Minek pofozzuk szét a dinnyét?

2013.07.09. 16:12

Kezdődik a dinnyeszezon, amivel kezdetét veszi a nagy össznépi játék is, mostantól mindenki bőszen kopogtat, kongat, szagolgat, hogy kiderítse, melyiket érdemes hazavinni. De van-e ennek a szokásnak bármi értelme?

Forrás: MTI/H. Szabó Sándor

Nem sok olyan gyümölcs van a hazai piacokon, aminek az ízét, az állagát és az érettségét teljesen lehetetlen megállapítani a külsejéből, olyan nagy pedig, mint a görögdinnye, egy sincs. Márpedig ha egy többkilós gyümölcsöt vásárolunk, egyáltalán nem mindegy, hogy amit hazacipelünk, az mézédes és jó állagú, vagy kásás és uborkaízű.

A minél kisebb kockázatra törekvő vásárlói magatartás kialakította azokat a módszereket, amelyek segítségével kideríthető, hogy a vastag zöld héj mögötti gyümölcshús édes-e, vagy sem, túlérett-e, vagy sem. Kár, hogy ezek a módszerek nem működnek. Illetve működnek, csak máshogy.

"Kopogtatok és fülelek, hogy a megfelelő frekvencián kong-e, de ez csak szimbolikus gesztus, tisztában vagyok vele, hogy nevetséges babona. A dinnye minőségét az apámtól tanult ráolvasás biztosítja" - Zoárd

Lékelni szabad, szeletelni tilos

Noha az utóbbi években jelentősen visszaszorult a lékelés, jó, ha tudjuk, hogy elvileg van rá lehetőség. De csak ott, ahol adottak a feltételek, hogy ivóvíz minőségű vízzel mossák meg a dinnyét, az árus kezét és a lékelő eszközt minden lékelés után. A meglékelt, ám el nem adott dinnyét azonban tilos visszahelyezni a forgalomba, ami megmagyarázza a lékelés kihalását, és ez még akkor is érthető, ha alapvetően nem vagyunk hívei a hazai "tilos válogatni, tilos a gyümölcsöt fogdosni" zöldséges tempónak. 

 "Azért azt vegyük figyelembe, hogy a lékelés viszi rendesen a terményt. Ha valaki kibontat egyet, és nem viszi el, azzal túl sok mindent nem lehet kezdeni, ráadásul az sem garancia, hogy a második vagy a harmadik ízleni fog neki. Ezt egy árus nem engedheti meg magának, főleg, hogy egy nap több ilyen eset is előfordulhat, ami már komoly veszteséget jelent" - tudtuk meg egy zöldségestől.

A megbontott dinnyével túl sok mindent kezdeni ugyanis nem lehet: meg lehet próbálni szeletben értékesíteni (de csak ha adottak hozzá az ezt megengedő infrastrukturális körülmények), de még úgy is problémás. Nagy melegben a szeletelt dinnye jégen sem áll el túl sokáig, ráadásul itthon nem divat szeletben venni, úgyhogy teljesen kizárt, hogy napi negyed-fél dinnyénél többet el tudjon adni az árus ebben a formában, érthető, hogy nem erőltetik. 

Forrás: MTI/Lehoczky Péter

 

"Én kopogtatok, aztán röhögök magamon, és szagolgatni kezdek, a sárgadinnyénél az illat mindig beválik. A görögdinnyénél nem mindig, ott fogalmam sincs soha. Általában valamelyik darabbal szimpatizálok, kötődni kezdek hozzá, és megvásárolom. Fő a racionalitás!" - Franciska

 Kopogtatunk, de minek?

A kopogtatásról sokan azt gondolják, hogy a gyümölcs édességének, érettségének megállapítására való, pedig azt már brit tudósok komoly műszerekkel kimutatták, hogy a dinnye hangja és édességi értéke között az összefüggés korántsem olyan biztos, mint azt sokan hiszik.

A dinnyekopogtatás főként a kásás, szétesett belsejű dinnyék kiszűrésére szolgál, de gyakorlat és jó fül kell hozzá. A kásás dinnyét leginkább Lőrincnek (vagyis az augusztus 10. utáni időpontnak) szokás tulajdonítani, de kevésbé szerencsésebb évjáratokban, rossz időjárás mellett sokkal korábban belefuthatunk a rossz gyümölcsbe. "A dinnye elromolhat leszedés előtt és után is. A leszedés előtti megkásásodás általában termelési problémákra utal, túl sok vizet kapott a dinnye, vagy nem jókor szedték le, és megfőtt a napon. A másik probléma a nem megfelelő tárolás miatt állhat elő, ha ugyanis a gyümölcs sok nedvességet veszít, széteshet a belseje, ami szintén nem kívánt állagot eredményez. A dinnyénél az okozza a nagy gondot, hogy a kemény héj miatt nem lehet kívülről megállapítani, hogy a belsejében megindultak-e azok a folyamatok, amitől kásás, szétesős lesz" - mondta a Táfelspiccnek Domonyai András gasztrobotanikus.

"Nem nagyon futottam bele íztelen dinnyébe, mert paraszt vagyok. Figyelek az időjárásra is, és nem morgok, mint a bóhás kutya, hogy milyen rossz a dinnye. Ha egész tavasszal esett rá az eső, nap meg nem sütötte, mitől lenne édes?" - Emília

Görögöt kongatni, sárgát szagolgatni

Hogy a kopogtatáskor melyik hang jelzi a jó dinnyét, arra gyors közvélemény-kutatásunkat követően sem kaptunk megnyugtató választ. Egyesek szerint a mély hang a kívánatos dinnye jelzője, mások hordóhangot, megint mások pengő hangot emlegetnek. Ezek nagyon jól hangzanak, egy baj van velük: nem azt jelzik, amit gondolunk.

"Elméletileg és fizikailag a dinnye belsejében lévő cukor és víztartalom befolyásolhatja a kopogtatáskor adott hangot. De ugyanígy a mérete és a fajtája is" - mondja Domonyai.

Forrás: MTI/Bruzák Noémi

Sokváltozós képletről van tehát szó, ahol a változók (méret, érettség, cukor- és nedvességtartalom, fajta) mindegyike befolyásolja a dinnye hangját. Egy kisebb, de még nem érett dinnyének lehet ugyanolyan hangja, mint egy nagyobb, már túlérettnek. Ráadásul vannak olyan, elsősorban mag nélküli fajták, amelyek akkor számítanak érettnek, ha a belső szerkezetben kialakulnak a magok helyén az üregek, tehát olyan hangot fognak adni, mint a túlérett magos társaik. Pedig ezek pont akkor a legfinomabbak.

Az ütögetés a sárgadinnyénél még annyira sem működik, mint a görögnél, érthető tehát, hogy a felkészült vásárlóközönség ehhez a gyümölcshöz más módszertant dolgozott ki a minőség-ellenőrzésre. A sárgadinnyét vagy szagolgatni szokás ott, ahol a szár, vagy inkább annak helye van, vagy pedig finoman nyomkodni, és a puhaságból következtetni az érettségi állapotra, illetve édességre. "A sárgadinnyét én is szagolgatni szoktam, de csak azért, mert jó az illata" - mondja Domonyai. Igaz, ha egy jól beérett, szántóföldi, alig öntözött, kemény héjú sárgadinnye héja jól megvastagszik, túl sok illata nem lesz. Mégis, miután fölvágom, olyan, mintha méz lenne benne."

 "Csak sárgát eszem, a kacsnál szagolom, a módszer a nagyapámtól jön, aki elképesztően nagy spíler minden háztájiban. Ez nekem 100 százalékos: ha echte sárgadinnye az illata, és erős (és még puha is hozzá), akkor szinte rohad, hamar be kell tolni, ha egyáltalán. Ha édeskés illata van, az a tuti, se túl puha, se túl kemény, el is áll, meg nem is. Ha vizes az illat, akkor hagyni kell" - Rudolf

A rutin segít

A dinnyekopogtatás ügye persze nem teljesen reménytelen. Idővel és rutinnal, kellő számú, méretű és állapotú dinnyét végigkopogtatva ki lehet szűrni a jó dinnyét és a rosszat. Hogy mi ez a mennyiség? Maradjunk abban, hogy aki szeretné tökélyre fejleszteni a tudását, jól teszi, ha pár évre dinnyetermesztőnek áll.

"Szentesi dinnyetermelők például állítják, hogy ha valaki nagyon-nagyon régóta termeszt egy dinnyefajtát, akkor a hangjából egész pontosan tudni fogja a dinnye állapotát, de nyilván itt már arról a szintről beszélünk, amikor valaki mindent tud a dinnyéről. Sok mindent már abból meg tudnak állapítani, hogy milyen száraz a szára, mekkora a föld felőli részen a sárga folt, vagy éppen mennyire zöld a nap felőli oldal" - állítja Domonyai. Így aztán ha valakinek nincs hosszú évekig a keze ügyében annyi dinnye kopogtatásra, majd kontrollkóstolásra, mint a szentesieknek, akkor nem marad más, csak a lékelés. 

"Egyszerű a dolog, az oldalán tenyérrel megpaskolom, és ha szépen zeng, akkor érett, ha nem adja vissza, csak tompán puffan, akkor tök. Zöldséges voltam az egyik nyáron, akkor beletanultam" - Frigyes

Régen minden jobb volt

Marad tehát a vajákolás és az imádkozás, hogy finom legyen az a dinnye, mert a lékelést megnyugtatóan kiváltó tudományos módszer egyelőre nem áll rendelkezésünkre.

 "A lékelés a nyolcvanas években már csak afféle zárórítusa volt a dinnyevásárlásnak, tehát az ember előbb nagy szakértelemmel kongatott, kiválasztotta a megvásárolni kívánt dinnyét. Az árus - mivel úriember volt - ezt követően fölajánlotta a lékelést, a vevő pedig természetesen elfogadta a lehetőséget. Mind a ketten úgy tettek, mintha az aktusnak a rituális jelentőségen kívül bármi komoly tétje lenne, pedig én egyszer sem emlékszem, hogy otthagytunk volna dinnyét, mert az íztelen volt" - emlékezett vissza egy rutinos dinnyevásárló.