Magyar eper a spanyol ellen

A hazai eperszezon elkezdődött ugyan, de az igazán finom, szabadföldi eprekre még várni kell. Aki nagyon nem bír magával, választhat az olcsóbb import és a valamivel drágább fóliás hazai között. Rögtönzött kóstolótesztünk alapján viszont egyértelmű, hogy megéri várni.

Hétféle epret kóstoltunk, magyart és import spanyolt egyaránt (a spanyolnak van most a szezonja, már ami az importot illeti), és az egyetlen tanulság, hogy jelenleg egyik sem igazán jó. Vannak édesebb, sőt kifejezetten édes és finom szemek, de általában mindegyik csomagban inkább a savanykás, vízízű darabok domináltak. A hazai-import vitát eldönteni íz alapján lehetetlen, a spanyol eprek között talán valamivel több volt az édes, de nem annyival, hogy ez komoly versenyelőnyt jelentsen, netán ki tudjuk jelenteni, hogy inkább megéri azt vásárolni.

A Lehel piacon szamócaként árult kisebb szemű eper ízében is és illatában is inkább negatíve különbözött az ugyanannál az árusnál eperként árult, nagyobb szemű gyümölcstől. A szamócának kicsit földesebb illata volt, mindenképpen kevésbé intenzív, és kifejezetten vízízű volt. Az eper néven árult gyümölcs valamivel jobb, érettebb, intenzívebb ízű, de igazából teljesen fölösleges úgy csinálni, mintha egy rendes vakteszten bármiféle különbséget tudtunk volna tenni a tételek között. Mindegyikben voltak jobb és rosszabb darabok, a spanyolok között valamivel több volt az édes, de ennyi.

A spanyol epreken érezhető volt a határozott tartású, kemény szerkezetű gyümölcshús, ami kevésbé lédús. Az import ellen szól, hogy a dobozokban több volt az összenyomódott, romlásnak induló darab, nem ritkán a komoly penész, amitől ehetetlenné vált a doboz jó része - ha ezeket kivennénk, és úgy számolnánk újra az árat, már egyáltalán nem biztos, hogy olyan jó vétel. Egy részük ráadásul teljesen éretlen volt, hiszen az import epreket éretlenül szedik le, útközben érik be, ami szintén ellene szól, és ezt a hazai szabadföldi eper beérésekor - május vége - is érdemes majd észben tartani, és nem meggondolatlanul az olcsóbb importra utazni, mert az esetünkben sokkal drágább is lehet, amikor kicsomagolják.

Eper, szeder szamóca

- Eper az, ami a fán terem, és ami a földön terem, az a szamóca.
- Nem, ami a földön terem az a földieper, és ami a fán terem, az a szeder.
- Nem, mert ami a fán terem, az is eper, ami a földön terem, az is eper, ami az erdőben terem, az a szamóca, és ami tüskés bokron terem, az a szeder.

Az eper-szamóca-szeder kérdéskör pontosan olyan, mint az egres-köszméte-piszke, a tócsni-lapcsánka vagy a petrezselyemgyökér-probléma.

Ha a jelenleg érvényes tudományos nyelvhasználatot vesszük alapul, akkor a fán termő epret, amit például a Dunántúl egyes részein szedernek hívnak (latinul Morus), nevezzük epernek. Ennek fája az eperfa, ami például feketén bólingat Arany János Családi Körében. Az eperfának fehér és fekete termése lehet, ezeket latinul Morus albának illetve Morus nigrának nevezik. Ezzel szemben a szamóca kifejezést a rózsafélék családjába tartozó Fragariára használják. Ez az az általában piros gyümölcs, amelynek most szezonja van, és a földön terem.

A szeder pedig hivatalosan a szintén rózsafélék családjába tartozó Rubus, amely tüskés bokrokon nő. A köznyelv és az azt beszélők persze nem különösebben érdeklődnek az ilyen botanikai finomságok iránt, és a hivatalos szamócát gond nélkül eprezik és földieprezik, a vadon, erdőszélen termő rokonát, az erdei szamócát pedig szamócának (hivatalos latin neve Fragaria Vesca) nevezi. A faepret pedig szedrezi, akár fehér, akár fekete. Az biztos, hogy amit a piacon az eper mellett szamócaként árulnak, általában sosem a vadon termő erdei szamóca, hanem apróbb szemű földieper.

Ezeket kóstoltuk:

Szamóca (Lehel piac, 500 Ft/kg)
Magyar eper (Lehel piac, 800 Ft/kg)
Spanyol földieper (Auchan, 588 Ft/kg)
Magyar földieper, Eperkertész "Tavasz varázsa" (Auchan 1596 Ft/kg)
Magyar földieper (Tesco 1596 Ft/kg)
Spanyol földieper (Tesco, 1316 Ft/kg)
Magyar földieper (Tesco, termelte Nemes Nagy Zsolt, 1497 Ft/kg)