Mi a vacsora, drága? Mi lenne? Arzén

mérgezés a konyhában, ételmérgezés, gyilkosság, egy nőm csokoládékrémet készít a konyhában a
Vágólapra másolva!
Arzénnal mindig szerettek ölni a nők. Volt, aki válás helyett használta, volt, aki tömeggyilkosságra.  
Vágólapra másolva!
Vajon mit kever bele? Forrás: AFP/Roger-Viollet

Észrevétlenül mérgezni a nők tudtak a legjobban. Természetesen étellel álcázva. A történelem során a nőknek nem sok lehetőségük volt, hogy önállóan rendelkezzenek az életükkel, saját vagyont szerezzenek, megszabaduljanak zsarnokoskodó családtagjaiktól, hűtlen, erőszakos, büdös férjüktől, vagy egyszerűen csak kilépjenek a háztartási robot szerepéből. A legtöbben tűrtek, szültek és elfogadták, hogy az élet szívás.

A kilátástalanság és az erkölcstelenség kombinációja azonban mindig felvetett egy másik lehetőséget: a gyilkosságét. A nő pedig, ha csendben és feltűnésmentesen akart ölni, mérget használt. Ahhoz, hogy a mérgezés természetes halálnak tűnjön, betegségnek kellett álcázni, vagyis hosszan, kis dózisokban, észrevétlenül adagolni. Persze a múlt tele van olyan sztorikkal is, amikor az asszonyok nem adtak a látszatra, egyszeri, nagy adag méreggel szabadultak meg azoktól, akik a terhükre voltak. Ez ráadásul a halottkémek elterjedése előtt nem is volt nagyon kockázatos.

Mit tud az arzén?

A méregkeverés történetében rengeteg gyilkos szer bukkant fel az olyan természetes anyagtól kezdve, mint a csattanó maszlag, egészen a higanyig. A legismertebb méreg azonban mindig is az arzén volt. Az arzént már az ókori görögök is használták, többek között a fekélybetegség gyógyítására. Később, a 19. században, szifiliszre, lumbágóra, epilepsziára is adták az orvosok. A kőszénben, agyagban, talajban is megtalálható anyagra ugyanis egészen kis mértékben szüksége van az emberi szervezetnek, nagy dózisban azonban halálos.

Először csak hasfájást okoz, égető érzést a nyelőcsőben, majd jön a hányás, a véres hasmenés, a hideg és nyirkos bőr, alacsony vérnyomás, esetenként kóma, aztán a halál. A halál konkrét oka ilyenkor a kiszáradás. Ha hosszabb ideig, kisebb dózisokban adagolják, először csak a gyengeség és fáradtság jelentkezik, későbbi idegi károsodás és átmenti bénulás következik, végül szívelégtelenség viszi el az áldozatot, vagy a legyengült immunrendszer bukik el a fertőzésekkel szemben. A méreg adagolása nem könnyű, van, aki meglepően jól tolerálja, és van, aki kis dózisba is gyorsan belehal.

A féltékenységen túl

A történelem során számos indokból öltek a nők. Volt, akinek talán a karrierje útjában állt a férje, volt, aki szakítás helyett inkább megölte szeretőjét egy pohár forró csokival, és akadt olyan is, aki az agresszív urától szabadult meg. A legdurvább esetek azonban mégis azok, ahol az asszonyok sorozatban öltek: hatalomért, hobbiból vagy a szegénység miatt.

Csendes sorozatgyilkosok

A római Néró császár anyja, Agrippina volt az első nő, akiről sejteni lehet, hogy arzénnal tette el láb alól politikai ellenfeleit. Addig tisztogatta az utat fia karrierje előtt, míg végül Néró hatalomra jutott. Aztán pedig megölette az anyját.

Hasonlóan gátlástalanul szórta az arzént az 1600-as években Marie-Madeleine-Marguerite d'Aubray. A francia nemes lánya húszéves korában ment férjhez egy márkihoz, de nem sokkal az esküvő után beleszeretett egy hadnagyba. A lány apja rájött a viszonyra, és a Bastille-ba záratta a hadnagyot. A pasi egy ott raboskodó méregkeverőtől tanult meg bánni az arzénnal, majd a tudását megosztotta az őt apácaruhában látogató szeretőjével is. Az asszony aztán kórházi betegeken kísérletezett, hagyott is maga után számos halottat, majd amikor már profinak érezte magát, szép lassan mérgezni kezdte a saját apját. Az öreg szervezete ellenállt, állítólag csak a 29. adag arzén ölte meg. A márkiné ezután vérszemet kapott: megmérgezte a két bátyját, hogy többet kapjon az örökségből, megmérgezte a cselédeit, ha ügyetlenek voltak, végül meg akarta mérgezni a saját férjét is. A pletykák szerint ezt maga a börtönből kiszabadult szerető akadályozta meg, méghozzá ellenméreggel. Nem igazán volt kedve ugyanis feleségül venni az asszonyt. Bárhogy is, a márkiné végül a szeretője halála után lebukott, és lefejezték. Ezért kell jól elégetni a kompromittáló leveleket.

Szintén sorozatban gyilkolt az 1832-ben született brit Mary Ann Cotton, aki 41 éves koráig huszonegy embert ölt meg. Az asszonyt egy gyanakodó szomszéd buktatta le, aki nem értette, hogyan halhat meg ugyanabban az ismeretlen kórságban egy év leforgása alatt egy egész család. Mary Ann Cotton és férje 1871-ben költöztek egy kis brit faluba. Az asszonynak ez már a negyedik házassága volt (a harmadik férjétől el sem vált), és addig kilenc gyereke vesztette életét. Az új férj két fiút hozott a viszonyba, közös gyermekük 7 hónapos volt. Két hónappal később a férfit bélbajok vitték el, az asszony régi szeretője pedig beköltözött a házba. A következő egy éven belül mind a három gyerek meghalt, mint később kiderült: arzénmérgezésben. Mary Ann Cotton korábban legalább egy férjét és a saját lányát is megölte, és még egy tucatnyi kellemetlenkedő rokont.

A hazai mezőny

A fenti hölgyek azonban mind kispályások voltak Fazekas Gyuláné született Oláh Zsuzsanna, a nagyrévi bábaasszony mellett, aki a 20. század elején több száz gyilkosság elkövetésében segédkezett. Az első világháború után nem volt valami vidám a helyzet a magyar falvakban. Élelmiszer nem volt, a frontról hazaérkező férfiak egy része nem tudott többé dolgozni, az orvosi kezelésük viszont sok pénzbe került. A bába tanácsára hát az asszonyok sorban legyilkolták feleslegessé vált családtagjaikat.

Fazekas Gyuláné légypapírról áztatta le az arzént, és "mit kínlódsz vele?" felkiáltással rőzséért, pénzért, élelemért, munkáért osztogatta. Az asszonyok italba tették, lisztbe keverték, vacsorába szórták a mérget. Volt, aki a férjét, volt, aki az újszülöttjét ölte meg, és akadt, aki a teherré vált szüleit tette el láb alól. A sorozatos gyilkosságok közel húsz éven át tartottak, a balhé kirobbanásakor pedig egyedül Tiszazugban százötven exhumált tetemben találtak arzént. A környező falvak is érintettek volt a mérgezésekben, így a valódi áldozatok száma valószínűleg több százra rúg. A perben, amiről Móricz Zsigmond tudósított, hat nőt ítéltek halálra, nyolcan életfogytig tartó, ketten tizenöt évi fegyházbüntetést kaptak, három asszonyt további börtönbüntetésre ítéltek, hatot pedig felmentettek. Fazekas Gyuláné a csendőrök érkezésekor öngyilkos lett. Marólúgot ivott, és azonnal meghalt.