Hét dolog, ami elárulja a borsznobokat

Amikor valami népszerű, divatos és komoly tömegeket vonz, a valódi profik és a lelkes műkedvelők mellett mindig megjelenik a színen a sznob. A borkultúra az egyik kedvenc terepe, már csak azért is, mert a gyakorlatlan szem csak nehezen tudja megkülönböztetni a savgerincről, animális lecsengésről, és kerek tanninokról beszélő profikat a fogalom nélküli sznoboktól. Pedig nem olyan nehéz ügy ez, ezek a pontok biztosan lebuktatják.

1. A bor értékét az árcédulából állapítja meg. Ez a sznobizmus minden életterületen megmutatkozó alaptétele. A sznob, mivel nem ért ahhoz, amiben sznobulni szeretne, magától semminek nem tudja megállapítani a pontos értékét, kénytelen tehát olyan mankókra támaszkodni, amik néha cserben hagyják.

A filmsznobok ezért ülnek be válogatás nélkül mindenre, amit az éppen fölkapott garbós kritikus az egekig magasztalt a kedvenc értelmiségi újságjukban, a gasztrosznobok órákig állnak sorban a macaronfesztiválon. A borsznobok pedig ezért fognak mindig háromszor annyit költeni borra, mint egy hozzáértő, vagy akár egy hozzá nem értő, akiben nincs meg a kényszer, hogy borvásárlással próbálja érzékeltetni saját fontosságát.

Ropogós savak Forrás: Origo

2. Azt hiszi, hogy nem megfelelő pohárból fogyasztani a bort halálos bűn. Ennek eggyel rosszabb fajtája az, aki kizárólag nagy hasú Riedel ólomkristályból hajlandó meginni a legolcsóbb chilei vöröset is, mert meggyőződése, hogy vörösbort csak olyan pohárból szabad inni.

3. A poharat csakis kizárólag a talpán fogja meg a hüvelyk- és mutatóujja között, mert látta a tévében, hogy minden borszakértő így tartja. És a lelke mélyén mélyen lenézi azokat, akik a talpas pohár a száránál fogják meg. Akik pedig a hasánál, azokkal szóba se áll.

4. Centrifugál. Levegőztetés címén leteszi az asztalra a poharat, és úgy pörgeti, mintha centrifugálni kellene a bort. Az igazság az, hogy ha egy bor annyira komoly, hogy ilyen sok oxigén kell neki, akkor azt úgyis dekantálni fogják a pohárba töltés előtt.

5. Mindig mással van elfoglalva. Órákig képes hőzöngeni azon, hogy mások hogyan isszák a bort. Mert mások nyilván mindig rosszul isszák, legalábbis sokkal rosszabbul, mint az, aki ehhez is rettentően ért. Ki van készülve, ha a haverjai fröccsöznek, vagy szerinte rossz sorrendben isszák a bort.

6. Ki van készülve a műanyag dugós vagy csavarzáras boroktól. Régen minden jobb volt, amit az is mutatott, hogy minden palack borba jutott rendes, parafából készült dugó.

Most már annyira nem jó, mint régen, a parafából egyre kevesebb van, de szerencsére időközben kiderült, hogy az egyáltalán nem nélkülözhetetlen a dugógyártáshoz: sok bornak bőven elég a csavarzár vagy a műanyag dugó, aminek meg nem, annak jut parafa. A borsznob viszont ezt nem tudja, mert ahhoz lusta, hogy rendesen utánanézzen, viszont ahhoz nem, hogy komoly arccal értekezzen a műanyag dugó, illetve a csavarzár ördögi természetéről. (Érdekes módon a parafazúzalékból készült dugók nem zavarják annyira, pedig már azok sem az igaziak.)

7. Imádja a pinot noirt, és lesújtó véleménye van a merlot-ról, de csak amióta megnézte a Kerülőutak-at.