Milyen bort iszunk jövő nyáron?

Vágólapra másolva!

Gyakran cikkeznek arról a külföldi szaklapok, hogyan hat a klímaváltozás, a technikai fejlődés és a gazdasági válság a borvilágra, milyen átalakulások várhatók az elkövetkezendő évtizedekben. Röviden: milyen lesz a jövő bora és borfogyasztója?

Kling József

Vágólapra másolva!

bor bortrendek

Robert Parker borszakíró, és Mario Scheuermann, aki könyvet írt Bor és idő címmel, és sokan mások is összefoglalták már azokat a tendenciákat, amelyek a jelenlegi gazdasági, társadalmi és klimatikus helyzetből adódóan határozzák meg a közeli és távoli jövő borvilágát. A Bortársaság boltvezetőjével, Csorba Gáborral vetettük össze a külföldi jóslatokat a hazai trendekkel.

Várható trendek külföldönés itthon

A klasszikus európai borvidékeken az ültetvények északi és déli irányban tovább terjeszkednek. A hagyományos borvidékek karaktere megváltozik, borvidékek tűnhetnek el a süllyesztőben. A rajnai rizling például sosem volt trend, és a klímaváltozás végképp el fogja dönteni a sorsát, akár el is tűnhet.

Nem kell feljebb menni, nincs is hova. Eddig a déli kitettség volt a fő szempont, a klímaváltozás következtében viszont a meleg területeken a hegy keleti vagy északi oldala lesz alkalmasabb a termelésre. Borvidékek nem tűnnek el, csak átalakulnak.

A bor egyre nagyobb teret hódit az ázsiaiak körében.

Ez a tendencia nálunk is tetten érhető. Bár a vevőkör kis szeletét alkotják a külföldi turisták, mégis szembetűnő, hogy egyre több közöttük a távol-keleti vásárló. Főleg az ismert márkákat keresik, vakon bíznak bennük, könnyen adnak ki értük nagyobb összegeket is. Elsősorban francia vörösborokról van szó, de nyitottak a magyar borokra is, Tokajról valamennyien hallottak már. Sőt már azt is tudják, hogy Tokaj jó ideje nem csak az aszúról szól.

A bor egyre nagyobb teret hódit a nők körében.

A bor tíz évvel ezelőtt még macsókérdés volt, ma már csak részben az. 15 évvel ezelőtt még fura volt, ha egy nő bort vásárolt a szaküzletben, ma már 10 vásárlóból 5 biztosan nő, és ez a szám szinte napról napra emelkedik. Részben valószínűleg a gasztroblogok hatására, amelyeken sok szó esik a borról. Amúgy a nők minden téren jobban követik a trendeket, mint a férfiak.

A borfogyasztás egyre kevésbé lesz elitista, nem lesz körülötte akkora felhajtás, viszont több lesz benne az öröm és az élvezet. Kiszélesedik a fogyasztók köre.

A minőségi borfogyasztás összefügg az iskolázottsággal. A főiskolások-egyetemisták a legnyitottabb réteg. Az új generáció számára a bor már nem csak egy alkoholos ital, amelytől jól be lehet rúgni, hanem olyan élvezeti cikk, amelynek esztétikája is van. A jövő bora pontosan erről szól: magas élvezeti érték, stabil minőség, jó ár-érték arány. Ez utóbbi nálunk ma 1500-2500 forint között mozog, ez az a szegmens, amelyben a legtöbb bort értékesítjük.

A netes értékesítés egyre nagyobb szerepet játszik a borok értékesítésében, a szaküzletek rovására.

Ez három éve folyamatosan növekvő tendencia itthon is. Ennek ellenére a netes értékesítés valószínűleg sosem fogja átvenni a szaküzletek szerepét, mert a vásárlók ugyanakkor egyre jobban igénylik a személyes kontaktust, a szakértelmet, a figyelmet, a beszélgetést. Senki sem fogja húsz percig vakargatni a fejét, hogy milyen bort vegyen, tízből hatan biztosan megkérdezik, hogy a szakképzett eladók mit ajánlanak.

A hordó nem lesz a bor része, ahogy a parafa dugót is felváltja a csavarzár.

Nálunk is egyre kevesebben igénylik az égetett kis hordó (225 literes barrique) csokoládés ízeit a borban. A jövőben előtérbe kerül a gyümölcsösség, az egyensúly, a finesz, az alacsonyabb alkohol. A bor értékét már nem a sűrűsége, magas alkoholja és extrakt tartalma alapján mérik. A drága borokba kerül csak parafa dugó, de már ott is kísérleteznek a csavarzárral, mivel még mindig sok a „dugós” bor.

Olyan országok iratkoznak fel a borvilág térképére, mint Kína, Brazília, India, Anglia. Lehet, hogy a jövőben svéd bort fogunk inni?

Könnyen tényezővé válhat bármi, ami mögé felsorakozik lobby, pénz és média. Svéd bort valószínűleg sosem fogunk inni, bár, ki tudja. Ezek alapvetően divathullámok, mindig kell valami újdonság, aztán valahogy mindig visszatérünk a hosszú távon működő, tradicionális borvidékekhez, mert a több száz éves tapasztalat és felhalmozott tudás sosem megy ki a divatból. Ettől persze lehetnek, lesznek jó kínai, brazil vagy akár brit borok. De fennáll a veszélye annak, hogy ezeken a területeken több lesz a borban az adalékanyag, mint a terroir.

Az érem másik oldala, hogy ismét megnő a regionalitás jelentősége. Egyre több helyi bort iszunk.

A magyar borfogyasztó erősen lokálpatrióta. Ha választania kell, 70 százalékban magyar borra szavaz. Ugyanakkor egyre erősödik azok száma, akik nyitottak és kíváncsiak a külföldi borokra, főleg azért, hogy összehasonlíthassák a hazai felhozatallal. Ilyenkor rögtön kiderül, hogy a magyar borpiac mennyire túlárazott.

A borászatban (is) nagyobb hangsúlyt kap az ökológiai, biodinamikus vagy biogazdálkodásból származó termék.

Németországban ez már hosszú évek óta így van. Nálunk azonban a bióság nem tényező, erősen az ingerküszöb alatt mozog a kérdés. Ha egy borajánlásnál szóba kerül, hogy az adott tétel ökológiai gazdálkodást folytató pincészetből származik, akkor persze ez pozitív üzenet a fogyasztó számára, és a legtöbb esetben tesz egy próbát. Elszórtan vannak arra mutató jelek, hogy Magyarországon is kialakul egy szűk réteg, akinek ez fontos szerepet játszik majd a választásban.

Európában a borfogyasztás lassan, de biztosan csökken. A jövőben a jó öreg Európa már nem lesz a borvilág teljhatalmú megmondója. Az elemzők többsége szerint Sanghajban és Hongkongban, Pekingben és Moszkvában dőlnek majd el a borpiacot, a borfogyasztást meghatározó kérdések.

Magyarországot ezek a folyamatok nem feltétlenül befolyásolják, mert soha nem tudunk annyi bort termelni, hogy kielégítsük a távol-keleti mennyiségi igényeket. A magyar bornak még mindig az a legfontosabb, hogy felzárkózzon, és felírja magát az európai bortérképre.