Mari néninek nem kell félnie

2013.05.23. 13:15

Ésszerű és érthető lépés vagy a vetőmaglobbi nagy húzása? Az EU-s vetőmag-szabályozással az a legnagyobb baj, hogy nem tudni, kiket fog érinteni, de a saját célra megművelt veteményes nincs veszélyben. Egyelőre.

Forrás: AFP/Patrick Pleul

Átláthatóságot, hatékonyabb ellenőrzést, a szabványok megfelelőbb alkalmazásának biztosítását ígéri az Európai Unió Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága abban a dokumentumban, amely az Intelligens szabályokkal a nagyobb élelmiszer-biztonságért: a Bizottság mérföldkőnek számító intézkedéscsomagot javasol Európa agrár-élelmiszeripari láncának korszerűsítése, egyszerűsítése és megerősítése érdekében címet viseli, és amely miatt Németországban már online petícióval tiltakoznak. A dokumentum az élelmiszer-biztonság fontosságával indokolja a tervezetet (mondván, ez a "a fogyasztói bizalom és az élelmiszer-termelés fenntarthatóságának alapvetően fontos feltétele") - a tiltakozást közzétevő civil szervezet viszont a vetőmaglobbit sejti a tervezet mögött, és a növénytermesztés változatosságát félti.

A tervezet deklarált céljai között nem szerepel ugyan a hobbikertek szabályozása (vö. Mari néni veteményese egyelőre nincs veszélyben), viszont a forgalomba kerülő zöldségek és egyéb növények szabályozása igen (ha Mari néni szeretné a Lehel piacon eladni a paradicsomát, akkor majd eleget kell tennie az előírásoknak).

Azt szabályozná, ami működik

A tervezet jelenleg látható egyik legnagyobb problémája - mondta el a Táfelspiccnek Domonyai András, a Monjardin! projekt alapítója - hogy egyáltalán nem tiszta, milyen mélységekig szeretnék szabályozni a jelenleg abszolút működő piacot. Noha a dokumentumban hangsúlyozzák, hogy: "A Bizottság különleges figyelmet fordít az intézkedések kkv-kre és mikrovállalkozásokra gyakorolt hatására, akik mentességet kapnak a szabályozás legköltségesebb és legtöbb terhet jelentő elemeinek hatálya alól."

A legnagyobb baj ezzel a javaslattal, hogy az érintettek köre is tisztázatlan egyelőre, és a végrehajtási körülmények sem ismertek. Továbbá igen zavaros a törvény célja is - mondta Domonyai. Elképzelhető, hogy a cél eredetileg a nagy termelőket érintette volna, de ennek túl sok értelmét nem igazán látja Domonyai. Aki igazán nagy területen gazdálkodik, az most sem fog a visszavetett vetőmaggal bajlódni. Ha van több ezer hektárnyi földem, amin mondjuk kukoricát vagy búzát termelek, akkor biztosan nem kockáztatnám a terméshozamot gyengébb minőségű, visszavetett vetőmaggal. Főleg, mivel ekkora méreteknél a vetőmag ára sokkal kisebb anyagi problémát jelent, mint egy esetlegesen rossz hozam.

A tervezet jelenlegi formájában nem érinti a hobbikertészeket: "A magánkertekben használt vetőmagokra nem vonatkoznak uniós jogszabályok, így a hobbikertészek továbbra is bármilyen növényi anyagot megvásárolhatnak, és kis mennyiségben értékesíthetik azok magvait. Az új szabályozás egyértelművé fogja tenni, hogy a nem üzletszerű tevékenységet folytató termelő (lásd magánkertész) szabadon cserélhet vetőmagot egy másik magánkertésszel, az ilyen típusú ügylet nem tartozik a rendeletjavaslat hatálya alá."

A javaslat egyfelől a vetőmagok ellenőrzött forrásból való használatát tenné kötelezővé, másfelől a kereskedelmi forgalomba kerülő növényfajták regisztrációját. "Az ellenőrzött forrásból való vetőmag azt is jelenti, hogy nem lehet fölszedett magból visszavetni a növényt, hanem minden évben vásárolni kell a vetőmagot" - mondja Domonyai. "Ez olyan nagyon sokat nem fog lendíteni a vetőmag-kereskedelmen, ugyanis az igazán nagy méretekben termelők eddig se nagyon vesződtek a magok visszavetésével."

Kihalhatnak a tájfajták

A rendelkezés egyik sokat kritizált következménye számos tájfajta kihalása lehet. Tájfajtának az olyan növényeket nevezik, amelyek egy adott tájegységen belül régóta teremnek (ilyen például a makói hagyma vagy a cecei paprika). Ezek nem olyan fajtatiszta növények, mint a keresztezések során, fajtanemesítéssel létrehozottak, hanem genetikailag változatosabbak. "Nincs olyan nagy hozamuk, mint a kifejezetten erre nemesített növényeknek, viszont amit hozamban elvesztenek, azt behozhatják más területeken. Például sok helyen fölfedezték, hogy egy-egy ilyen tájfajtának komoly marketing- és turisztikai értéke lehet. Van egy baszk tájfajta paprika, az espelette, ami ugyan nem hoz olyan sok termést, mint egy tenyésztett fajta, viszont turistáknak, különlegességre vágyóknak többszörös áron el lehet adni, tehát tulajdonképpen nem sokkal rosszabb üzlet, mintha nemesített paprikát termesztenének" - mondja Domonyai.

Regisztrációval izzítani tovább a bürokráciát

Ami a civil szervezetnél kiverte a biztosítékot, az a belengetett regisztrációs kötelezettség. Ez ugyanis szinte minden esetben komoly terhet ró a növényt bejegyeztetni kívánó gazdára: a bürokratikus intéznivalók mellett például az adott növény vetőmagjából mintát kell szolgáltatni. Ez a minta nem kevés: a javaslat angol nyelvű verziójában ugyan konkrét mennyiség nem szerepel, de a hazai példából kiindulva több kiló is lehet.

A szabályozás ugyanis itthon sem lenne teljesen újdonság: 2004 óta életben van az az FVM-rendelet (a növényfajták állami elismeréséről), amely a növényfajták állami elismertetésének menetét szabályozza. Igaz, hogy ez semmilyen szempontból sem érinti a háztáji termelőket vagy azokat, akik a maguk számára termesztenek zöldséget, gyümölcsöt. A rendelet előírja azt is, hogy mennyi magot kell biztosítani az engedélyeztetéshez. Ez növényenként változó, 05-6,5 kg közötti mennyiségekkel érdemes kalkulálni (burgonya esetén 300 darab gumóban határozták meg a szükséges mennyiséget). Ez már önmagában problémát jelenthet: ha valaki ugyanis kisebb gazdaságot vezet, nem biztos, hogy olyan könnyen tudna biztosítani akár egy kiló vetőmagot is. De még ha ezt megoldaná, egyáltalán nem biztos, hogy sok értelme lenne. "Például az sem garantált, hogy a mintaként beadott magot szakszerűen szárították ki" - teszi hozzá Domonyai.

Ha a szabályozás egészen a legkisebb termelői egységekig, tehát a saját célra termelő vagy eladásra, de kis mennyiséget termelőkig is elér, az a jelenlegi állás szerint elképesztő terheket róna az ellenőrző szervekre. "Ha arra lesz energiája, ideje és anyagi forrása a gépezetnek, hogy tényleg szigorúan és következetesen végigvigye az ellenőrzést mindenhol, akkor arra is lehetne, hogy ingyenessé tegye a regisztrációt - egészen biztosan nem kerülne többe. Főleg, ha valóban az a cél, amit a szövegben állítanak: "Hogy biztosítsa Európa termesztett növényeinek és erdeinek termelékenységét, alkalmazkodóképességét és sokszínűségét, valamint hogy megkönnyítse az ezekkel való kereskedést." Ezért tűnik jelenleg úgy, hogy a rendelet lobbiérdekek mentén nyerte el végleges formáját" - mondja Domonyai.