Vágólapra másolva!
A sáfrány a világ legdrágább fűszere, egy grammhoz 150 virág szükséges, mégis érdemes kipróbálni, hiszen egy csipetnyi is feldobja az ételet. Egykor afrodiziákumként tekintettek rá, a pestis ellenszerének tartották, ruhát festettek vele, de mi inkább fűszerként használnánk. Sáfránytörténet Kleopátrától napjainkig.
Vágólapra másolva!

Forrás: AFP/Francois Lo Presti
Forrás: AFP/Francois Lo Presti

A sáfrányt (Crocus sativus) többnyire a világ legdrágább fűszereként ismerjük - nem véletlen, hiszen a sáfrány a nősziromfélék családjába tartozó virág bibéje, amelyből virágonként három darab nő, és ez a növény két hétig virágzik ősszel. A virágokat napfelkelte előtt szedik le, mielőtt kinyílnak. 1 gramm sáfrányhoz (ez kb. 3 euró) nagyjából 150 virág, 1 kilóhoz 150 ezer virág szükséges, ami csaknem 2 millió forint. De persze a sáfrányt nem kilószámra használjuk, 1 gramm is sokáig elegendő, ugyanis intenzív aromája és színezőképessége miatt nagyon kevés elég belőle.

Régóta ismert növény, említik a Bibliában, indiai szent iratokban, az ókorban pedig fűszerként, gyógyszerként, színezőanyagként használták. Az ókorban babonák, rituálék fűződtek különleges tulajdonságaihoz: afrodiziákumnak vélték, ezt a hatását a görögök sáfrányos fürdővel próbálták elérni, a perzsák búskomorság elkerüléséhez sáfrányt szórtak az ágy köré, vagy forró teába keverték.

A rómaiak idején jelentős növény volt, de a birodalom bukása után vesztett értékéből. A Földközi-tenger mellékén arab kereskedők terjesztették, ahonnan később más európai országok konyhájába is bekerült. A 14. században a pestis ellen sáfrányból készült orvosságot használtak, így igen keresett alapanyagként tartották számon - egy sáfrányos gyógyszerszállítmány elrablása miatt 14 hétig tartott a "sáfrányháború". A 15. században komolyan vették a sáfrányhamisítás bűnét, egy asszonyt elevenen elástak, egy férfit pedig máglyahalálra ítéltek miatta. Németországban még olyan törvényt is hoztak, amelynek alapján sáfrányhivatalok és ellenőrök felügyelték a termék valódiságát.

Ma már kevésbé elterjedt és használt fűszer, ami valószínűleg a termelés körülményességének, és más fűszerek elterjedésének köszönhető. Főként mediterrán országok termelik, közülük Európában Spanyolország (Valencia) a legjelentősebb.

Gyógyhatás

Gazdag olyan vitaminokban, mint az A- és C-vitamin, folsav, niacin (B3 vitamin), riboflavin (B2 vitamin). Olyan ásványi anyagokat tartalmaz, mint réz, vas, kálium, kalcium, magnézium, mangán, vas, szelén és cink. Aktív összetevőinek köszönhetően használták görcsoldóként, emésztési zavarok ellen és antidepresszánsként is. Jótékony hatással van a szív- és érrendszeri betegségekre, csökkenti a koleszterinszintet, és köhögés ellen is hatásos. Egy újabb tanulmány szerint segít a májrák kialakulásának megelőzésében.

Mire használjam?

Olcsó sáfrány nem létezik. Ha olcsón jutnak hozzá (mint ahogyan piacokon lehet látni) az valószínűleg parasztsáfrány, vagyis sáfrányos szeklice. Ez is nagyon szép növény, ám a valódi sáfrányhoz képest kifejezetten narancssárga, íze pedig egyáltalán nincs. A sáfrány inkább mély, sötétbordó, vékony, hosszú szálú, míg a sáfrányos szeklice világosabb, kicsit vaskosabb.

Tehát a valódi sáfrány nemcsak színez, hanem karakteres, füstös karaktere kicsit kesernyés, sőt édeskés. Húslevesben, vízben, tejben kell áztatni felhasználás előtt (ez receptenként változik), mivel így oldódnak ki igazán aromái. Leginkább a mediterrán gasztronómia használja, ezen kívül az indiai konyha ízesít vele, akár édességeket is. Nagyon drága, viszont tényleg csak pár csipet kell belőle egy húsleves, paella, halétel vagy rizottó ízesítéséhez. Ehhez a libasülthöz pedig kiváló.