A Rákóczi-túrósnak a hiedelemmel ellentétben semmi köze nincs az Rákóczi fejedelemhez: nem volt a kedvence, nem volt kulcsfontosságú szerepe a háborúkban és nem is sütögetett túrós süteményt Rodostóban a bujdosóknak. A Rákóczi-túróst Rákóczi János szakácsmesternek köszönhetjük, aki az 1958-as brüsszeli világkiállításon készítette, ettől fogva vált ismertté a sütemény és a recept is.
Alul egy egyszerű omlós tészta, rajta túrókrém, amit éppenhogy megsült, puha tojásfehérjehab és finom, savanykás baracklekvár rácsoz. Akkor most tegye fel a kezét, aki már evett ilyen Rákóczit! Igen? Tényleg? Cukrászdában is? Ehm.
Ugye megvan az a pillanat, amikor beleharapnak (hiszen a Rákóczit harapni az igazi), már elképzelik, hogy mennyire jó lesz, ahogyan keveredik a túró a habbal, az édes-savanyú barackkal, amit a nyelvünkkel szétnyomunk, itt-ott felbukkan egy kis mazsola, és ott a tészta is, igen, végre valami határozott textúra ebben a mesebeli süteményben, megvan ez a pillanat?
Na, ehhez képest a tészta puha, a túró kemény, harapható, nyelvvel szétnyomhatatlan, szinte forgácsolódk és kis hungarocell-gömbökként kerül a szánkba. A hab száraz, vagy nyúlós ocsmányság és vagy van a rácsok között lekvár (agyonpektinezett sütésálló borzalom nyilván, mert a sima folyik, nehéz vele dolgozni a lusta igényteleneknek) vagy nincs is ott. A nincs a legkisebb baj, csak akkor ne hívjuk Rákóczinak, mert nem az. Akkor sem az, ha hab vastag borítja a leheletnyi lekvárral megkent túróréteget, mert azzal pont a lényeg, a lekvár és a hab játéka vész el.
Ahogyan korábban Anna is írta (tessék kattintani, csodálatos Rákóczikat találnak!), ki kell kukázni a receptből az oda nem illő járulékos anyagokat. A sütőpor felesleges térfogatnövelés, a levegő piskótába kell, nem az omlós tésztába. A túróból nem rögöket szeretnénk, hanem lágy, sült túrókrémet, nem kell ide se dara, se morzsa, sem másmilyen lékötő. A harmadik szempont a jó lekvár, a negyedik pedig, hogy a tojáshab ne legyen másfélszer akkora, mint maga a sütemény, hanem elég, ha könnyű rácsot alkot, ami megtartja a lekvárunkat.
Íme:
Elkészítési idő: nettó 35 perc, bruttó 1,5 óra
Alapanyagok:
a tészta:
túró:
a rácsozáshoz:
A tésztához a vajat elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi alapanyagot és gyors mozdulatokkal egyneművé gyúrom. Kinyújtom, kivajazott-lisztezett tepsire fektetem és a hűtőbe teszem10 percre. A sütőt előmelegítem 180 fokra.
A túrót áttöröm, hogy selymes legyen, majd hozzáadom a sárgáját, a cukrot és az ízesítőket.
A tésztát az előmelegített sütőben 10-15 percig sütöm, amíg szép világos lesz. Ezután rásimítom a túrótölteléket, visszateszem sülni.
Közben a cukorból és a félretett fehérjékből kemény habot verek, habzsákba töltöm. A sütő hőmérsékletét 100 fokra veszem. Először a felső oldalával párhuzamosan, majd merőlegesen is habcsíkokat nyomok, de a sorrend és az irány persze mindegy: rácsok legyenek. A köztes részekbe kiskanállal óvatosan baracklekvárt kanalazok (ezt a művelet jöhet sütés után is).
30 perc alatt világosra sütöm és langyosan tálalom. Könnyű, lágy, puha lesz a végeredmény.