Vágólapra másolva!
A fokhagyma antioxidáns, antibakteriális hatású, elmúlik tőle a megfázás, az influenza, ráadásul afrodiziákum, és számos konyha legfontosabb alapanyaga. Nyersen csíp, ha megsütik édes lesz, és elriasztja a vámpírokat: a fokhagyma története és felhasználása.
Vágólapra másolva!

Forrás: [origo]

A fokhagyma (Allium sativum) a liliomfélék családjába tartozik, körülbelül hatezer éve ismerik és használják világszerte. Két változata létezik, a kemény szárú (Allium sativum ophioscorodon) és a puha szárú fokhagyma (Allium sativum sativum), valamint nagyjából 600 alfaja ismert - ezek főbb tulajdonságairól bővebben itt írtunk.

A fokhagyma Közép-Ázsiából származik, évezredek óta használják fűszerként és gyógyhatása miatt, eleinte a Földközi-tenger környékén volt elterjedt az ókorban. Már i. e. 3000-ben használták az egyiptomiak, ismerték az Indus-völgy népei, Amerikába pedig spanyolok, portugálok, franciák útján jutott el. Az ókori Egyiptomban nemcsak a fáraók sírjába temették, hanem a piramisokat építő rabszolgáknak is adták, hogy fokozzák a kitartást és az életerőt. Ezt a tulajdonságát az ókori rómaiak és görögök is kihasználták, a sportolók sportesemények előtt, a katonák háborúba vonulás előtt fogyasztották. A 6. század körül jutott el Kínába és Indiába, ahol ma is használják terápiás célokra.

Az idők során összefüggésbe hozták jóval és rosszal is. Egyes babonák szerint miután a Sátán elhagyta az Édenkertet, a bal lábnyoma mentén fokhagyma, a jobb mentén hagyma nőtt. Más európai babonák a fehér mágia elleni védelemként, a vámpírok, démonok, vérfarkasok elleni eszközként tekintettek rá. A hinduizmus és dzsainizmus szerint stimulálja a testet, növeli a vágyat.

Ma az egyik legnépszerűbb fűszernövény, az orvosoknak/brit tudósoknak köszönhetően elismert a gyógyhatása és alig van olyan konyha a világon, amelyben ne kapna szerepet. Így van ez nálunk is, az egyik legkedvesebb alapanyagunk, teszteltük is már, ahol a kínai bizony elvérzett, de még ültettünk is - szeretjük nagyon, mint minden rendes ember.
.
Gyógyhatás

Nincs olyan ember, aki ne hallott volna legalább egy olyan dologról, amelyet gyógyít a fokhagyma. Orrdugulás, megfázás, láz, hasfájás - ez csak az amatőr kezdet. Afrodiziákum, köhögéscsillapító, antioxidáns, antibakteriális, gombaölő, vérnyomás-szabályozó, vérhígító, féreghajtó hatású. Természetes immunerősítő, kordában tartja a koleszterinszintet, gyulladásgátló, rákmegelőző, magas A-, B-, C-, E-vitamin tartalma van. A telet napi egy kanál méz és egy gerezd fokhagyma keverékével jó eséllyel megúszhatjuk megfázás nélkül. Jó barátunk, érdemes rendszeresen fogyasztani.

Mihez illik?

Nyersen csípős, de tél végére a tárolás miatt keveredik hozzá egy kis kesernyés utóíz, ami nyáron, frissen nincs benne. Határozott, karakteres ízű fűszer, nem hiányozhat sült húsok, zsíros kenyér, szalonna, pirítós, hal mellől. Ha egészben használják, mondjuk, sült hús mellé, egészen édes lesz a fokhagyma íze, amiért felnőtt emberek is harcolni fognak az asztalnál. Ha felaprítják, pirítják, akkor vigyázzanak, nehogy megégjen, akkor ugyanis megkeseredik, és az egész étel átveszi az ízét - csak úgy, mint a leégett pirospaprikáét.

Készülhet belőle leves, mártás, abálhatják (receptek itt), füstölhetik, és létezik a fermentált, fekete változata is (egészben, légmentesen zárt üvegben, hatvan fokon kb. 40 nap alatt készül el, amely alatt megfeketedik, az íze intenzívebbé válik). Fokhagymaevés után az illatot a mentolos rágón túl egy kávészem elrágcsálásával palástolhatják - ez azonban nem érvényes a bőrből való kipárolgásra, ami akár még másnap is érezhető.

Receptek fokhagymával: