A lúgozott hal ijesztő, büdös, és nagyon finom

2014.01.26. 14:33

Egy véletlen szülte a norvégokat is megosztó nemzeti fogást, a lúgban áztatott halat takaró lutefisket, amelyet rettenetes híre ellenére boldogan elfogyasztottunk, sőt, szeretjük! Egy mára különlegességnek számító szükségétel azokból az időkből, amikor még voltak szegény skandinávok.

Ha beírják a Google-be a lutefisket és elolvasnak róla pár sort, nem fogják megkívánni. A technológia nem vonzó, és a végeredménynek is van egy sajátos állaga és szaga. A tömény lúgoldatban áztatott, kimosott és főtt hal, ugyanis, mondjuk ki, büdös, mint egy érett camembert és remeg, mint a kocsonya. De mi vagyunk azok, akik tisztelik a hakárl-t és a surströmminget, ezért megkérdeztük a Norvég Királyi Nagykövetséget, megmutatnák-e nekünk ezt a finomságot? Megmutatták.

Lutefisk tálalvaForrás: Táfelspicc

Az eredet

Karlsen Csonka Viktóriától, a budapest.no tulajdonosától megtudtuk, hogy a legenda szerint a 15. században egy család egész télre elraktározott szárított tőkehalára (a szárított hal akár évekig eláll, fontos táplálékként szolgált szezonon kívül is) ráégett a faépítmény, amely meg is ázott, és az így képződő hamulúgban ázott halat voltak kénytelenek jobb híjján elfogyasztani.

Egy másik történet szerint a viking hajósokat próbálta halkészleteik belúgozásával megmérgeztetni Szent Patrik, de a vikingek ahelyett, hogy meghaltak volna, vidáman elfogyasztották a lúgos halat. Ez a történet több pontján sántít, de a legendák már csak ilyenek.

A lúgozás

A technológia azóta sokat finomodott, de a lényeg hű a legendákhoz. A szárított tőkehalat 3-5 napig, naponta kétszer váltott, 10 fok alatti vízben, majd erős lúgoldatban (a nyírfahamu és a mosószóda (Na2CO3) keverékét tartják a legjobbnak, de mosószóda és oltott mész (Ca(OH)2) keveréke, vagy lúgkő (NaOH) is használatosak) áztatják, pár napig-hétig. Az erősen lúgos oldat a fehérjeláncokat gyengíti és feltölti, így alakul ki a hal eredeti térfogatánál nagyobb, zselatinos képlet. Fontos, hogy az áztatás a halban található zsír elszappanosodása előtt befejeződjön, de mivel a folyamat ideje a hal minőségétől függ, a lutefisk a mai napig kézimunkával, személyes felügyelettel készül. Végül kimossák belőle a reakcióba nem lépett maradék lúgot, így a végtermék pH-értéke 10,5-11 körül lesz.

Mi az az elszappanosodás?
A szappanfőzéskor már előkerült a lúg, ott részleteztük tevékenységi körét, miszerint a zsírsavakból nátriumsót készít, magyarul elszappanosítja azokat.

A jó lutefisk illata nem lehet túl erős, és állaga ugyan kocsonyás, de a húsnak egy darabban és ruganyosnak kell lennie, mint azt a norvég nagykövettől, Tove Skarsteintől megtudtuk. A lutefisk a norvégokat is megosztja. Nem imádják egy emberként imádja ezt a fogást, amelyet elsősorban a karácsonyi vacsora részeként fogyasztanak, bár már évközben is egyre népszerűbb. Ellenzői sokszor a lúgozást és annak egészségkárosító hatását kifogásolják, holott a lutefisk egy zsírban szegény, fehérjében gazdag étel - magyarázta a nagykövet.

A lutefisk még a lúgozás után is meglehetősen jól néz ki makrók szempontjából, 100 g 11,5 g fehérjét és csupán 0,4 g zsírt tartalmaz karcsú, 50 kalóriájához, ugyanennyi tőkehalban 18 g fehérje, 0,8 g zsír és 88 kalória található. 

Mivel a lutefisk Tove Skorstein nagykövet egyik kedvenc fogása, ezért vele közösen próbáltuk ki ezt a különlegességet, amelynek elkészítését, jellegzetes köreteit a galériában követheti nyomon. 

Kattintson a galériáért!Forrás: Táfelspicc

A lutefisk finom!

Persze nem úgy, mint egy kakaós csiga, hiszen a lutefisk nem véletlenül osztja meg még a norvégokat is. Állagának furcsasága a kocsonyához szokott magyar ínynek viszont egyáltalán nem szokatlan. Az íze már sokkal trükkösebb. A tőkehal eleve egy rendkívül erős ízű hal, karaktere még a fent leírt procedúrán is képes átütni, bár sokat finomodik. Mellé jön egy, az érlelt, szárított húsokra jellemző édesség, és egy nagyon halvány ammóniás mellékíz. Az összhatás mégis kifejezetten elegáns, még ha komoly teljesítmény is ezt a jelzőt összehozni egy bekezdésbe az ammóniával.

Az illata viszont tényleg kemény, de egyáltalán nem erős, ennél egy érettebb sajt sokkal intenzívebb mind jellegében, mind erősségében.

Tehát aki szereti a kocsonyát, az érlelt sonkákat, a lehető legbüdösebb sajtok is a barátai, és mindezt képes befogadni egyszerre, szeretni fogja a lutefisket.