Vágólapra másolva!
A szerecsendióért egykor gyarmatosítók harcoltak, olyan értékes volt, mint a bors, afrodiziákumként és a pestis ellenszereként tekintettek rá. Ma már elterjedt fűszer, amit legfeljebb az tesz félelmetesen izgalmassá, hogy kilószám fogyasztva mérgező.
Vágólapra másolva!

Forrás: Táfelspicc

A szerecsendió (Myristica fragrans, angolul nutmeg) Új Guineáról származik, Indonéziában, Nyugati-Indiában, Mauritiuson, Brazíliában és Madagaszkáron termesztik. Kis termetű örökzöld fáról származik, nem igazi dió, hanem a sárga, húsos termésben elhelyezkedő mag. A terméshús is ehető, bár ehhez csak a termőterületeken lehet hozzájutni.

A magot és ennek a magköpenyét, vagyis a szerecsendió-virágot (macidis flos, angolul mace) használjuk fűszerként. A maglepel eleinte gyönyörű piros, szárítás után rózsaszínes-sárgás lesz. A szerecsendióhoz hasonlóan aromás, viszont annál erőteljesebb, egészben vagy őrölve kapható.

Forrás: Táfelspicc

A szerecsendió-virág

A szerecsendió egy indonéz szigetről, Bandáról származik, már i.e. első században említi idősebb Plinius római író. Eleinte gyógyszerként volt népszerű, az indiai védikus írásokban fájdalom- és lázcsillapítóként, arab írásokban gyomorbántalmak gyógyítására és afrodiziákumként szerepel. A borshoz hasonlóan nagyon értékes fűszernek számított, kereskedtek vele, pénzként használták, és hihetetlenül drága volt: egy 14. századi német ártábla alapján 1 font (45 dkg) szerecsendió hét kövér ökröt ért.

A 16. század elejéig az arabok kezében volt a fűszerkereskedelem, őket Vasco da Gamanak és a tengeri útvonalak felfedezésének köszönhetően a portugálok váltották fel, majd a szegfűszeg esetéhez hasonlóan a hollandok vették át az uralmat a fűszer felett a 17. században. Ennek a monopóliumnak a britek és egy francia kertész (Pierre Poivre, aki Mauritiuson hozott létre szerecsendió-ültetvényt) vetettek véget a 18. század végén. Az új ültetvények által elterjedt, így az ára is jelentősen vcsökkent.

Gyógyhatás

A szerecsendió értékéhez hozzátett az is, hogy afrodiziákumként és gyógyszerként is használták: a középkorban úgy tartották, a pestis egyik ellenszere, ezért hisztérikusan keresték, valamint a bolhákat is szerecsendióval írtották. Kis mennyiségben jó hatással van a vérnyomásra, gyomornyugtató, köhögéscsillapító, ha túl sokat használnak belőle hányingert, erős szívdobogást, szédülést és fejfájást okozhat. A szerecsendió nyersen (kereskedelmi forgalomban nem kapható) nagy mennyiségben fogyasztva bódító hatású és hallucinogén, sőt halálos is lehet, ehhez viszont tényleg kilószám kell fogyasztani.

Mihez illik?

A szerecsendiót fás, csípős aromájú illatos fűszer, burgonyához, tojásos ételekhez, spenóthoz, padlizsánhoz, sütőtökhöz és húsokhoz is jól illik, a besamelmártás egyik elengedhetetlen ízesítője, túladagolva viszont nagyon el tudja rontani az ételt. A diós, gyümölcsös édességekhez és a tojáslikőrhöz,forralt borhoz is illik. Egészben érdemes vásárolni, úgy sokkal erősebb az aromája és kevesebb is elég belőle, kis üvegben tárolva évekig is eláll.

A szerecsendió-virág sokkal erősebb, mint a mag, így kevesebb is elég belőle, szép színt ad a húslevesnek, de használhatják szárnyasok, húsok, édességek ízesítésére is. Enyhén fahéjas, borsos íze van, felvágottakba, kolbászok fűszerezésére is használják.

Receptek szerecsendióval: