Honnan rendeljünk pizzát Budapesten?

Aszott sajtpocsolyák, tériszonyos feltétek és nagy felfedezések. Tizennégy budapesti étteremből rendeltünk pizzát, volt köztük olyan, amelyikbe a műanyagot is belesütötték, de akadt néhány kellemes meglepetés is. Mit lehet elrontani egy Margheritán, mit szól a futár kedvencéhez egy rutinos hulladékevő, és mit várhatunk nyolcszáz forintért?

Fotó: Origo

Édes Pepperoni Étterem & Pizzéria - Juhtúrós pizza (22 cm), 801 forint (Galambos Péter)

Az ideális olasz pizzáénál vastagabb volt a tésztája, de magyar viszonyok között azért visszafogott, szinte könnyű, nem maradtak meg a széléből elrághatatlan karosszériaelemek. A juhtúrós-csirkés feltét annak ellenére bejött, hogy alapvetően nem vagyok oda a juhtúróért. Talán a remek hagyma tette, amiből annyi volt a pizzán, hogy még egy tanyasi lagziban is megállta volna a helyét, de nem mondom meg, melyikben.

Pontszám: 10/7

Fotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Attaboy! Burger & Pizza - California pizza (30 cm), 1450 forint (Sarkadi Zsolt)

Néhány hete már rendeltem az Attaboy!-ból pizzát, az egészen finom volt. Azóta azonban valami megváltozhatott a helyen, mert ennek a pizzának annyi liszt volt alján, amennyiből kábé még egy ugyanilyet lehetett volna sütni, és a feltétnek is mintha tériszonya lett volna: nagyon nem mert közel menni a tészta széléhez, a pizza nagy része pedig száraz volt. Pozitívum, hogy a feltéthez használt cuccok elég jó minőségűnek tűntek.

Pontszám: 10/5

Fotó: Origo

Capitano Pizzéria - Futár kedvence pizza (32 cm), 1037 forint (Sáling Gergő)

Rutinos hulladékevő vagyok. Nem csak gyerekkoromból emlékszem élesen a lakótelepi konyhában rotyogó, kosárnak hazudott sült párizsira és társaira, de a középiskolában és az egyetemen is őszintén hódoltam a patkányburgerek élvezetének. Lelkesen vártam a Capitano bizarr fantázianevű pizzáját is (sajnos a telefont nem vették fel, így nem tudtam megkérdezni, miért pont így hívják), bár a megrendelés pillanatában ez a hely állt a legrosszabbul a visszajelzések alapján (65%). A neve alapján először azt hittem, hogy valami ilyen poén készül:

Ezzel szemben a fokhagymás-tejfölös alap - olívabogyó - sonka - lila hagyma kombó semmi igazi meglepetéssel nem szolgált. Fokhagyma nem nagyon volt benne, tejföl csak nyomokban. Egyébként a klasszikus magyar pizzastratégiát követte a Capitano: önmagában ehetetlen tésztán párizsitörmeléknek tűnő, enyhén megpörkölődött szélű, gépsonkaszerű anyag, öregemberesen aszott felületű, a napfény színében játszó sajtpocsolya, ami akár tojás is lehetne. És persze a hagyma mindent elnyom, ami szükségtelenné teszi, hogy bármilyen más íz érezhető legyen. Kicsit kihűlve egyfajta ozmotikus hatás lépett fel a feltétek között, amelyek homogén masszát alkotva lehetetlenítik el a fogyasztást. Felböfögve erősen hagymás hatást kelt, némi kategorizálhatatlan mellékízzel.

Pluszpont, hogy a futár jó fej volt, eleve nem lépett le, pedig csúnyán megvárakoztattam, ráadásul apróm sem volt, ami miatt nem kezdett reklamálni.

Pontszám: 10/3 - semmivel nem rosszabb, mint bármelyik tipikusan magyar házhozszállítós, hányásszagú pizza, viszont nem is jobb.

Fotó: Origo

Don Corleone Pizzéria - Tonhalas pizza (26 cm), 1100 forint (Straub Ádám)

Húsból jobbára csak halat fogyasztok, ezért pizzából is a halas fajtákat preferálom. A Corleone pizzásdobozán egyenesen George Clooney kínálja egy kemence mellett állva a kínzó éhségem csillapítására szánt pizzát.

Kellően meg van pakolva tonhallal és olívabogyóval is, egyedül a citromdarabkákat hiányoltam róla. Nekem a halételhez nélkülözhetetlen a citrom, így ez nagy szívfájdalom, de más kivetnivalót nem találok benne.

Pontszám: 10/7

Fotó: Sarkadi Zsolt - Origo

Etna 2 - Pizza capricciosa (32 cm), 1950 forint (Fekete Emese)

Tudtommal ez az egyetlen hely a városban (egy minilánc, aminek van egy étterme Pesten és egy másik Budán, az az Etna 1), ahol gluténmentes pizzát is lehet kapni. Mivel gluténmentesből nincs verseny, és az alapanyagok is többe kerülnek, elég drága, de nincs más választásom. Viszont kifejezetten finom, semmivel nem rosszabb, mint egy jó, normál pizza, sőt, talán még jobb is, mindig nagyon vékony a tésztája, és nem tocsog az olajban. Most ugyan egy kicsit túlsütötték, a gombák eléggé megfeketedtek a tetején, ezért rondább volt, mint szokott lenni, és tehettek volna rá több vagy nagyobb articsókákat. A kiszállítással nem volt semmi gond, 1-re rendeltem, pontban kihozták.

Pontszám: 10/8

Fotó: Origo

Il Terzo Cerchio - Napoletana (32 cm), 1890 forint (Vorák Anita)

Szép, nemes dolog a közszolgálat, de egyszerűen nem vitt rá a lélek, hogy bevállaljam azt a hatalmas kockázatot, amit egy találomra választott pizza jelent Budapesten. Ráadásul nem is vagyok oda a pizzáért, ezért ritkán eszem, talán a kevés próbálkozásnak tudható be, hogy csak egy helyet ismerek az egész városban, ahol olyan pizzát csinálnak, amit bármikor örömmel eszem meg. Felhívtam őket, de kiderült, hogy csak az étterem közelébe vállalnak kiszállítást, a szerkesztőségig nem jönnek el, viszont annyira édesen mondta az egyik olasz tulajdonos a telefonba, hogy ciao bella, szép napot, hogy pizza nélkül sem voltam elégedetlen.

Így viszont legalább kipróbálhattam az Il Terzo Cerchio pizzáját, amiről az erős olasz tapasztalatokkal bíró szerkesztőnk mindig áradozik. Nincs meglepetés: nem hiába. 32 centis Napoletana pizzát rendeltünk, azaz szardellás-kapribogyósat, amit ketten ettünk meg. Ahogy az alapanyagok miatt számítani is lehetett rá, kicsit sós volt, és egyikünk szerint kicsit zsíros is, de egyébként olyan volt, mint amilyennek egy pizzának lennie kell. Az ára az egyetlen, amit fel lehet hozni ellene, 1890 forintba került, ez volt a teszt egyik legdrágább pizzája, de ha úgy vesszük, hogy az egyetlen igazán finom pizzája is, egyáltalán nem csináltunk vele rossz boltot. Főleg, hogy most már két helyet tudok a városban, ahol lehet pizzát enni.

Pontszám: 10/8

Fotó: Origo

Íz 53 Ételbár - Margherita pizza (32 cm), 1050 forint (Dull Szabolcs)

Azt hittem, nem kockáztatok a Margherita pizzával, amelyet elvileg nehéz elszúrni. Hát ezt sikerült. De ne szaladjunk előre. A dobozon a hamisítatlan olasz giccs: egy mosolygó szakács épp a kemencéből veszi ki a pizzát, a háttérben a mediterrán álom, kék ég és tenger, az előtérben az asztalon habos sör. Igen, nem bor, sör. Az összképet jelentősen rontotta a kemence fölött tátongó lyuk, amely már az én pizzámba engedett bepillantást, mert a pizzát a kartontól elválasztani hivatott fehér műanyag átlyukasztotta. Mindegy, ettől még finom lehet(ne).

Az rögtön látszik, hogy a fehér műanyagok azért nem óvták meg a pizzát a kartontól, mert valahogy teljesen belesültek a pizzába. Vagy mittomén, a sajt ráolvadt, amikor megmikrózták az egészet. A hozzávalók viszont a műanyaggal ellentétben úgy döntöttek, hogy baloldali ellenzéki összefogást játszanak, és nem olvadnak össze teljesen. A paradicsom - akarom mondani, paradicsomalap, mert valódi zöldséget sajnos nem sikerült belerakni - szóval a paradicsomalap a pizza egyik szélén gyűlt össze, a mozzarella pedig olyan simán elvált a tésztától, mint a túlnyálazott vignetta az iskolásfüzettől. A legjellemzőbb párbeszéd, amit a mellettem ülő kollégával folytattunk:

- Nézd, kukorica is van benne.
- Nem, az inkább a sajt kicsit összecsomósodva, vagy ki tudja, micsoda.

Pontszám: 10/3 - azért nem rosszabb, mert legalább vékony volt a tészta, és ettem két rosszabbat is. Azért nem jobb, mert nem jobb.

Fotó: Origo

La Palma Pizzéria - Fiorento Pizza (30 cm), 1340 forint (Ferenczi András)

Nem volt ez rossz, ettem már sokkal rosszabbat is, főleg ezért a pénzért. A La Palma Pizzéria pizzája alapvetően a lakossági pizzák iskoláját követi. De csak ránézésre, mert néhol a vékonytésztás prémium olasz pizzák állagát vette fel, főleg az étel középső régióiban. Sajnos az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy volt olyan rész (a pizza egyik negyede), ami önálló életet élt. Lehet, hogy meglógott reggel a pékségből, mert félt a cipóvá válástól? Cserébe szegénynek már feltét sem jutott, ami egyébként rendben volt. Paradicsomos alap, pizzagépsonka, pizzamozzarella, kockázott bacon és a középen ránk kacsintó tükörtojás. Én kértem még rá egy kis paradicsomot, mert ugye fitnesz van, meg kell a vitamin, de az egyik gerezden rajta felejtették zöldség a csumáját. (Lehet, hogy sokat segített volna a pizzán, ha melegen jutok hozzá, de sajnos a csepeli fenyegetőző közbeszólt.)

Pontszám: 10/6 - jóllaktam a végére, és nem feküdte meg a gyomromat sem, igaz, csak 30 centis volt.

Fotó: Origo

Okay Italia Classico - Margherita (32 cm), 990 forint (Vándor Éva)

Az Okay Italia Classicótól egy igazi alappizzát, Margheritát rendeltünk, abban a reményben, hogy a minimális mennyiségű alapanyagból nehéz rossz pizzát csinálni, tehát a kísérletező kedvű kollégákkal szemben csak jól járhatunk. Ehhez azért minőségi alapanyagra is szükség lett volna - ha az emlékeinkben élő klasszikus olasz Margherita receptjét vesszük alapul, akkor paradicsomra (igazira), mozzarellára (igazira) és bazsalikomra (igazira). Ehhez képest paradicsomszószt és sajtot, valamint szárított oregánót kaptunk, és az egésznek kicsit konzervpizza jellege volt. Cserébe a tészta tényleg vékony volt, és nem állt meg egy darabban a gyomrunkban. A pizzában az egyetlen igazán olasz összetevő a doboz volt, Made in Italy felirattal. Azóta is hiányzik a friss paradicsom és bazsalikom íze.

Pontszám: 10/7 - csak mert láttam, hogy a többiek mit esznek.

Okay Italia Classico - Margherita (32 cm), 990 forint (Prókai Eszter)

"Akkor én most eszem erre gyorsan két fügét, hogy elnyomjam az ízét” - ha egy pizza után minden vágyunk az, hogy el felejtsük az ízt, amit a szánkban hagyott, akkor az a pizza nem volt jó. Én is az Okay Italia étteremből rendeltem egy Margheritát. Megettem, mert éhes voltam, és nem is volt annyira undorító, mint egy-két ember máshonnan rendelt pizzája a szerkesztőségben, de jónak sem nevezném. Vékony volt a tésztája, szinte már túlságosan is, a feltétek közül pedig a paradicsomszószon kívül mást nem éreztem. Nem mintha olyan sok dolgot kellene érezni egy Margherita pizzán, de az ízlelőbimbóim nem ellenkeztek volna egy kis sajt miatt. Borravalóval együtt 550 forintért ettem egy fél pizzát, aminek élvezeti értéke nulla volt, de azt a küldetését teljesítette, hogy legalább estig már nem leszek éhes.

Pontszám: 10/5

Fotó: Origo

Pizzafaloda - Olívás pizza, gomba pluszfeltéttel (32 cm), 1000 forint (Rovó Attila)

Gerilla-partizánakcióval indultam neki az ebédnek, a terv: a legolcsóbb pizzáról bebizonyítani, hogy megfelelő üzleti modellel normális áron is lehet korrekt szolgáltatást nyújtani. Puccos étterem, brutális reklámköltségek helyett jó termék, kis árrés, sok eladás, tisztes hosszú távú haszon, ezt kapd ki, nyafogó magyar! Mondjuk, intő jel volt, hogy a 690-es pizzával támadó Tücsiből online rendelve jött a telefon, hogy bocs, örökre bezártunk. Nem baj, az elveket nem feladva második kör, 850-ért egy 32 centis olívás a soha nem hallott Pizzafalodából, különben is, mit lehet elkúrni egy pizzán? A minimálrendelés 1000 forint, muszáj volt egy adag gombát is rányomni 150-ért.

Nyeregben vagyok, mondom magamban érkezéskor. A gomba nem konzerv, a tészta nem vastag, nincs telerakva olcsó sajttal, hogy elfedjen minden mást. Első harapás. Én emlékszem, amikor kerek keksztésztát lehetett kapni nejlonban a közértben, amit otthon kellett megrakni és a panel sütőjében megsütni, szóval simán megeszem az olasz pizzához nem hasonlító izéket is, de ez sajnos a prosztó énem lécét sem vitte át. A paradicsomszósz helyett keserű, fakó nátrium-glutamát-áradat, zsíros-taknyos érzettel, paradicsomnak nyoma sincs, "ennek a jó név a kínai pizza lett volna", mondja jogosan a kolléga. Innen pedig nehéz nyerni, hiába oké a többi alkotóelem, ez olyan, mintha egy autó kényelmét úgy kellene tesztelni, hogy az anyósülésen egy rothadó szarvasmarhatetem figyel.

Pontszám: 10/1

Fotó: Origo

Pizza King - Il gyros pizza (24 cm), 840 forint (Fabók Bálint)

Számomra Majka, VV Béci és a Netpincér felhasználói mutattak irányt, így a Pizza Kinget választottam. Magyarország legjobban brandelt pizzázója a Nagykörút környékének tökéletes hibridjét hozta létre, az általam is rendelt Il gyros pizzát, amelyet bátran nevezhetünk a budapesti alsó középosztály tokaji aszúban marinált wagyu-bélszínjének. Az Il gyros pizza rafináltan olvasztja össze a körutat domináló ízvilágot, és vékonyabb pénztárcájúaknak is betekintést enged a fúziós konyha rejtelmeibe.

Az Il gyros dizájnja a melegszendvicskrém-konzervből készített büfészendvicset idézi, a szaga pedig egy zárás előtti giroszosét, amikor már második napja reszelik le a 78-szor újramelegített nyesedékhúst. Néhány falat alapján az ízében is a szétszáradásig forgatott, szétfűszerezett hús dominált, és a pikáns ízek még órákkal később is kísértettek, hiába, hogy alig ettem belőle.

Pontszám: 10/2 – pont egyedül az innovációért és a közízlésnek való megfelelésre törekvésért jár az Akácfa utcai Frankensteinnek.

Fotó: Origo

Pizza Paradicsom - Juhtúrós pizza (30 cm), 1490 forint (Hamana Zsolt)

Gyerekként sokat voltam egyedül otthon, így már annyi rossz pizzát rendeltem életemben, hogy nem voltam hajlandó most tudatosan rosszat enni. A Pizza Paradicsom juhtúros-kapros-lila hagymás pizzája épphogy, de átment a teszten. Ízre oké, ár-érték arányra közepes, a futár gyorsan kiért, és még föl is hozta az ötödikre. Mondjuk, ezeket itt mind pozitívumként említem, pedig alapnak kéne lennie, de amíg helyenként a paradicsomszósz helyett melegszendvicskrém van, addig ez egy jó pizza volt.

Pontszám: 10/6,5

Fotó: Origo

Trattoria Venezia - Pizza Bismarck (32 cm), 1390 forint (Bordás Gábor)

Nem szédít meg a feltétkavalkád, egy puritán sonkás-hagymás-tojásos fogást választok, de van az étlapon 2850-os darab is bufalával meg szarvasgombakrémmel. Nem vagyok nagy pizzás, úgyhogy naivan a húsvéti tálakat idéző gusztusos keménytojás-szeleteket képzetem el a valóság szottyadt tükörtojása helyett, amelynek lágyabb részét csak a Vito Corleone képével feldobott doboztető belsejéről lehetne lekapargatni. Bizonyos helyzetekben amúgy különösebb gátak nélkül tenném meg ezt, de most pont nem az van, hogy vasárnap reggel csak egy kiszáradt kiflicsücsök figyel ki a kenyértartóból, hiszen éppen előttem egy amúgy egészen gusztusos pizza, amelyre irigykedve sandít néhány ordenáré példánnyal birkózó kolléga.

A finnyásabbak talán kifogásolnák, hogy a lila hagyma tönkje is bekerült a szórásba, mint ahogy a feltét egyenletes terítésével sem szőrözött a szakács, engem mindez nem zavar különösebben. A sonka kissé érdektelen, szinte észrevehetetlenül simul bele a sajtba, a tészta vékony, viszonylag könnyű, és a szélét sem kell percekig csócsálni. Mivel elég éhesen álltam neki, azt hittem, legfeljebb egy-két szeletet hagyok meg délutánra, de a felénél valahogy már nem ígér semmit egy újabb harapás, így inkább félretolom nehezebb időkre. A tojáshoz viszont már akkor sem nyúlok.

Pontszám: 10/7 - tisztességesen elkészített, vállalható pizza, a felhozatalt figyelembe véve és némi jóindulattal.

Trófea - Magyaros pizza (26 cm), 1190 forint (Albert Ákos)

A Trófea éttermekről nem a pizza az, ami elsőre az ember eszébe jut, pedig ilyet is lehet tőlük rendelni. Csak előtte meg kell hozni pár komoly döntést, például azt, hogy melyik Trófea étteremlánctól rendeljünk. A Király utcai éttermet is magába foglaló lánc 2000 forint körüli árakon kínál kizárólag 38 centis pizzákat, míg a két budai és egy zuglói éttermet üzemeltető lánc étlapján olcsóbb pizzákat találni, akár 26 centis méretben is. Az utóbbit választottam, és egy ronda, de finom pizzával lettem gazdagabb.

Én a tonhalas, szardíniás pizzákat szeretem a legjobban, de szomorúan tapasztaltam, hogy ilyen nincs az étlapon. Jött a B terv, ami hosszas gondolkodás után egy szimpatikusnak tűnő Magyaros pizzát jelentett. Amikor kinyitottam a dobozt, sokkot kaptam. A feltét fele egyszerűen átcsúszott a pizza egyik oldaláról a másikra, aminek a széle feketére volt égve. A zsír átette magát nemcsak a doboz aljára fektetett papíron, hanem a kartondoboz egyik oldalán is.

A rémület azonban csak az első falatig tartott: a tészta a széleket leszámítva nem volt égett, csak jól átsült, a paradicsommártás ízletes volt, a szalámi és a szalonna pedig finomra pirult. Így furcsa kettőség jellemezte az ebédet. Mivel a pizza egyik oldalán jóformán nem volt feltét, a másikon pedig annyi szalámi és hagyma halmozódott fel, hogy néhány le is esett a tésztáról, az ízek egyáltalán nem harmonizáltak. Ugyanakkor az étel maga, szalámiként, paradicsomként és pizzatésztaként remek volt!

Pontszám: 10/6