Vágólapra másolva!
Mielőtt beköltöztek volna a Postrbe, a trollok hagyományosan a norvég hegyekben laktak, és nyilván azt ették, amit minden rendes norvég: halat, halat és halat. Meg egy kis szarvast kecskesajttal és sok bogyóval. 
Vágólapra másolva!

A tradicionális norvég konyha egyszerű: ahogy mindenhol máshol, ott is azt eszik, ami van. A mázlijuk az, hogy sokminden van: leginkább hal, szarvas, birka és bogyók. De ezeken már vígan el lehet élni, különösen, ha minden étkezésre jut belőlük.

A lazac, a rák és a többiek

Mivel Norvégia elképesztően hosszú, fjordokkal tagolt partszakasszal és rengeteg kis szigettel rendelkezik, nem csoda, hogy lakói életében meghatározó szerepet töltenek be a halak. Nemcsak azért, mert azt eszik, hanem, mert ebből is élnek: a halászati termékek az ország legfontosabb exportcikkei közé tartoznak. A norvég lazacot, remek PR-jának köszönhetően a világon mindenütt ismerik, és fogyasztják is lelkesen. A norvégok füstölik, sütik egészben vagy filében, zacskóban és alufóliában egyaránt. A hideg füstölt lazachoz egyébként gyakran használnak retek-, uborka- vagy kapormártást, és nyilván megy hozzá a tejföl is. Mihez nem? A lazacon túl a norvég asztalokon gyakran bukkan fel pisztráng erjesztve vagy frissen sütve, hering, makréla és persze tőkehal is.

Lazacszaporító medencék Norvégiában Forrás: AFP/Photononstop/Hinrich Baesemann

Tipikus karácsonyi étel a lutefisk, melynek készítése során a tőkehal napokig vízben ázik, majd jön a nyírfahamuból készült erős lúg, hogy a zselés állagú, rohadt szagú halat aztán újabb vízben áztatás után főzzék tálalhatóra. A kész fogás látványra sem valami lenyűgöző, de a szaga, az tényleg iszonyú. Orrcsipesz nélkül egyetlen érzékeny olvasónknak sem javasoljuk. (később bővebben kitérünk erre a fogásra, mert a norvég nagykövetség segített nekünk szerezni egy adagot, és be is mutatják nekünk, hogyan kell elkészíteni)

Langusztina Forrás: AFP/hemis.fr/Sudres Jean-Daniel

Kedvelt népeledel a garnéla és a langusztina, ez az 5-25 dekás rákféle is, amit a szeretnek egyszerűen páncéljában főzve (persze pucolás után) egy szelet friss kenyérrel, vajjal, majonézzel enni, de előszeretettel pakolják salátákba, szendvicsekre vagy levesbe is. Remek találmány például a Bergeni halleves, ez a tejszínes, nehéz egytál, amibe a sok zöldségen túl minden létező tengeri lény a lazactól a tőkehalon át a halibutig belefér.

Húsok és bogyók

Persze Norvégiában a halon túl is van élet, északon rengeteg a rénszarvasból készült fogás, az ország közepén húzódó hegységben pedig boldogan legelésznek a birkák. Készítenek is belőlük a norvégok nemzeti eledelt dögivel, ott van például a bárányos-káposztás ragujuk a a fårikål vagy a smalahove, a sózott és szárított bárányfej, amit hagyományosan krumplival és karórépával, egyben tálalnak, és a főtt fejet az utolsó szemgolyóig megeszik. A vadak közül a hódfajdot szeretik áfonyával párosítani, a jávorszarvast pedig kecskesajttal és zöldségekkel: krumplival, káposztával, céklával, fehérrépával, zeller vagy gombával.

Mai napig élő norvég szokás, hogy hétvégente a városlakók az erdei nyaralójukba vonulnak, ahol a túrázáson túl rengeteg bogyót is gyűjtenek. Az áfonyából, szederből, málnából és ribizliből aztán nemcsak lekvár, de számos könnyű desszert, puding vagy gyümölcshab is készül. Valahogy ilyen lehet egy jó bogyógyűjtős hétvége:

Reggeli, ebéd, vacsora

A norvégok általában bőséges reggelit csapnak: akad benne sózott vagy savanyított hal, erős sajt, bacon, tojás, kenyér vagy briós és persze lekvár. Sok lekvár, sajttal. Az egyik legkedveltebb norvég sajthoz, a kecskéből készült barna színű gjetösthez, ráadásul még jól is megy a lekvár, ugyanis elég édes. A friss, búzából készült kenyér mellett gyakran esznek rozskenyeret, vagy lefsát, ezt a burgonyából készült lepénykenyeret.

Rénszarvas kolbász Forrás: AFP/Robert Schlesinger

Norvéga ötmilliós lakossága (főleg a városi emberek) az ebédet általában nem bonyolítják túl, beérik egy laza szendviccsel, amit hallal, tojással, rákkal pakolnak tele. Vacsorára jöhet a meleg ennivaló, hallal, vadhússal, sok zöldséggel, salátával, szószokkal és tejföllel. Bizony. Elég jó a tejfölük. A miénkhez hasonló sűrűségű, de krémesebb terméket pedig szeretik mindenbe belekeverni, amitől az ételek, akár a mi konyhánkhoz is hasonlíthatnának, mínusz persze a fehérje természete, a lágy fűszerezés és a kímélő ételkészítési módszerek: azaz minden más, ami karaktert ad a kosztnak.

A norvég konyha tehát, főleg alapanyagaiban, elég izgalmas, legalábbis innen, a hal- és rénszarvasmentes Közép-Európából nézve.

Aki pedig még többet szeretne tudni a skandináv mitológia fura és csúf lényeiről, a trollokról, nézze meg ezt a kiváló norvég filmet: