze a keserű, amit a válogatós, finnyás emberek legnagyobb része elutasít, holott izgalmas barátunk.

"Az édes egy gyerekkori beidegződés, de a keserű szeretetét is onnan, sőt talán az állatvilágból hozhatjuk, mert a keserűnek, a gyógynövényeknek kétségkívül van gyomornyugtató hatása - mondja Takács. - A keserű ilyen egyszerű megfogalmazásával az a helyzet, hogy nemcsak rá kell gondolni, hanem egy ízre a többi mellett. Például a sült húson a pörzs is keserű. Az édes és a sós elnyomja az alapízeket, a keserű kiemeli, például amit körbepirítasz, az kívül keserűbb lesz, majd amikor beljebb mész, a többi ízt intenzívebben érzékeled. A tea kellemes, szájösszehúzó érzete is keserű."

"Nálunk, főleg a kötött menü miatt nagyon sok vendég elkezd olyan dolgokat enni - ecsetelte a séf -, amiket előtte nem próbált. Úgy gondolom, van egy népnevelő hatása az éttermünknek. De mi is nagyon nyitottak vagyunk, mert ha valakinek van bármilyen ételérzékenysége, mindig szívesen készítünk külön, pedig az egy étterem menetrendjét felborítja. Tartunk minden alapanyagot, ami nekik kell, rengeteget olvasunk, figyelünk erre, mert sokan itt fedeznek fel új ízeket."

Ahogy Bourdain, úgy a pszichológus és a séf is a nyitásra biztat mindenkit.: "Annál több a világ, hogy csak édeset és sósat együnk."