A szervizdíj nem borravaló

Nyolc éve itthon is legálisan számlázható a szervizdíj, amelyet eredetileg a borravaló kifehérítésének szándékával vezettek be. Az eltelt idő ellenére sokan vannak még, akik nem tudják, mi a különbség a két fizetési tétel között, nem ritka, hogy a szervizdíjat egyfajta kötelező borravalónak tartják.

A szervizdíj és a borravaló közötti legmarkánsabb különbség az önkéntesség: míg az utóbbi teljes egészében a vendégre van bízva, az előbbi rögzített tétel, a felszolgált étel és ital ára mellett a kiszolgálás díja. Tiltakozni ellene pontosan olyan, mint beülni egy étterembe, megrendelni a vacsorát, majd tiltakozni az ellen, hogy annyit kérnek el a desszertként fölszolgált medvehagymás macaronért, amennyi az étlapra van írva.

Borravaló: már nem kötelező, de ajánlott

A borravaló hazánkban több száz éves múltra tekint vissza, eredetileg törvény írta elő: szerepe az adásvételi szerződések végén fogyasztott bor árának fedezése volt - ezeket a szerződéseket ugyanis a XV. századtól legalább egy liter bor elfogyasztásával érvényesítették. A törvényi kötelezettség később megszűnt, de a borravaló hagyománya nagyon mélyen megmaradt a magyar néplélekben: gyakorlatilag a legtöbben mindig automatikusan hozzátesznek 10-12 százalékot a számla végösszegéhez. Akkor is, ha nem különösebben elégedettek a szolgáltatás minőségével, pedig ez az összeg a fogyasztó nagyfokú elégedettségének kifejezőeszköze. Önként, dalolva ezzel kommunikálhatjuk, mennyire ínyünkre volt az ebéd, a felszolgálás, a csempe színe a mosdóban. Ettől függetlenül ész nélkül osztogatjuk.

Ahogy az egyik rutinos étterembe járó megkérdezettünk frappánsan megfogalmazta: "Ha az emberek nagy része következetesen csak akkor adna borravalót, amikor elégedett a szolgáltatás minőségével, egészen biztos, hogy egyik napról a másikra kitisztulna a pincérszakma. Mint ahogy az éttermek minősége is rohamosan javulni kezdene abban a pillanatban, ha mindenki visszaküldené a rosszul elkészített fogásokat, és nem a bajszuk alatt dörmögve megennék."

A felszolgálóknak közvetlen érdekük fűződik ahhoz, hogy minél több borravalót kapjanak: a legtöbb hazai helyen a munkaadó a borravalót bekalkulálja a munkabérbe, de ezt nem úgy kell elképzelni, hogy a pincérnek van egy fizetése, és a borravaló ezen felül jár neki, jutalomként. (Tíz éve abban a szakmában dolgozó kollégánk említette, bezzeg akkoriban a jattot arányosan szétdobta a személyzet.) A tulajdonos a borravalót - fejben - a munkabérből vonja le, tehát, ha mondjuk egy pincér egy hónapban ötven forintot keres, és egy hónapban ötvenforintnyi borravalót hoz be, akkor az a tulajdonosnak nem kerül semmibe, az ötven forint után egy fillér áfát, adót, semmit sem kell befizetni, öröm, boldogság van. Ha viszont nem hoz be borravalót, baj van.

"Ha egy pincér folyamatosan kevés vagy nulla borravalót kap, akkor ott felmerül a lehetősége, hogy rosszul bánik a vendégekkel, vagy lopja a pénzt" - mondta egy belvárosi hely üzletvezetője. "Mindkét esetben lépnie kell a tulajdonosnak."

Szervizdíj: külföldön természetes, itthon szokatlan

Magyarországon 2005. október 1-jéig nem létezett a szervizdíj - legalábbis törvényesen -, de a szorgos étteremlátogató beleszaladhatott olyan helyekbe, ahol felszámoltak 10-12 százalékot felszolgálási díj címén, gyakran úgy, hogy még az étlapon sem volt feltüntetve.

A lehetőség legálisan egy 2005-ös minisztériumi rendelet hatálybalépése óta áll fenn. A rendelet alapján a vendéglátóhelyek maguk dönthetik el a felszolgálási díj mértékét, az egyetlen követelmény, hogy azt az étlapon minden esetben föl kell tüntetniük. Mivel ezt a tételt a számlán is minden esetben szerepeltetni kell - tehát tartalmaz áfát - a rendelet meghozói valószínűleg a borravaló címen mozgó, fekete bevételek egy részét szerették volna kifehéríteni, de nem különösebb sikerrel, hiszen akkor az éttermek java részének eszébe sem jutott szervizdíjat fölszámolni. Ez a mérsékelt érdeklődés, tekintettel a magyar néplélek fent említett, borravaló szempontjából kényszeresen adakozó természetére és a borravaló nem létező adótartalmára, senkit sem lep meg, hiszen ezzel szemben a borravalóval hasonló arányban beszedhető szervizdíj után adózni kell, és kötelező kicsengetni, amit nagyon nem szeret a magyar vendég.

Utálom a szervizdíjat - mondta az egyik megkérdezett -, főleg, mert az a tapasztalatom, hogy azt csak bújtatott áremelésre használják. Vagyis, ahol bevezetik, ott nem levonnak mondjuk 10 százalékot a kajaárból, és felszámolnak 10 százalék szervizdíjat - pedig csak annyi a különbség, hogy mire osztod a költséget. Ahol azt látom, hogy a kajaár is "normális", és még plusz szervizdíj is van, ott nem adok borravalót, vagy csak nagyon keveset. Kivéve persze, ha annyira kiemelkedő az étel vagy a felszolgálás.

A vendéglátóhelyek pont ettől a kedvezőtlen reakciótól tartanak, bár Niszkács Anna, a szervizdíjat itthon elsőként bevezető Onyx étterem marketing- és PR-menedzsere azt mondta, annak idején nem tapasztaltak komoly ellenkezést vagy negatív visszajelzéseket, inkább értetlenkedtek, mert azt hitték, hogy ez egyfajta rájuk erőszakolt borravaló. "A szervizdíj és a borravaló két teljesen külön dolog. Mi a szervizdíjat a Gerbeaud-ban és az Onyxban az országban elsőként vezettük be, akkor a törvény által maximált mértékben. Jelenleg az Onyxban a számla végösszegének 15 százaléka szervizdíj, előre megrendelt, csoportos menü esetében 12 százalék. Nagyon heves reakciókkal nem találkoztunk eleinte sem, értetlenkedés viszont még mindig akad, főleg magyar vendégek részéről. A külföldiek általában tisztában vannak a szervizdíjjal, még akkor is, ha nem olyan országból jönnek, ahol ez általános. A hazai értetlenkedés főleg annak szól, hogy még mindig keverik a borravalóval, pedig a kettő nem ugyanaz. Olyannyira nem, hogy a szervizdíj például nem szűri ki teljesen a borravalót, bár természetesen csökkenti" - mondta Niszkács.

A hazai éttermek közül sokan a külföldi vendégek miatt vették fel a szervizdíjat, hiszen nem egy esetben fordult elő, hogy a vendég - elsősorban külföldiekről van szó - azért nem adott borravalót, mert ez számára nem szokványos dolog, bár mind a szervizdíj, mind a borravaló megtalálható más országokban is. A nemzetenkénti eltéréseket számtalan grafika, infografika dolgozta már fel, és több útikalauz is kitér rá, de az 5-10 százalék vagy a nagy semmi a két jellemző út, a hazánkban honos 10-15 százalék ritkaság - az Egyesült Államokban lehet akár 20 százalék is -, de van, ahol el sem fogadják a borravalót.

Mire figyeljünk?

A szervizdíjat és annak mértékét minden esetben föl kell tüntetni az étlapon. Azt is érdemes megnézni, hogy az összeg a számla végösszege fölött értendő, vagy már az étlapon látható árakba beleszámolták. Ha olyan helyen eszünk, ahol nincs szervizdíj, minden esetben fontoljuk meg, hogy adunk-e borravalót. Ha nem, érdemes elmagyarázni az üzletvezetőnek, hogy miért döntöttünk így (nem a pincérnek, hanem az üzletvezetőnek), hátha olyan probléma adódott, amin javítani tudnak.