A halhús jót tesz a szívünknek, még akkor is, ha van benne higany. A filézést, a vásárlást könnyű megtanulni, és csak a romlott hal büdös. 

Nem nagy meglepetés, hogy kevés halat eszünk. Ezt mantrázza mindenki évek óta. A miértre pedig rengeteg válasz létezik. Azzal, aki egyszerűen utálja az ízét, állagát, látványát, illatát, nincs mit kezdeni. Sajnos új ízlelőbimbókat nem adhatunk a kedves olvasónak. Annak viszont, aki csak tart a halkészítéstől, segíthetünk. Összeszedtünk öt közkeletű halakkal kapcsolatos elképzelést, és megnéztük, mennyi igaz belőlük. 

Makréla, az egyik kedvencünkForrás: AFP/SPL

Halat enni egészséges

Igen, bizony, naná. A halak és a tengeri herkentyűk az elsődleges forrásai az ómega-3 zsírsavaknak, van bennük D-vitamin, szelén, fehérjében gazdagok, telített zsírsavakban szegények. Ez mind szuper dolog. A Harvard Egyetem tudományos ténynek tekinti, hogy a halak vagy a halolaj fogyasztása jót tesz a szívnek és az érrendszernek. Húsz halfogyasztással kapcsolatos tanulmány összesített adatait elemezve a kutatók megállapították, hogy a heti egy vagy két alkalommal fogyasztott tízdekányi olajos hal (lazac, hering, makréla, szardella vagy szardínia) 36 százalékkal csökkenti annak a kockázatát, hogy a végén a szívünk vigyen el. Az ómega-3 zsírsavak ugyanis óvják szívünket a ritmuszavaroktól, csökkentik a vérnyomást, és javítják az érrendszer hatékonyságát. 

A halakban sok a mérgező anyag

Rengeteg szennyező anyagot viszünk be a szervezetünkbe az ételekkel: a gyümölcsökkel, a zöldségekkel, a tojással, a hússal - és nyilván a hallal is. A legtöbbet a halak higany-, PCB- (poliklórozott bifenil) és dioxintartalmáról hallani, meg persze arról, hogy a rovarirtó és növényvédő szerek maradványai is felfedezhetőek a halhúsban. 

A nagyon magas higanyszint felnőtteknél idegrendszeri károsodást okoz, gyerekeknél az agy és az idegrendszer fejlődési rendellenességeihez vezet. Általában a halhús higanyszintje jóval alacsonyabb annál, hogy direktben kiváltsa ezeket a problémákat, de hatása azért nyilván van. Az, hogy milyen, az a Harvard táplálkozáskutatói szerint egyelőre még vitatott, de bizonyos eredmények szerint alacsony higanyszint mellett is jelenhetnek meg idegrendszeri elváltozások, és lehetséges az is, hogy a szívnek és az érrendszernek sem tesz túl jót.  

A cápa, a kardhal, a királymakréla és az aranypisztráng húsa tartalmazhat a legnagyobb dózisban higanyt, míg a rák, a konzervtonhal, a lazac, a tőkehal és a harcsa biztonságosabb halfélének tekinthető. A Harvard egyébként ez utóbbi halakat várandósoknak és kisgyerekeknek is ajánlja, ugyanis úgy tűnik, nagyobb bajt okozunk azzal, ha a magzat és a kisgyerek nem kapja meg a fejlődéséhez szükséges ómega-3 zsírsavakat, mint azzal, ha higannyal minimálisan szennyezett hallal tápláljuk. 

A PBC és a dioxin ügye szintén nem egyértelmű. Az amerikai Egészségügyi Intézet szerint pedig a PCB hatása a rákos megbetegedések kialakulására túlértékelt. A Journal of the American Medical Association című  szaklapban publikált tanulmány szerint pedig 100 ezer hetente lazacot fogyasztó ember közül 70 év alatt 24-nek a halálában játszhatott közre a túlzott PCB-bevitel, miközben legalább 7000 súlyos szívbajt akadályozott meg a rendszeres halfogyasztás. Ráadásul a halak PCB- és dioxintartalma alacsony, nincs bennük több, mint a húsokban, tejtermékekben, tojásban. 

A kutatásokat összegezve a Harvardon arra jutottak, hogy a halfogyasztásnak még a potenciális mérgekkel együtt is sokkal több előnye van, mint hátránya. Ők maradtak tehát az első megállapításnál: halat enni egészséges. 

Ez itt egy pisztrángForrás: FP/Juan Mabromata

Nehéz jó halat venni

A hal frissességét a legjobban akkor tudjuk megállapítani, ha egészben vesszük. Ilyenkor a fényes testekre érdemes vadászni, az ütéseket, nyomásokat, sérüléseket és a fakó színt pedig jobb elkerülni. A kiszáradt bőr, a sárgás, szürkés, zavaros színű test és a ragadós vérfoltok szakszerűtlen tárolást jeleznek, a testet borító világos és átlátszó nyálka viszont jó jel. Kivéve az úszón. Annak ugyanis a friss halon épnek, nyálkamentesnek kell lennie.

A friss hal szeme tiszta, kidomborodik, kopoltyúja szép piros, lemezei tisztán elkülönülnek. A szürkésfehér, világossárga, barna, ragacsos, nyálkás kopoltyúk tulajdonosa viszont már régóta hever a hűtőben. Nyilván lazacot, tonhalat vagy egy 30 kilós harcsát már nem tudunk egészben megvenni, ilyenkor maradnak a filék. Ott az élénk, feszes hús és a klassz illat a frissesség legjobb mutatója. 

A hal büdös

Klassz illat eleve kizárva: a hal büdös. Hát, nem az. Legalábbis, amíg friss. Olyankor a hal inkább édeskés, vízillatú és nincs erős szaga. Ha mégis büdösnek érzi, ne vegye meg, mert vagy fáradt az állat, vagy ön menthetetlen: nem szereti a halat, és kész. 

A halakat macerás előkészíteni

Inkább csak szokatlan. Ritkán csináljuk ugyanis. Ha egészben veszi a halat, és tart az előkészítéstől, válasszon olyat, amiben kevés a szálka, ilyen a pisztráng, a harcsa és a tengeri halak nagy része is. Ha még így is szorong, hívja segítségül az internetet, rengeteg jó videó van arról, mit is kezdjünk egy egész hallal. Mi például ezt eléggé szeretjük: 

Egyébként a szálkák miatt felesleges félni a haltól. Ebben is tudunk segíteni, irdalni így kell. 

KeszegirdalásForrás: Táfelspicc

És így kell fogyasztani.: